Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak (A fiú, akit Karácsonynak hívnak 1.)

„Ha ugyanis hiszünk valamiben, nem kell látnunk ahhoz, hogy tudjuk, létezik.”

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 270
Fülszöveg:
Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Grimpli?
Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat






Teljesen véletlenül akadtam rá a regényre, és sokat gondolkodtam azon, elolvassam-e.
Végül úgy döntöttem, megér egy próbát.
Nagyon szépen köszönöm a Kolibri kiadónak, hogy recenziós példányt biztosítottak a regényből.

Főszereplőnk Nikolas, egy igazán szimpatikus fiú Finnországban. Apukájával ketten élnek, egészen addig, amíg Joel el nem indul a messzi északra munka miatt.
Nikolas pedig csak vár és vár arra, hogy apja visszatérjen hozzá.
Amikor egyre csak telnek a hetek és semmi hír, úgy dönt útnak indul ő is a messzi északra.
Rengeteg kaland és új barátságok várják, olyan különlegesek, amikre nem is számít.

Igazábol nem tudtam, mire számítsak a könyvtől és nem kicsi félsz volt bennem.
Elvégre ez egy mesekönyv, ami nem feltétlenül az én korosztályomat célozza.
Ugyanakkor néha szeretem elhinni, hogy a lelkem mélyén még tudok gyerek lenni és úgy örülni egy mesének, mint kislánykoromban, amikor a dédimet hallgattam.

Matt Haig szerintem varázsló, csak titkolja. Engem elvarázsolt, az tuti fix.
Csodás történetet alkotott, ami egyszerűen beszippantott. Olyan volt, mint a kedvenc édességem: lassan akartam vele haladni, hogy tovább tartson, mégsem tudtam letenni.
Olvasnom kellett, mert olvastatta magát.

Minden este elővettem (napközben szigorúan más került a kezembe), és addig olvastam, míg el nem aludtam. Talán ezért voltak az álmaimban mézeskalácsok, kolodok, piros sipka meg egy rénszarvas kisfiúval. Ki tudja...

Az viszont biztos, hogy Nikolas rengeteg mesélő jó barátja lesz. Ahogy az is, hogyha valaki a környezetünkben eléri a "mindenreaztkérdezi: miért?" nem döntünk rosszul, ha elkezdjük neki felolvasni ezt a könyvet. Lehet, még számunkra is meglepetéseket tartogat majd.

Szerettem Nikolast, azt, hogy minden helyzetből kivágta magát, hittel és szeretettel.
Szerettem Villámot, azt, hogy igaz barát volt, és lehetett rá számítani.
Szerettem Joelt, azt, hogy bármit megtett volna a fiáért, sajnos nem a megfelelő utat választotta.
Szerettem a koboldokat, azt, hogy lehetségessé tették a lehetetlent és hittek a varázslatban.
Szerettem a glimpit is, az igazmondása sok megmosolyogtató jelenethez vezetett.
Tulajdonképpen én minden szereplőjét szerettem ennek történetnek, hiszen valamiért mind fontosak voltak.

Imádtam ezt a könyvet, az egész történetet. Egy rossz szavam nincsen, és ki merem jelenteni, hogy 2017 egyik kedvenc olvasmánya lett.
Egy különleges történet egy különleges fiúról. Olyan könyv, amit kortól és nemtől függetlenül bárkinek ajánlom, Karácsonyimádóknak és Grincseknek egyaránt.
Újraolvasós könyv lett.

Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes