On Sai: A ​gyógyítók (Vágymágusok 3.) {+ Interjú}

Vannak pillanatok az ember életében, amelyek fordulópontok. Járhatok a gyávák megalkuvó útján, vagy meghalhatok büszkén.

 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 328

Fülszöveg:

Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban?
Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?
Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út.

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

Ha van könyvsorozat, aminek minden részét tűkön ülve várom, a Vágymágusok ilyen. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy előolvashattam a könyvet, azonban most, megjelenés után is ugyanolyan izgatottan vettem a kezembe újra. 

A történet ott veszi fel a szálat, ahol A két herceg letette, vagyis: Riat egy könyvtárban akarják megölni. Életrevaló hősnőnk természetesen kijut, azonban ezzel nem lesz megoldva minden probléma, sőt! A kis szipolynak nem egyszer kell mentenie a saját és mások bőrét egyaránt, miközben továbbra is kiáll azért, amiben hisz. Még annak ellenére is, hogy ez teljesen ellentmond a többség nézőpontjának.

Némán meglapulni, vagy hangos szóval kiállni? Mi a szabadság ára? Értékesebb-e egyik élet a másiknál?

A Vágymágusok egyértelműen az a sorozat, amit akkor veszek elő, ha úgy érzem, mentőövre van szükségem, mert belefulladok a hétköznapokba. Egyszerűen jó érzés elmerülni ebben a mágiával, titkokkal és szeretettel világban- Elkezdtem olvasni A gyógyítókat két napig jobban aggódtam Riáért és barátaiért, mint saját magamért, és ez elképesztően kellett már a lelkemnek. Szükségem volt arra, hogy kiszakadjak a mókuskerékből, és igazi lehet Vekerdy Tamásnak: az olvasás, ha élvezetet okoz, tényleg segít élni.

Mindig ámulatba ejt ez a különleges világ, amit On Sai alkotott. Amikor azt hinném, hogy már nem tud újat mutatni, rájövök, hogy eddig éppen csak kapargattam a felszínét, és még semmit nem tudok róla. Izgalmas a főhősnővel együtt jobban megismerni és megérteni azt, ahol és akikkel úton vagyunk. Ez a kötet még jobban bebizonyítja, hogy semmi nem fekete-fehér, és hogy az emberek olyanok, mint a hagymák: rétegről-rétegre kell őket lebontani, hogy azt mondhassuk: ismerjük őket.

A háború adott egy sötétebb és jóval komorabb hangulatot ennek a kötetnek, mégsem érzem, hogy ez baj lenne. Igen, a harcok áldozatokkal járnak, és nem, nem lehet mindenkit megmenteni, akármennyire is szeretnénk, Nagyon tetszett az-az érzelmi és erkölcsi dilemma, ami hősnőnkben is lejátszódott, a döntése azonban nem lepett meg: pont ilyesmi megoldást vártam volna tőle.

Egyébként Rianna elképesztően sokat fejlődött, ért és tanult azóta, hogy kötetekkel korábban a Néma várba került, és én erre ebben a kötetben döbbentem rá. Még mindig van egy szinte szégyenlős kisasszony oldala, de tagadhatatlanul harcossá vált. Harcol az elveiért, önmagáért és az övéiért egyaránt. Úgy érzem, jót tesz neki az a szabadság, amit az írónő adott neki azáltal, hogy lett néhány ember, aki előtt nem kell rejtegetnie a valódi kilétét.

Lidércet továbbra is nagyon szeretem, azért most már látjuk benne a herceget is, akinek igenis felelősség nyomja a vállát de azért... ő még mindig ő. Merész, néha meggondolatlan, de nagyon-nagyon szerethető. És egyre inkább azt érzem, hogy hasonlít a testvérére. Tényleg erről jutott eszembe: vajon Erdon milyen lehetett annyi idősen, mint most Lidérc?

A gyógyítókról is egyre többet tudunk meg, de számomra a legnagyobb meglepetés Delon volt. Nem titok, hogy nem szívleltem azonban... most fejet hajtok, és elismerem, hogy ez az ember nem semmi. Vág az esze, és mindig képes úgy szőni a szálakat, ami számára jó. Ehhez pedig igenis tehetség kell, úgyhogy Delon mester, ezennel elismerlek.

Ras pedig még mindig egy nagyon érdekes szereplő. Lidérc mellett talán az ő gondolataiba látnék bele nagyon szívesen egyszer. Szerintem sokkal több van benne, mint amit valójában kifelé mutat, mint aki a szigorral szeretni elvet követi az életében. Szimpatikus volt már az első perctől kezdve, ez pedig kötetről-kötetre egyre inkább így van.

