Elle Kennedy: A baklövés (Off-Campus 2.)

Írta: - 21:16:00



„– Téged még nem tudtalak teljesen megfejteni.
A nevetése finoman melengeti az arcomat.
– Még én sem tudtam megfejteni saját magamat.”


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 352
Fülszöveg:
A ​srác nem csak a pályán szeret játszani…
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A srác nem csak a pályán szeret játszani…
Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.
De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát…
A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos.
Az egyik legnépszerűbb New Adult-sorozat újabb szenvedélytől izzó része. Vesd bele magad!



Igazából már az üzletet is nagyon kedveltem, így biztos voltam benne, hogy folytatom a sorozatot. Nem csak én akartam nagyon ezt a könyvet, hiszen rettentően hamar elkapkodták Könyvhéten, nekem is már csak molyon sikerült vennem egyet.
De azt hiszem megérte.

Történetünk középpontjában a már korábban kicsit megismert John Logan van, aki bizony a legjobb barátja barátnőjébe szerelmes. Igazán kellemetlen helyzet, mit ne mondjak.
Csakhogy a véletlen egy helyes kis elsős szobájába sodorja, aki akciófilm mániás, ha zavarban van, szófosást kap, és úgy néz ki, tökéletes lesz figyelemelterelésnek.
Arra viszont nem számít sportemberünk, hogy amikor választás elé kerül, rosszul dönt és onnantól sokkal nehezebb helyzetbe kerül, mint eredetileg volt.
Mennyit érdemes küzdeni valakiért? Meddig segítség, és honnantól önfeláldozás meghozni egy döntést?

Mint mondtam, nagyon érdekelt már ez a regény, már csak azért is, mert lassan mindenkinél, aki NA-t szívesen olvas, ott volt. Egyszerűen nem tudtam kikerülni.
Persze, lehet azt mondani, hogy beleestem a saját csapdámba, miszerint nem olvasok túlságosan felhypeolt könyveket, legalább akkor tuti nem, amikor a csúcson van; majd ha lemegy az őrület.
De Elle-től nem most olvasnék először, és úgy voltam vele, hogyha jó, akkor hypepal együtt is tetszik majd, ha pedig nem az én világom, ha mindenki más a fejére áll körülöttem, én akkor se leszek elégedett.

Ash nálam hamarabb olvasta, így szólt előre, hogy túl sok jégkorongra ebbe se számítsak. Akkor elég durván megcsappant a lelkesedésem, hogy „na bakker, akkor ezúttal se olvasok szexi sportoló csávóról”, de aztán az én drága barátnőm annyira dicsérte, hogy úgy lettem vele, nem érdekel.
Végül is, ha valaki nem vár tőle túl sok mindent, akkor nem is csalódik. Elle Kennedy nem azért ír(ta), hogy megváltsa vele a világot, vagy felhívja a figyelmet a világban lévő globális problémákra.
Érinti, igen, de nem eköré épül a könyv, csupán egy fontos része.
Olyan, mint egy jó NA: beszippantja az olvasót, lehetőleg annyira, hogy az még az esetleges hibákat se vegye észre, csak olvassa, és olvassa, és lehetőleg legyen fülig szerelmes Logan-be.
Nekem furcsa volt, hogy két évet is felölel a regény, mintha két fele lenne: ebből az egyik az első egyetemi év, ami amolyan ismerkedés szinte a karakterekkel, aztán a könyv második felére már történik is valami, és egyhuzamban elolvastam körülbelül kétszáz oldalt.

Ebben főleg John Logannak van szerepe, nem tagadom. Nagyon kiváncsi voltam rá, hogy neki éppen milyen defektje van a tökéletes, nőfaló maszk mögött. Amikor pedig kiderült, először meglepődtem, aztán egyre jobban haragudni kezdtem rá. Persze, a család fontos, de azért mégis…
Bár, mellette szól, hogy kifejezetten leleményes és kitartó karakter, aki, ha valamit el akar érni, addig nem nyugszik, amíg az övé nem lesz. Ezért jár a prosztatamasszázs, Logan. De szigorúan négyszemközt.
Ellenben ott van Gracie, akitől falnak mentem. Már a legeslegelején, és ez nem sokat csökkent, ahogy haladtam a könyvvel. Épp csak eltűrtem. De öcsém, azt a hisztit, meg a rettentő rosszul játszott jégkirálynőt…valaki verje meg helyettem.
Egyébként nem tudom, vajon Elle után is futott a férje, vagy mivan? Merthogy itt a pasik úgy loholnak a csajok után, hogy kezdek kiábrándulni belőlük, hiába vannak mellette jó tulajdonságaik. Persze, ez a mai világban már nem megszokott. Lehet, azért zavar ennyire?!
Ott van ugye új mellékszereplőként Ramona, aki egy utálatos, kétszínű számító kis liba. Hála égnek nem szerepelt sokat.
A korábbi szereplők, mint Hanna, Dean vagy Tuck ismét megjelennek, határozottan feldobva az egész regény hangulatát.

Nem, számomra közel sem volt tökéletes #lehet jönni korongokkal dobálni#, legalább is valami nagyon hiányzott belőle, hogy oda meg vissza legyek tőle.
Ennek ellenére a történet vitt magával,ami az olvasási időmből is látszik.
Könnyed, amolyan álmodozós könyv, ami felébreszti a női olvasókban a bárcsak-egyszer-velem-is-megtörténne érzést.
Sajnos tudjuk, hogy ilyen nem lesz, szóval addig is olvassuk bőszen a sorozatot.
Nagyon várom Dean könyvét.

Ebben a kategóriában

0 megjegyzés