Elsie Silver: Szívtelen (Chestnut Springs 2.)

Mindannyian elkövetünk hibákat, és utána helyrehozzuk a dolgot.

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 448

Fülszöveg:

Willa Grant, az ízig-vérig városi lány egyszer csak belecsöppen egy isten háta mögötti farm mindennapjaiba, ráadásul bébiszitterként. Azelőtt sosem foglalkozott gyerekekkel, ennek ellenére jó bulinak ígérkezik a Wishing Well Ranchen tölteni a nyarat. A megbízás csak két hónapra szól, ennyit fél lábon is ki lehet bírni!

A gondjaira bízott kisfiúval hamar összebarátkozik, de Luke apja már keményebb diónak bizonyul. Cade Eaton és Willa között az ellenszenv kölcsönös, azonban egy véletlen esemény hatására minden más megvilágításba kerül. Gondosan titkolják egymás előtt érzéseiket – Cade nem akar futó kalandba keveredni a fia bébiszitterével.

Az elhatározás világos mindkét fél részéről, de vajon meddig tudják tartani magukat hozzá?

Elsie Silver Hibátlan című regénye az idei évem nagy-nagy felfedezése lett, így magától értetődő volt, hogy folytatom a sorozatot.

A legidősebb Eaton fiúnak se kellett sokáig győzködnie, hogy imádjam.

Minden felelősség Cade vállán nyugszik, és ez nem csupán a farmot jelenti, hanem azt is, hogy igyekszik elég jó apukája lenni egy öt éves kisfiúnak. Már külön-külön is nagy felelősség, neki azonban mindkét fronton helyt kell állnia, és ebbe bizony el lehet fáradni. Szóval úgy dönt, bébiszittert fogad a nyárra Luke mellé.

Ahol Willa megjelenik, ott minden a feje tetejére áll, és mindent pozitívabban lát az ember. Egyszerűen berobban Cade Eaton életébe, hogy a feje tetejére állítsa azt. De talán pont erre van szükség?

Gondoltam, csak beleolvasok, hogy hozza-e az első részt szintjét, de... végülis kit akarok átverni? Leültem, és mire észbekaptam,ledaráltam belőle százhatvan oldalt. Úgy jártam Elsie Silverrel, mint Elena Aras regényeivel: totál mindegy, miről írt mert azt annyira olvasmányos és könnyed stílusban teszi, hogy teljesen beszippant.

Ráadásul ebben a kötetben Chestnut Springs-nek és a farmnak is egy eddig nem ismert  oldalát láthattam. Mert oké, Rhett is itt dekkolt, de Summer valahogy nem volt ennyire része ennek a világnak, én meg... ezután a kötet után tényleg ide akarok költözni! A kedvenc részem határozottan a kétévesek betörése volt, és személy szerint úgy vagyok vele, hogy ez a könyv elbírt volna kicsivel több lovas kontaktot. Bár lehet, hogy ez egyéni igényem, szóval aki olvasta, írja meg légyszi kommentben mit gondol erről...

Amúgy én Willát meglepően kedveltem. Hozta azt a zsizsegő, energiabomba énjét, aki már megvillant az első kötetben és szerencsére ezen nem változtatott az írónő most sem, hogy főszereplővé lépett elő. Ami azt illetti, szerintem ez a karakter egyetlen könnycseppet se ejtett a 400+ oldal alatt, bár olykor at éreztem, túl hamar, túl gyorsa rábólint mindenre. Kicsit olyan volt, mint valami bespeedezett kolibri.

Ezzel szemben Cadea tökéletes ellentéte: földhözragadt, magabiztos, felelősségteljes. és khm, túl idős Willához!!!. Tetszett, hogy mennyire szereti az egész családját, de még az alkalmazottait is, és a fiáért meg egyenesen rajong. Több ilyen apafigurát a szórakoztató irodalomba!

Ha már kisfiú: imádtam Luke-ot. Pont annyira édes, ellenálhatatlan és tudálékos volt, amilyennek egy ilyen korú kisfiúnak lennie kell, és ennek örültem. A gyerekkarakterekből nagyon könnyű mini felnőttet csinálni, de itt erről egyáltalán nem volt szó, és nagyon feldobott minden jelenetet.

Annak is örültem, hogy feltűntek a korábbi szereplők, mint Summer, Rhett, vagy Jasper.

Az a jó ebben a sorozatban, hogy minden kötet önálló, mégis elvarázsol és olvasás után kb azonnal csomagolnál és költöznél Chestnut Springsbe. Ezt a sorozatot olvasni feldobja az ember kedvét, valódi boldogsághormon.

Cade és Willa története nem tökéletes, ahogy ők sem azok, és pont ettől nagyon szerethető. Én pedig hagytam, hogy magával ragadjon, elvarázsoljon, mert minden hibája ellenére élveztem ezt a könyvet. És olykor nincs is másra szükség, nem?

*Hikari