Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban

Fontos, hogy a saját utadat járd.

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 448

Fülszöveg:

Wicklow, ez az emberléptékűen kicsi település az alabamai hegyek árnyékában terül el. Ide érkezik Anna Kate, hogy eltemesse szeretett nagymamáját, Zét, a Feketerigó kávézó tulajdonosát. Úgy tervezte, hogy csak rövid időt tölt itt, bezárja a kávézót, majd eladja nagyanyja ingatlanát. Ám hiába szánja el magát, hogy nem alakít ki szoros kapcsolatokat a helybeliekkel, és hogy elkerüli az apja családját, Anna Kate-et végül megmagyarázhatatlan módon elbűvöli a különös déli városka, ahonnan anyja sok évvel korábban elmenekült, és a rejtélyes Feketerigó-pite, amelyről az egész város beszél.
Ahogy lassan fény derül a múltra, Anna Kate-nek végül döntést kell hoznia, hogy ez a magányos feketerigó képes lesz-e rendbe szedni törött szárnyát, és megtanulni repülni.

A könyvtári olvasói bingó kihívás miatt előrébb hoztam a várólistámon, mert kellett egy könyv, aminek étel van a borítóján, és ez jutott eszembe először. Azt hiszem, Heather Webber rajongó lettem, és ha valami kisvárosi, kellemes hangulatú könyvet keresek a jövőben, tőle fogok olvasni.

Anna Kate a nagymamája halála miatt tér vissza Wicklowba, ugyanis a mama végrendelétébe az áll, két hónapig át kell vennie és működtetni a Fekete rigó kávézót. Hogy utána mit kezd vele, az már az ő döntése.

Natalie gyógyulni tér vissza Wicklowba. Férje halála után bízik benne, hogy a kisváros közösége ad számára és a kislánya számára egy olyan védőhálót, amire mindenkinek szüksége van.

A két nő sorsa összefonódik. Múltbéli titkok, fel nem dolgozott sérelmek, és egy áfonyás pite, amik talán elhozzák a megoldást a fel nem tett kérdésekre is.

Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ettől a regénytől, igazából csak a borítóját néztem meg, és ennyi. Sokáig várt is a sorára, még azután is, hogy kikölcsönöztem a könyvtárból. Nos, ti ne kövessétek el az én hibámat.

Mostanában nehezen találok olyan regényt, ami igazán megfog és megtart, de ennek volt egy olyan stílusa, hogy együltő helyemben elolvastam belőle az első hetven oldalt még reggel hatkor, munkába indulás előtt. És tetszett! Nem egy pörgős akcióregény, és ha valaki nyálas romantikus regényt keres ne ezt olvassa. Webber története egyfajta családregény. Éveken és generációkon átívelő veszteségről, emlékekről, megbocsájtásról. Kisvárosi történet annak minden bájával és lassan hömpölygő történetmesélésével. Mondhatni, itt akkor történik valami, amikor nem történik semmi. És ez most valahogy olyan jól esett most. Élveztem, hogy Anna Kate-tel együtt fedezem fel a várost, és ismerem meg a benne élők sokszor különc, és nagyon szerethető tulajdonságait.

És ami miatt a könyv megkapta a „mágikus realizmus” címkét molyon, az maga a pite és a fekete rigók. Nem akarok erről sokat írni, mert nem szeretek spoilerezni értékelésben, de talán annyit elmondhatok, hogy ez a szál adott egy extra különlegességet a regénynek. Nem volt túlságosan kibontva, nem vitte el a fókuszt sem a történet főszáláról, de azt hiszem, ez egy olyan dolog, ami jellemezni fogja Webber többi regényét is: egy csipetnyi varázslat a mindennapok monotonitása ellen.

Anna Kate karakterfejlődését figyelni amúgy kifejezetten izgalmas volt: határozott elképzeléssel és határidővel érkezett meg a kisvárosba, de ahogy haladt előre a történet, hagyta, hogy hasson rá a hely. Változott, mégis önmaga maradt.

Natalie hasonló volt, de ő a gyógyulást és az esélyt kapta meg ebben a regényben. Nem azonnal és nem harsány módon, de azt hiszem, ehhez a történethez az nem is illene. Sokkal inkább csendes, lassú kibontakozással, gyengéden terelgetve.

Amúgy a mellékszereplőket is szerettem, Ollie és Doki volt a kedvencem, meg ne feledekezzünk el Riverről sem. Minden valamire való kisvárosba regénybe kell egy kutya, punktum.

Ha már csömöröd van a romantasy regényektől, és úgy érzed, az összes romcom regény is egy kaptafára íródott, és jól jönne valami felüdülés, a Fekete Rigó kávézó tárt ajtókkal vár.

Meg természetesen egy szelet áfonyás pitével, és rigók dalával éjfélkor.

*Hikari