Glendy Vanderah: Ahol ​az erdő a csillagokig ér

Néha rossz dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy jó dolgok történjenek.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 408
Fülszöveg:
Miután elvesztette az édesanyját, és megküzdött a mellrákkal, Joanna Teale visszatér a kutatómunkájához. A fészkelő madarakat tanulmányozza Illinois állam vadonjában. Napkeltétől napnyugtáig dolgozik, amíg magányos napjait meg nem zavarja egy titokzatos gyermek, aki egy nap mezítláb, zúzódásokkal borítva jelenik meg a faháza előtt.
A lány Ursaként mutatkozik be, és azt állítja, a csillagok küldötte, hogy tanúja legyen öt csodának. A gyermekért aggódó Jo vonakodva rááll, hogy nála maradjon, de csak amíg többet nem tud Ursa múltjáról.
Jo a zárkózott szomszédjához, Gabriel Nashhez fordul segítségért, hogy megoldják az elbűvölő kislány körüli rejtélyt. Azonban egyre több kérdés merül fel. Hogy lehet az, hogy ilyen kicsiként nemcsak olvassa, de érti is Shakespeare műveit? Miért történnek folyton jó dolgok körülötte? Ők pedig miért nem nézegetik már az eltűnt gyerekek honlapját?
Bár hármuk közt különleges kötődés alakul ki, mind jól tudják, hogy nehéz döntéseket kell meghozniuk. Ahogy elérkezik a nyár vége, és Ursára már csak egy csoda vár, egyre közelebb kerül a sötét múlt árnyéka is. Majd amikor eléri őket, minden fájdalmas titokra fény derül, sorsuk pedig a csillagok kezébe kerül.

Minden évszakban létrehozok egy TBR listát és ez a regény is felkerült most a téli olvasmányterveim közé. Azonban az államvizsga miatt máshol volt a fókuszom, most kezdek visszatérni a szórakozás/kikapcsolódás miatti olvasáshoz.

Ez a történet pedig tökéletes választásnak bizonyult ehhez.

Jo nyara azzal telik madarak költési mintáját kutatja az egyetemi projectjéhez és tökéletesen elégedett is azzal, hogy ez teljesen kitölti a mindennapjait. Amikor azonban egy elhanyagolt, árvának tűnő kislány tűnik fel a kertjében, és határozottan állítja, hogy ő a csillagok közül jött, Jonak két választása van: elküldi vagy vigyáz a gyerekre.

Innentől pedig a hetei nem várt fordulatot vesznek. Nem csupán a kislányhoz kerül egyre közelebb, hanem különös, zárkózott szomszédjához is. Ezután a nyár után minden megváltozik.

Kíváncsi voltam erre a történetre, főleg amiatt, mert kifejezetten imádom a csillagos égboltot és a borító-cím együtt teljesen megvett magának. Anélkül kezdtem olvasni, hogy utánanéztem volna, miről szól.

Talán emiatt is voltam úgy vele a könyv háromnegyedében, hogy ez bizony egy fantasy történet. Annak viszont egy nagyon különleges, egyedi megoldása. Teljesen beszippantott az a misztikus atmoszféra, amit a három teljesen különböző, mégis nagyon hasonló szereplő alkotott meg a saját kis univerzumukban. Persze most, hogy elolvastam a könyvet, könnyen mondhatnám azt, hogy voltak jelek arra, hogy ez a könyv több, mint egy nagyon különleges fantasy, mert.... talán valóban voltak. De az olvasó egyszerűen elsiklik fölötte. És pont ezért olyan ledöbbentően arconcsapós a könyv utolsó száz-százötven oldala.

Közben meg egyértelmű az is, hogy sokan szenvednek a fel nem dolgozott traumáiktól, a ki nem mondott szavaktól, a maguknak meg nem bocsájtástól, és néha tényleg azt érzem, hogy szükség van az emberek életében a mindennapi csodákra. Mint amilyen ez a történet is: egyszerűen varázslatos, és úgy simogatja az ember lelkét, hogy közben nem akar sok lenni. Olyan érzés volt olvasni ezt a könyvet, mint fiókának lenni egy fészekben: meleg és biztonságos.

Pedig a szereplőkkel, főleg Joval az elején nem igazán találtam a közös hangot. Zárkózott volt, elég rideg is és egyszerűen bosszantott, hogy még csak meg sem próbált úgy tenni, mint aki elhiszi, amit hall. Még ha teljes képtelenség is az egész, hiányoltam a karakteréből legalább néhány olyan pillanatot, amikor azt érzem nála: a képtelenségeknek is lehet valóságalapja.

Mondjuk ebben legalább hasonlított Gabe-re, mert a férfi még nála is nehezebben nyílt meg, és engedte közel magához az embereket. Talán ezért szerettem annyira olvasni, az ő fejlődését, és ezért mosolyogtam olykor, ahogy a történet előrehaladtával egyre szorosabb kötelék alakult ki Jo és közte. Egyszerűen jól esett arról olvasni,, hogy hogyan találja meg egymáshoz az utat két ember... jobban hasonlítottak egymásra, mint hitték, csak idő volt, amíg rádöbbentek erre.

Ulla viszont simán elvitte a hátán az egész történetet. Annyira okos és szerethető kislány, és igen teljesen és totálisan elhittem neki az egész mesét. Kíváncsi voltam arra, hogy mik lesznek a csodái, hogy mik varázsolják el ebben a világban és miközben ő ezeket kereste, az olvasó is rájön arra, mennyi csoda van a világon, aminek örülhetünk: a kölyökállatok, a napkelte, a csillagos égbolt, a pillecukor, a nyári vihar, a finom ételek, a szeretetteljes ölelések. Mondd csak, te mikor vettél észre mindennapi csodát az életedben?

Tabby egy határozottan nagyon színes, érdekes egyéniség, és azt hinné az ember, hogy nem passzol ehhez a furcsa hármashoz. De pont ezért illik közéjük ennyire, mert teljesen más. Nevetést, őrültséget, és a kraftot tutira az ő karaktere tette a sztorihoz.

Elkezdtem olvasni, és nem tudtam letenni. Órákra elvesztem benne, ott voltam a csillagos ég alatt, a tűz melegénél, pillecukrot majszolva.
Hogy miről szól címszavakban? Elveszettségről és fájdalomról, bizalomról és szeretetről.
Ajánlom, ha különleges, megható történetre vágysz.