Ebben a részben igazi érzelmi és cselekménybéli tetőpontot érünk el, és örülök neki, hogy végül nem ez a zárókötet.
Hogy honnan ismeri fel az ember a zseniálisan jó regényt? Azt hiszem onnan, hogy képes kiragadni a stresszes, kaotikus mindennapokból és néhány órára egy teljesen más világba kerül az olvasó. Szinte érzi a tűz perzselő hőségét, őt is hajtja előre a csata okozta adrenalin, és reménykedik, hogy nem veszít el számára kedves szereplőket. Ez a rész (is) elérte, hogy hajnalig olvassam, reménykedjek, aggódjak, izguljak. Kötetről-kötetre jobban szeretem Riát, Lidércet és a többieket.

***

Bejegyzés EXTRA

- Interjú On Sai-jal -

.Hikari: Milyen érzés volt belekezdeni A gyógyítók írásába?

On Sai: Nagyon izgalmas élmény. Én is vártam már, hogy együtt haladjak Riannával, és hát íróként is izgalmas, ahogy lassan feltárja a világ titkait.

H.: A borító egyszerűen álomszép, pedig nem László Maya készítette, mint a korábbiakat. Neked melyik a kedvenc a három megjelent regény borítója közül és miért az?

O. S.: Nehéz megmondani. Azt hiszem, mindhármat szeretem. Maya egyszerűen zseniális koncepciót talált ki a lótuszvirággal, és a körtés jin jang motívumokkal. A harmadik borítót Németh Kinga tervezte, kiválóan ráhangolódva az elképzelésre. Nehéz munka volt, de úgy érzem, sikerre vitte.

H.: Hosszú utat tettél meg te is, a karakterek is, amíg ide jutottunk. Kötetről kötetre alakult a történet, vagy a legelején eltervezted?

O. S.: Úgy ülök le írni, hogy az elején már mélyen ismerem a világot, a szereplők életét, és a történet menetét, meg természetesen a végkifejletet is. Menet közben az formálódik, hogy hogyan írom le a történeteket, és néha plusz helyszínek, vagy csavarok belekerülnek. A főhősök is aktívan írják a sztorit, néha nem úgy reagálnak, mint ahogy terveztem, és ilyenkor követem őket, és sokkal jobb jelenetek születnek az összecsapásaikból. A mellékszereplők azok, akiket nem szoktam átgondolni, hanem hagyom meglepni magam. Például macskát nem terveztem a történetbe, de beleosont valahogy.

H.: Mi okozta a legnagyobb kihívást a történet megírása során?

O. S.: Nagy dilemmám volt, hogy lerövidítsem az utazást, és a háborút is, vagy inkább két kötetet írjak. Végül a hosszabb történet mellett döntöttem, hadd legyen igazán izgalmas minden.

H.:  Rianna megtalálja a helyét, bár én sosem féltettem. Te mennyire tudsz alkalmazkodni a környezetedhez, idomulni az események alakulásához?

O. S.: Én is ilyen vagyok, szeretem a hirtelen változásokat, kihívásokat, és azt hiszem, reagálni is tudok rájuk. Persze, mindig jön olyan helyzet, amikor az embert letarolja az élet. Ilyenkor csak várni kell, és túlélni, ebben is hatalmas erő lehet. Mindig a gazra gondolok, a kertemben, hiába jön a tél, vagy egy gazhúzás, hát, nem visszanő mindig? Nekem ez hatalmas reményt adott egész életemben.

H.: Melyik oldalt erősítenéd egy háború során: harcolnál a mágusokkal, vagy gyógyítanál Delonék mellett?

O. S.: Gyógyítanék. Bár nem hiszem, hogy bírnám a sebeket és a vért. Mondjuk a sátoron kívül gyógyfüveket főznék, vagy egy elfekvőben meg fognám a haldoklók kezét, és felírnám az utolsó szavaikat a szeretteiknek.

H.: Lidérc mintha a regény egészét tekintve kevesebb szerepet kapott volna, inkább volt Riannán és a gyógyításon a hangsúly. Jól éreztem?

O. S.: Szövegmennyiségileg ő is annyit szerepelt, de most nem folyt bele annyira Ria életébe, hanem el volt foglalva a katonák képzésével. Tényleg, erről kéne írnom egy novellát, nagyon vicces lenne…

H.: Ezután a kötet után amúgy még inkább vágyok egy Lidérc szemszögre. Annyira érdekelne, ő hogyan élt meg eseményeket… Van ilyesmire esély a jövőben?

O. S.: Igen, a novelláskötetben az ő nézőpontjából lesz több írás. Szeretem őt írni, kissé cinikusabb, mint Ria, de nagyon szerethető szereplő.

H.: Úgy tudom, trilógiának tervezed, és most írod a negyedik kötetet. Hogyhogy kibővítetted? Hány kötetesre tervezed így a sorozatot?

O. S: Most következik egy novelláskötet az olvasók, és a kiadó kérésére. És utána a negyedik kötettel zárul a Vágymágusok sorozat.

    Köszönöm az újabb interjút, 

alig várom, hogy a novelláskötetet 

is olvashassam Tőled.

*Hikari