Paola Zannoner: Célvonal (Tabu könyvek)
"Mindent el tudunk mondani. De ha nem találjuk a megfelelő szavakat, elég egy gesztus, egy emberi érintés."
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 166
Fülszöveg:
Leo focista. Hideg és ködös reggeleken is hat óra negyvenkor kel, magára kapja a melegítőjét, belebújik az edzőcipőjébe, és végigfut az utcákon a park felé, majd a folyópartra. A suli nem érdekli, a lányokat unja, egész élete a délutáni fociedzések körül forog. Egy nap játékosmegfigyelő érkezik a meccsre. Leo úgy érzi, eljött a nagy lehetőség, hogy komoly csapathoz igazoljon. Ez a nap azonban egészen mást tartogat a fiú számára, olyan fordulatot, amely végül elhozza a barátok elismerését, a sportsikert és a szerelmet, ám mégsem úgy, ahogyan várta.
Pont mostanában került szóba egy beszélgetés alkalmával, hogy számomra egyszerűen vannak könyvek, amik minden évbe a kezembe akadnak. Még akkor is, ha már kivülről fújom a történetet, nem tudom megunni.
Na ez is egy ilyen regény.
Leo, ahogy a fülszövegből is kiderül, focista. Fut, hajszolja a labdát, keresztül a gyepen, hogy aztán egy jól irányzott rúgással beküldje a hálóba.
A sors pedig azt veszi el tőle egy balesettel, amiért rajongot. A lábát, a futást, a foci által felszabadult örömöt.
Hirtelen az egész élete nem tűnik többnek egy akadályokkal teli versenynél, amit nem biztos, hogy megnyer.
Ezzel szemben Viola pont ezeket az akadályokat, ezeket a gátakat keresi. Légzés, lépés, lendület összehangolása, és már maga mögött is hagyja, mintha semmi nem állíthatná meg. Ide menekül, a sportba, mert az otthoni életében lévő akadályok nagyobbak, mint amiket kezelni tud.
Irónikus helyzet nem? Az egyikőjük előtt hirtelen lettek akadályok, amit úgy érzi képtelen leküzdeni, egészen addig, amíg nem lesz kiért harcolnia.Még a másikuk kifejezetten keresi a lehetőséget, hogy ezen akadályokat leküzdhesse, önmagáért és idővel Érte is.
Annyira különböző helyzetben vannak...mégis harcolnak. Mert harcosok mind a ketten a maguk csatájában.
Sajnos ennek a regénynek van egy hibája. Túlságosan rövidnek érzem, még mindig többszöri olvasásra is. Annyira szívesen olvastam volna még kettőjükről, arról, hogy mi lesz a célbaérkezés után. Ugyanakkor ha ezt a vágyamat félreteszem, azt hiszem, mégis csak úgy jó a regény ahogy van. Igazán ütős és elgondolkodtató regény így alig kétszáz oldallal is.
Talán mindannyian egy "Élet" nevű verseny részesei vagyunk. Te is, én is. Csupán más-más lehetőségek és eszközök vannak a birtokunkban ahhoz, hogy végigmenjünk a pályán, leküzdjük az akadályainkat, majd idővel a célba érve elégedetten tekintsünk vissza akár nehezebb szakaszokra is, és boldogan jelentsük ki: Megcsináltuk. Megcsináltam.
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 166
Fülszöveg:
Leo focista. Hideg és ködös reggeleken is hat óra negyvenkor kel, magára kapja a melegítőjét, belebújik az edzőcipőjébe, és végigfut az utcákon a park felé, majd a folyópartra. A suli nem érdekli, a lányokat unja, egész élete a délutáni fociedzések körül forog. Egy nap játékosmegfigyelő érkezik a meccsre. Leo úgy érzi, eljött a nagy lehetőség, hogy komoly csapathoz igazoljon. Ez a nap azonban egészen mást tartogat a fiú számára, olyan fordulatot, amely végül elhozza a barátok elismerését, a sportsikert és a szerelmet, ám mégsem úgy, ahogyan várta.
Pont mostanában került szóba egy beszélgetés alkalmával, hogy számomra egyszerűen vannak könyvek, amik minden évbe a kezembe akadnak. Még akkor is, ha már kivülről fújom a történetet, nem tudom megunni.
Na ez is egy ilyen regény.
Leo, ahogy a fülszövegből is kiderül, focista. Fut, hajszolja a labdát, keresztül a gyepen, hogy aztán egy jól irányzott rúgással beküldje a hálóba.
A sors pedig azt veszi el tőle egy balesettel, amiért rajongot. A lábát, a futást, a foci által felszabadult örömöt.
Hirtelen az egész élete nem tűnik többnek egy akadályokkal teli versenynél, amit nem biztos, hogy megnyer.
Ezzel szemben Viola pont ezeket az akadályokat, ezeket a gátakat keresi. Légzés, lépés, lendület összehangolása, és már maga mögött is hagyja, mintha semmi nem állíthatná meg. Ide menekül, a sportba, mert az otthoni életében lévő akadályok nagyobbak, mint amiket kezelni tud.
Irónikus helyzet nem? Az egyikőjük előtt hirtelen lettek akadályok, amit úgy érzi képtelen leküzdeni, egészen addig, amíg nem lesz kiért harcolnia.Még a másikuk kifejezetten keresi a lehetőséget, hogy ezen akadályokat leküzdhesse, önmagáért és idővel Érte is.
Annyira különböző helyzetben vannak...mégis harcolnak. Mert harcosok mind a ketten a maguk csatájában.
Sajnos ennek a regénynek van egy hibája. Túlságosan rövidnek érzem, még mindig többszöri olvasásra is. Annyira szívesen olvastam volna még kettőjükről, arról, hogy mi lesz a célbaérkezés után. Ugyanakkor ha ezt a vágyamat félreteszem, azt hiszem, mégis csak úgy jó a regény ahogy van. Igazán ütős és elgondolkodtató regény így alig kétszáz oldallal is.
Talán mindannyian egy "Élet" nevű verseny részesei vagyunk. Te is, én is. Csupán más-más lehetőségek és eszközök vannak a birtokunkban ahhoz, hogy végigmenjünk a pályán, leküzdjük az akadályainkat, majd idővel a célba érve elégedetten tekintsünk vissza akár nehezebb szakaszokra is, és boldogan jelentsük ki: Megcsináltuk. Megcsináltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése