Berényi Szilvia: Állj mellém

Kiadó: Anno Kiadó
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 198
Fülszöveg:
" 'Akkor egyszer csak rám köszönt valaki:
-Szia.
Felnéztem a padról, de a Nap épp a szemembe sütött.
Azért megismertem: Enrico volt.
Na még van pofája! – gondoltam.
– Szia – mondtam barátságtalanul, és reméltem, hogy elmegy a fenébe.
De nem ment el.
Hanem azt mondta:
-Szeretnék bocsánatot kérni tőled…
-Minek? Hagyd csak – eléggé morcos voltam.
…- Az az igazság, hogyha Buba… Leülhetek ide melléd?
Bizonyára látta, hogy kiugrik a szemem a hülye Naptól.
-Ülj csak.
-Ha Buba eddig azt mondta valakiről, hogy vigyem haza, ez igazából azt jelentette, hogy… Szóval, hogy a csaj azt akarja. Érted.
Micsoda lökött virágnyelvük van ezeknek! – ez jutott eszembe. Ez meg csak úgy hazavisz egy idegen csajt, és mindjárt ágyba is bújik vele. Nem egészen komplett, az már világos.…Talán egy kicsit megenyhültem a bocsánatkérésére, de még mindig bizalmatlanul tekintettem rá. Mégiscsak egy beképzelt fickó ez, akárhogy vesszük. Biztos azért, mert tele van a város a vacak plakátjaival.'
Érdemes-e kiállnunk valaki mellett, akinek csak mi hiszünk, és aki miatt dacolni kell a családunkkal is?
A tizenéves Heni senkire sem hallgat, csupán saját szívére, amikor szerelme és hite erejével segít barátjának kiszabadulni egy végzetes csapdából.
Heni vallomása mai történet a mai Budapesten."
Nem is tudom mit kellene írnom a könyvről. Talán kezdeném azzal, hogy igen, valóban magyar írőnő tollából származik a történet, és igen ennek ellenére nagyon tetszett. Kevés könyvet olvasok mostani magyar íróktól, valamiért nem mindegyik tud lekötni. Na, az Állj mellém!-mel nem így jártam. Szó szerint a kezemben ragadt, amikor csak tudtam, olvastam.

Heni

A történetünk különlegessége már kezdetét veszi azzal, miszerint főhősnőnk, Heni az apukájának meséli el a történetet. Mégsem mondanám naplóregénynek, hisz nincs napra elosztva, talán ezért is volt számomra érdekes olvasni. Arról nem beszélve, hogy miközben haladtam, és egyre inkább azt éreztem, hogy Henivel akár barátnőnk is lehetnénk a való életben. És nem csak azért, mert lovagol. Hanem azért is, mert sok mindenben hasonlóan gondolkodunk. Például ő is gyerekesnek tartja az osztályát, épp ezért nem is volt még barátja.

Enrico

Ám a sors az útjába sorolja az olasz származású, igazán híres Enrico-t. És ez nem csak úgy történik, hogy mindenhol a srác plakátja botlik. Hanem hogy a nővére barátnője valóban elintézi, hogy a két főszereplő találkozzon, sőt beszélgessen. És a bonyodalmak ezzel kezdetüket is vették. Hisz a srácnak nincs éppen jó híre, mindenki mocskolja amivel csak tudja, Heni pedig nem akar tudomást venni még Enrico létezéséről sem.

De mint tudjuk, akiknek együtt kell lennie, azok előbb utóbb úgyis együtt lesznek, ez ebben az esetben sincs másképpen. Heni végül megenyhül, figyelni kezd a fiúra, és a fiú is őrá, úgyhogy minél többet tudnak meg egymásról, annál közelebb engedik a másikat, és miközben szép lassan ki és megismerik egymást, úgy nekünk, olvasók számára is egyre jobban összeáll a "Miért-Milyen indokkal-Mostmégismivan?" mozaik
Amiről még mindenképp szót kell és szót is fogok ejteni, azok a mellékszereplők. Nagyon szépen ki vannak dolgozva, azok a fajta karakterek, akivel könnyen lehet azonosulni, és az ember akaratlanul is elképzeli, hogy mi lenne, ha léteznének..? Főleg Vinyóval lenne öröm megismerkedni.
Lassan befejezem az értesítést, nem kéne még hosszabb litániát írni. A lényeg: ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretnének egy jó könyvet olvasni, magyar szerzőtől, magyar helyszínen, napjainkban. Azoknak, akik romantikára vágynak, viszont nem szeretik a rózsaszín felhőket és mézes mázas szirupot. Azoknak, akiket vonzz egy helyes, sikeres olasz srác, akiben sokkal több van, mint bárki gondolná. Végezetül: ajánlom mindazoknak, akik már kiálltak olyan ember mellett, akit mindenki levegőnek nézett, pedig ott volt az ajkán a néma segélykérés: "Állj mellém!"



Bejegyzés EXTRA
Interjú Berény Szilviával

Berényi Szilvia

Hikari: Mikor és miért döntötted el, hogy az írással szeretné foglalkozni?
Berényi Szilvia: Már gyerekkoromban is írtam kis történeteket, de folyamatosan akkor kezdtem írni, amikor a férjem katona lett, mert írással ment a leggyorsabban az idő, amíg vártam rá. De akkor még csak a húgomnak írtam folytatásos történteket. Végül arra gondoltam, akár egy kiadót is meg lehetne velük keresni. És megkerestem.
H.: Nem féltél attól, hogy magyar íróként nem fogod megállni a helyedet a nagy amerikai nevekkel szemben?
B.Sz.: Nem, mert akkoriban még nem volt ennyi külföldi bestseller. De később se tartottam ettől, mert én egészen más stílust és műfajt képviseltem.
H.: Ha már szóba került a stílus: a regényed jó pár évvel ezelőtt játszódik, Internet vagy Facebook nem is kap benne szerepet. Nem gondoltad a későbbiekre nézve kissé kockázatosnak, hogy régebbi időben játszódik a történet? Hiszen lássuk be, teljesen kortárs irodalmat is ritkán olvasnak a mai fiatalok.
B.Sz.: Tudtam, amikor megírtam, hogy pillanatokon belül elavul, ami a technikai dolgokat illeti, de mivel a karakterek és a történet alapmotívumai, a szülő-gyermek kapcsolat, a testvérek kapcsolata a tiniszerelem, stb. minden korban ugyanúgy érinti a fiatalokat, ezért reméltem, hogy későbbi fiatalok is magukra ismernek benne.
H.: Ugyan főleg fiataloknak szántad a regényt, mégis ott vannak benne az előbb említett komoly témák. Tanítójelleget akartál ezáltal a regénybe vinni, vagy egyszerűen így alakult?
B.Sz.: Nem volt előre eltervezve a történet üzenete, csak így alakult. Sok dolog valóban megtörtént, csak nem mind velem, és ha van benne tanulság, annak örülök, de azt a sztori alakította így.
H.: A történetedben fontos szerepet kap a barátság, ami azután se szorul háttérbe, mikor a lány párkapcsolatba kezd. Van ennek valami oka, vagy egyszerűen azt gondoltad, ez a helyes döntés?
B.Sz.:  Nem, hanem így volt a valóságban. Ez önéletrajzi motívum.
Miután megtaláltam a páromat, még sokáig megmaradtak a barátságaim hasonló módon.
A páromat is befogadta a baráti köröm.
H.: Enrico volt a történetben az a személy, akinek kivül minden csillogás, ám belül nem volt más, csak szenvedés. Nehéz volt ilyen karaktert, ilyen életet írni, felgöngyölíteni például a pornóipar árnyoldalát, amibe nem biztos, hogy egyébként belelátna - vagy bele akarna látni - egy "normál" ember?
B.Sz.: A karaktert nem volt nehéz megírni, mert azt hiszem a legtöbben így vagyunk, hogy kívülről nem mutatjuk, ha bánt valami belül, de még ha mutatnánk sem vennék mindig észre. A pornóiparról pedig olvastam néhány interjút azoktól, akik csinálták, és így kaptam némi képet a dolgok a hátteréről, ami elég volt a regényhez.
H.: Volt egy olyan tippem, hogy hiszel Istenben. Heni viszont kijelentette, hogy várni akar a testiséggel házasságig. Ezt valamennyire a hívő gondolkodás miatt alakult így, vagy egyszerűen így tartottad odaillőnek? A mai fiatalok eléggé húzzák fel a szemöldökük ha említem nekik, és én is meglepődtem, mikor ezt a részt olvastam.
B.Sz.: Ebben valóban közrejátszott a hívő gondolkodásom, de nem valamilyen szabályok miatt tartom ezt helyesnek, hanem gyakorlati okokból, hittől függetlenül. Viszont a főhősnőnek hivatkozni kellett valamire, hogy egy olyan világban, ahol erre valóban felhúzzák általában a szemöldöküket a fiatalok, miért ragaszkodik valaki ehhez az elvhez. De nem kell hozzá feltétlenül hit, mert volt egy barátnőm, aki nem volt hívő, mégis ilyen elveket vallott. Bár amennyire tudom, később mégse tartotta magát hozzá. Heniről se derül ki, betartja-e *mosolyog*
H.: Nem gondolkodtál azon, hogyha még egy külön regényben nem is, de egy epilógusban szót ejtesz a szereplők néhány évvel későbbi sorsáról?
B.Sz.: Őszintén szólva, nem gondolkodtam ezen. Úgy gondoltam a sztori itt lezáródiik, és nagyjából úgyis kitalálható, mi lesz ezután.az akadályok elhárultak, onnantól már úgyis minden csak Henin és Enricón múlik.Az alapjaik jók, a szerelem és a megbecsülés megvan köztük, hát bízunk benne, hogy nem rontják el
Bár, most ahogy írod... lehet hogy érdemes lenne, ha nem is ezt a sztorit folytatni, de végre egy olyan regényt írni, ami nem az egymásra találásnál ér véget, hanem mondjuk pont a házassággal kezdődik. És aztán hogyan alakul... na ez egy jó tipp *mosolyog*
H.: Akkor azt mondod, számíthatunk tőled esetleg még újabb regényekre?
B.Sz.: Lehetséges, bár egyelőre nem tervezek időhiány miatt.
H.: Az idő majd eldönti. Ha jönni kell, úgyis jön az ihlet.
Nagyon szépen köszönöm, hogy elkészíthettem veled az interjút, megtiszteltetés volt. További sok sikert kívánok!
B.Sz.: Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy!