Elizabeth Lim A ​hajnalszövő (A hajnalszövő 1.)

Néha nehéz megtalálni az utat, de neked mindig sikerül. Amíg nem adod fel.

Kiadó: Menő könyvek

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 536

Fülszöveg:

Maia Tamarin minden vágya, hogy ő lehessen a legjobb szabó a birodalomban, és egyszer magának a császárnak készíthessen ruhákat. De mivel lánynak született, a legtöbb, amiben reménykedhet, egy előnyös házasság.

Ám amikor a császár az udvarba hívatja a lány beteg édesapját, hogy vegyen részt a birodalmi szabó megtisztelő és jövedelmező címéért folytatott versenyben, Maia átveszi az apja helyét, és fiúnak öltözve a Nyári Palotába utazik. Ha nyer, minden vágya teljesül. Ha veszít, a biztos halál vár rá. Csakhogy fogalma sincs, mire vállalkozott…

Elizabeth Lim legújabb fordulatos, sodró lendületű fantasy duológiája a Hat bíborszín darumadár sorozat világában játszódik, ám a japán helyett ezúttal a kínai kultúrából merít.

A helyzet az, hogy számomra Elizabeth Lim hívónév, abban a pillanatban, hogy megláttam új regénye érkezik magyarul, tudtam, hogy olvasni akarom. Szóval elő is rendeltem gyorsan, aztán mégis úgy alakult, hogy felkerült a polcra és várt a sorára.

Pedig igazán tudhattam volna, hogy nagyon fogom szeretni.

Maia lány és szabó. Ez a két állítás igazából üti egymást, ugyanis az ő országában lány nem lehet szabó. Amikor a császár versenyt hirdet és a birodalom legjobb szabóját keresi, Maira dönt: fiúnak kiadva magát a bátyja helyett jelentkezik a pozícióra.

A fiatal lány azonban rájön, hogy közel sem elég az, hogy jól var. Kiemelkedővé kell válnia. Amikor pedig az udvari fővarázsló is szemet vet rá, a dolgok még veszélyesebbé válnak.

Úgy kezdtem neki, hogy oké, csak beleolvasok... tudom-tudom, mindig így kezdek könyvekbe. Nos, nem mondok újat, ha bevallom: a csak beleolvasokból lett az, hogy hoppá, elolvastam száznegyven oldalt belőle, és eltelt a fél délelőttöm. 

Mondjuk a Hat bíborszín darumadár és A sárkány ígérete után már sejthettem volna, hogy Lim nem az a szerző, aki csak úgy hagyja, hogy az ember beleolvasson. Ő inkább az, aki tíz oldal varázslatot bocsájt az emberre, aminek következtében a regényei letehetetlenek és addig nem hagyják békén az olvasót amíg a végére nem ér. Bár, ami azt illeti, a végére se akar érni, mert az esetek többségében túl izgalmas és érdekes a világ, és amilyen hosszan csak lehet, kalandozni akar benne.

Olyan négyszáz oldal környékén fordult meg a fejemben először, hogy a fenébe, már sokkal-sokkal több oldalt olvastam el, mint amennyi még vár rám... És tudjátok, ott kezdtem el kicsit lelassítani az olvasási sebességem. Együtt izgultam Mairával, drukkoltam a kihívásokon, aggódtam, amikor szorult helyzetbe kerültek. 

Maia kedvelhető hősnő. Olykor csetlik-botlik (valóban és képletesen is), de közben meg a szíve legmélyéről jön a varrás iránti szenvedélye, a vágya, hogy a legjobb szabóvá váljon. Becsültem benne az erejét, hogy képes volt továbblépni azután is, ha megingott. Céltudatos volt, fejlődött, és még akkor is, mások boldogsága volt számára az elsődleges, amikor mindenki más önmagát választotta volna.

Edan... hát a fővarázsló elvarázsolt. Nem a legbőbeszédűbb férfikarakter, de amikor megszólalt, akkor szerintem minden könyvmoly a szívébe zárta. Azt hiszem pont a titokzatossága tette egy sokrétű karakterré, és ahogy haladt előre a cselekmény, úgy tudtunk meg róla egyre többet. Van, ami meglepett, másra számítottam, de az egyértelmű, hogy élő, lélegző szereplő, én pedig még mindig szerettem a varázslókat.

A mellékszereplők közül Maira bátyjait zártam a szívembe, de van egy olyan érzésem, hogy a császár és Sarnai úrnő még gondot fog okozni a folytatásban.

Ha csak néhány szóban kellene összefoglalnom: élvezetes fantasy mesebeli elemekkel és lebilincselő történettel.

Élveztem azt az utazást, amire elvitt magával ez a könyv. Hozta a megszokott Elizabeth Lim-hangulatot: izgalmas, szerethető, az a típusú regény, amiben élmény elveszni néhány napra.

És oké, hogy jön a folytatás, de mikor?

*Hikari