Poet péntek

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Péntekenként közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Teljesen véletlenül találtam rá egy megosztás során erre a versre, de már első olvasás után megtetszett. Sokadik olvasás után meg automatikusan memorizálni kezdtem. Nagyon tetszik, hogy pont a mindennapok egyszerűségében mutatja meg a szépséget. Olvassátok, szeressétek Ti is.

Ecsédi Orsolya: Te és én

Te sose alszol ebéd után,

én kihányom a krumplilevest,

te összerágod a kék ruhám,

én orra esek, csak hogy nevess,

te pánikolsz a biciklitől,

én kockát rajzolni nem tudok,

te rohangálsz, míg anyád kidől,

én makacs vagyok, mint egy tulok,

te súgsz, hogy hány szikű a hagyma,

én megvakarom a hátadat,

te felfújod a rágót nagyra,

én kipukkasztom, és rádragad,

te szárnyalsz, mint egy Mozart-darab,

én eltöröm mindkét bokámat,

te hűvös vagy, ha bosszantalak,

én olyankor kissé vadállat,

te egy nyár alatt nősz két araszt,

én még akkor is melléd ülök,

te végesvégig lúzer maradsz,

én nyolcadikban megszépülök,

te a hegyekbe költöznél fel,

én víz mellé, lesz saját tavunk,

te két gyereket képzeltél el,

én csak egyet, de tárgyalhatunk.

  

*Hikari