Christina Lauren: A ​lelkitárs-egyenlet {Extrával}

– Évek óta nem volt otthonom, de ha velem vagy, mindig úgy érzem magamat, mint aki hazaérkezett.

 

Kiadó: XXI. Század

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 368

Fülszöveg:

Jess ​Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.

Jess értesül a Kromantika nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre, hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz, akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.

Legalábbis azt hitte, hogy tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev, konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.

A 98%-os összeillés gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére. Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred, belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.

Az-az igazság, hogy magamtól nem biztos, hogy kézbevettem volna ezt a könyvet, hiába jött velem rendszeresen szembe az utóbbi időben. Egyszerűen nem éreztem a vonzást, hogy nekem ezt el kell olvasnom, csakhogy aztán Orsi barátnőm kérdezte, olvassuk-e közösen? Ebbe már belementem, és hálás vagyok, hogy végül rá lettem véve erre a történetre. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam.

Szóval a könyv alaptörténete szerint létezik egy cég, akiknek a társkereső morálja igen különleges: ugyanis sok-sok gén alapján találnak párt az emberek számára, és így is különböző szintű egyezések lehetséges.

Hősnőnk, Jess, igazából teljesen komolytalanul áll ehhez az egész kísérlethez, azonban amikor a program szerint a legmagasabb, gyémánt szintű egyezést hozza ki eredményül, ráadásul a cég egyik alapítójával, a fiatal nő élete a feje tetejére áll.

Vajon tényleg számítanak a géneink egy kapcsolatban? Hogy alakul ki a vonzalom, ha a környezetedben mindenki azt mondja, nektek úgyis működni fog? Belefér-e egyáltalán egy kapcsolat két ennyire elfoglalt ember életébe?

Elkezdtem olvasni a könyvet, már csak azért is, mert közös olvasások esetén legalább az esélyt megadom a történetnek... Persze, volt már, hogy befürödtem és azt kellett mondanom az olvasópartneremnek, hogy figyelj, bocs, de ez nem fog menni. De az esetek többségében olyan különleges és nagyon jó olvasmányélményekkel gazdagodtam, amik esetén jó volt egy kis külső motiválás az elején, hogy nyugi, hidd el, jó lesz, mert általában bebizonyosodott, hogy ez igaz.

Christina Lauren könyvével is ez volt a helyzet. Együtt kezdtük el Orsival, de engem kicsit elsodortak a feladatok, még kábé a negyedénél jártam, amikor beszéltük, hogy ő viszont már végzett vele, és azt mondta jó. És amire ez a csajszi azt mondja, hogy jó, az be szokott bizonyosodni, hogy tényleg jó, úgyhogy kikapcsoltam magam körül mindenféle technikát elég korán, hoztam egy bögre teát magam mellé, és leültem olvasni.  Aztán mire észbe kaptam, hajnali majdnem egy óra volt, és a könyvből körülbelül száz oldal volt hátra. Úgy szippantott be, hogy igazán észre sem vettem, de jó érzés volt. Aztán a reggeli kávé mellett befejeztem a regényt és most azt mondom, hogy kedves XXI. Század kiadó, kérlekkérlek, hozzatok még könyveket a szerzőpárostól magyarul, mert én még nagyon szeretnék ilyen cuki történeteket olvasni.

Jess nem volt tökéletes, néha idegesített, hogy mindent túlagyal, de talán pont ezért éreztem őt nagyon is hétköznapinak és emberinek. Nem akart hiperszuper tökéletes lenni, rontott el dolgokat, de tudott is bocsánatot kérni. Néha a legjobb formáját hozta, máskor azt se tudta, merre van arccal előre. Szuper barátnő, és meg szuperebb anyuka. Azon kevés egyike, akiket szeretek.

Juno cserfes, kíváncsi, mosolygós, életvidám. Pont amilyennek lennie kell egy hét évesnek, az egyik legédesebb karakter ebben a történetben.

Mr. Americano, alias River. Na, őt sokáig (körülbelül a könyv negyedéig) nem igazán tudtam hová tenni magamban. Túl sok volt a cégvezető Peña és túl kevés az emberi River Nicolas. Aztán szerencsére ez egyensúlyba került, és onnantól mondhatni hasonlóan éreztem magamat, mint a hősnő: alig vártam, hogy legközelebb megjelenjen River. Kávéval a kezében, és olyan mosollyal az arcán, amellyel csak nagyon kevés embert ajándékoz meg.

Fizzyt is nagyon szerettem, de most őszintén? Ki ne szeretné? Író, elképesztően vicces, és lehet rá számítani még akkor is, ha az ember épp nagyon a gödör alján van és gőze sincs arról, hogy mászik majd ki onnan. Mindenkinek kellene az életébe legalább egy ilyen barátnő, azt hiszem.

Nana és Nagyapa karakterét is megkedveltem, Jess anyjától viszont a falra másztam. Komolyan, nem csak arra kellene egy genetikai appot kifejleszteni, hogy ki hány százalékban kompatibilis a partnerével egy esetleg kapcsolat esetén, hanem arra is, hogy amúgy ki való anyának és ki nem. És oké, nagyon szépen ábrázolták, hogy a két anyakarakter között mekkora gigantikus szakadék van, de... azért kicsit összeugrott a gyomrom néhány Jess-Jamie jelenetnél. Merthogy a jamieféle anyák nem feltétlenül a fikciók sajnos a mai világban.

Annyira nagyon jól esett most ez a történet. Érdekes, elgondolkodtató alapötlet, nagyon jó, olvasmányos stílusban megírva.
És hogy mennyire tetszene Neked a könyv? Nos, ha szereted a romantikus, szórakoztató történeteket, a hétköznapi szereplőket és azt, ha olvasás közben ki tudsz szakadni a hétköznapok egyhangúságából, akkor szinte biztos vagyok abba, hogy Gyémánt egyezés van köztetek ezzel a regénnyel. Nem hiszed? Akkor hagyd, hogy meggyőzzön a Kromatika, és kezdj bele!

***

Bejegyzés EXTRA

- Ezeket a dalokat (is) hallgattam olvasás közben -

*Hikari