Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg (Hatalom 1.)

Nagyon nehéz valakinek lenni, miközben olyan sok munkát fektettél abba, hogy egy teljesen más ember legyél.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 342
Fülszöveg:
Egy ​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

Sokan olvasták, szerették és ajánlották ezt a trilógiát az ismerőseim közül, de mindig csak tologattam. Most viszont kifogytam a könyvtári olvasmányokból, úgyhogy sorra került az első része. Tényleg letehetetlen, ahogy írják is a hátoldalon.

Sage árva, és amikor eljön egy nemesember az árvaházba, hogy jó pénzért megvegye, nincs választása, vele kell mennie. Aztán látja, hogy nem csak ő, hanem rajta kívül négy másik fiú is kiválasztott... 
Conner, a nemesember csúnya játékba kezd egy országért, ami pengeélen táncol. Vajon tud két hét alatt nemes ifjakat faragni utcai árvákból? És ha igen, ki lesz jobb mindenki másnál?
Egyáltalán mit tennének meg a fiúk a győzelemért?

Mint mondtam, egy ideje már nagyon ajánlgatták nekem ezt az egész sorozatot, de nem igazán hittem el, hogy tényleg ennyire jó. Ehhez képest hamar tudatosult bennem, hogy igaz volt minden ajánlás, hiszen én magam is elolvastam egyetlen nap alatt, és akkor ez a könyv bizony tud(hat) valamit.

Tartalom alapján nem gondoltam volna, hogy nekem ennyire befog jönni egy trónért harcoló-hatalmi játszmákkal teletűzdelt történet, de így lett. Jól eső kikapcsolódást okozott, és igazán izgalmas is volt, eléggé ahhoz, hogy ne akarjam letenni. Tipikusan az a helyzet áll fent, amikor nem akarod félbehagyni a könyvet, nehogy a szereplők csináljanak valamit nélküled.  De egyébként valóban elég pörgős, és eseménydús volt a kötet, nem is nagyon akartam abbahagyni az olvasást, csak ha valami halaszthatatlan dolgom lett.

Nagyon szerettem a szereplőket, főleg Sage-t. Eléggé felvágták a nyelvét, és elég határozott véleménye is van a dolgokról, amiatt sokszor keveredik mókás, vagy éppen életveszélyes kalandokba. Tulajdonképpen nem is ő keresi a bajt, a baj találja meg őt. Emellett szuper eszes, tök jó problémamegoldó képessége van, és nagyon ügyesen lavíroz az emberek között.

Roden és Tobiast is megkedveltem, de azért egyikük sem olyan ártatlan, mint amilyennek mondja magát, fordul náluk a kocka rendesen.

Mott és Imogen volt számomra még kifejezetten kedvelhető, nagyon kíváncsian várom, hogy fog alakulni az ő sorsuk a további kötetekben.

Conner meg Cregan meg elmehet a nyavajába. Utóbbi csak szimplán unszimpatikus, Conner viszont egy kétszínű kígyó, és ezt nem veszi be a gyomrom.

Nem ok nélkül ajánlották és szerették ennyien, most, hogy már én is elolvastam, ebben biztos vagyok. Megvan benne az izgalom, a titkok, az áskálódás, a kiszámíthatatlanság, röviden: mindennel rendelkezik, hogy igazán csúcs olvasmány legyen. Azt hittem, hiányolni fogom a romantikát, de egyáltalán nem így lett, sőt! Utólag örülök, hogy nem lett beleerőltetve feleslegesen egy ilyen szál.
Elég távol áll a fantasytól, inkább kalandregény, de abból egy eléggé zseniális darab. Bátran ajánlom olvasásra, lehetőleg úgy, hogy a folytatás is az ember keze ügyében van.

*Hikari