Poet péntek

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Péntekenként közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset. Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet.

Oké, először is a nap kérdése: szeretitek/olvassátok még a Poet péntek posztokat? Tudom jól, hogy ami pár éve tényleg egy rendszeres tartalomtípusnak indult, az mostanra csak fel-feltűnik a blogon. Ennek ellenére én személy szerint még mindig nagyon szeretem, szóval ha találok egy jó verset, megmutatom.

Íme, vers mára:

Andrássy Réka: Szerelmesek dala

Napra nap és éjre éj,

maradj itt a kedvemér'.

Illaberek, nádak, erek,

komoly legyél, mint egy gyerek.

Türelmesen játsszál velem,

itt a szívem, itt a kezem.

Hogyha éppen sírok árván,

ülj velem a "semmi ágán".

Ringatózzunk összebújva,

eressz el, de kapj el újra.

Sötét égen kerek érem,

ne fordulj el, bárhogy kérem.

Árnyékomra nézzél bátran,

ne ijesszen szarvam, szárnyam.

Hajnal nő az éj ölében,

maradj velem, hogyha kérem.

Ha elbújnék is, mindig keress,

ha nem lennék jó, te csak szeress!

Tarts meg engem s kivirágzok,

láss igaznak s azzá válok.

Titkaimat őrizd féltve,

bárki fia kérve kérje.

Ringass el, ha mardos bánat,

add oda a kabátkádat.

Ne mögöttem járj kedvesem,

elém se fuss, lépj mellettem.

S ha majd egyszer el is fogyunk,

fényességes szépre kopunk.

Szépre, mint a kerek kövek,

jöhet halál, bármi jöhet.

Világvége égzengésben,

elringunk a fényességben.