Jennifer A. Nielsen A szökött király (Hatalom 2.)

Ha tenni akarsz valamit, aminek nyoma marad, akkor az a valami legyen jó!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 358
Fülszöveg:
A ​királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?
Visszatérhet-e valaha?
Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?
A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.
Kövesd a hős királyt!

Nagyon nagy szerencsém az, hogy Manninak hála, a komplett Hatalom-trilógia a polcomon van, még ha csak kölcsönben is, mert ahogy befejeztem A hamis királyt, már vettem is le a polcról a folytatást.

A történet szépen felveszi az első részben letett szálat: Jaredet királlyá koronázták, annak minden nehézségével, veszélyével és felelősségével együtt. Nem is örülhet sokáig az új címének, ugyanis a családja temetésén támadás éri.

A helytartói pedig úgy döntenek, a királynak „a biztonsága érdekében” mennie kell. Jared pedig megy. És élete legőrültebb, legveszélyesebb tervére készül, amint visszaváltozik újra Sage-é a szegény fiúvá.

 

Ezt már többször elmondtam, de néha félek egy kicsit a folytatásoktól. Nem tudom, mire számítsak, miközben van bennem egy elvárás (főleg tri- vagy tetralógiák esetén), hogy azért jó lenne, ha hozná a korábbi kötet színvonalát izgalomban, eseményekben.  A saját és mások megnyugtatása céljából kijelenthetem: Nielsen tudja hozni a nyitókötet szintjét, sőt, ha kalandokról van szó, még übereli is.

Tetszett, hogy azért kaptunk némi visszatekintést fontosabb pontokra az első kötetet illetően, mert akinek mondjuk sok idő telik el a két rész olvasása között, annak nagy segítség, könnyebben fel tudja eleveníteni, hogy eddig mik történtek.

 

Már az első kötet kapcsán is utaltam rá, hogy ez inkább kalandregény, mint fantasy, de itt ez kifejezetten nyomatékosítja is a szerző a történésekkel. A Hatalom-trilógiának semmi köze nincsen a fantasy műfajához, nyomokban se tartalmaz semmi erre utaló jegyet (nem is értem miért van rajta molyon ez a címke.), van helyette utazás, kaland, veszély, álruhák és titkok. Nem tudhatod, hogy ki a barátod és ki az ellenséged, de bárhogy is van, tulajdonképpen magadon kívül nem is számíthatsz senkire, mert ha másokra támaszkodnál, akkor veszélybe sodornád azokat, akikre számíthatsz, és akik számítanak rád.

Azt mondják, a bolondságot  csupán egy vékony határ választja el a bölcsességtől, és úgy éreztem, ez lehetne a könyv ajánlása egy mondatban. Néha én magam nem hittem el, hogy főszereplőnk ennyire képes a veszély arcába nevetni és még a legveszélyesebb, leginkább vesztésre álló helyzetből is kiverekedni magát.

Ha már főszereplő: Jardon/Sage már az első kötetben levett a lábamról, ez azonban itt fokozódott. Uralkodóként muszáj volt bölcsebbnek, felelősségteljesebbnek lennie, amit be is váltott, de mindeközben nem hazudolta meg magát, ha kellett, továbbra is vakmerő, bátor és talán kissé őrült is.
Azt hittem, hogy Tobias, vagy legalább Roden nagyobb szerepet kap majd, de nem, legalább is nem olyan mértékben, amilyenben én számítottam rá.
Erick és Devil két új szereplő, most ők vettek át a „főbb mellékkarakterek” címet, és annyira különbözőek, mint a tél és a nyár. Deviltől kirázott a hideg, Ericket azonban megkedveltem a történet végére. Fink és Harlowe viszont olyanok, akikről nagyon szeretnék még többet megtudni.

 

Ha olvastad, és szeretted az első részt, mindenképpen ajánlom ezt is. Ha kedveled a kalandos, izgalmas, kalózos könyveket, ebben sem csalódsz majd. Közben meg egyszerre szurkolsz a szereplőnek, és csóválod a fejedet, hogy komolyan  miért, miért ennyire őrült?! 
Egyre jobban szeretem ezt a trilógiát, megyek is, elkezdem olvasni a befejezést.

*Hikari