P. C. Harris: Újrajátszás {+ Interjú}

Írta: - 14:49:00


„Nem tudtam, hogy egy szakadék szélén állunk, ahonnan már csak egy út van: mégpedig lefelé. Azt, hogy sikerül-e túlélnünk a zuhanást, csak később derül ki.”

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 368
Fülszöveg:
A feltörekvő jégkorongos, Zack és a visszahúzódó Melanie, tökéletes álompárnak tűnnek. Ám a lány élete egy nap fenekestül felfordul, amikor hirtelen elveszít maga körül mindenkit, aki fontos volt számára. Beleértve Zacket is. A fiú egy profi szerződéssel a zsebében elutazik és ezzel darabokra töri a lány lelkét. Ekkor Melanie úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja Kanadát, és egészen New Yorkig menekül.
A sors azonban úgy hozza, hogy évekkel később újra találkoznak, de az egymásra találás nem úgy sikerül, ahogy azt a lány megálmodta. Ehelyett egy titkokkal teli viszonyba bonyolódnak.
Vajon elég erős a kapcsolatuk, hogy túlélje a titkokat? Összeférhet a profi hokisok élete a szerelemmel? Te mire lennél képes, hogy megtartsd a szerelmedet?
P. C. Harris az Árnyoldal című sikerkönyv szerzőjének legújabb izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.




P. C. Harris írónő neve nem volt teljesen ismeretlen számomra, de eddig még nem volt alkalmam elolvasni egyik regényét sem.
Így nagyon örültem, amiért lehetőségem nyílt elolvasni a könyvet. Kedves Álomgyár kiadó és P. C. Harris írónő, köszönöm, hogy dedikált példány lehet a polcomon.

Hősnőnk Melanie és Zack, mindketten végzősek, ráadásul mindketten a jégkorong szerelmesei. Szinte várható, hogy egymásba gabalyodnak, ám egy fogadás miatt dugába dől minden.
Mikor szereplőink útjai újra találkoznak, eltelt több, mint tíz év, mindkettőjük mögött sok történés, pozitív és negatív emlékek is vannak.
Ugyanakkor hogy is van, az a bizonyos közmondás, hogy „akiket az Isten is egymásnak teremtett…?!”

Sok helyen láttam, hogy nagyon várják, illetve mikor megjelent, nagyon szeretik a könyvet. Elle Kennedy Off-Campus sorozata olyan, ami szintén sporttal, azon belül is jégkoronggal foglalkozik, de az a nagy helyzet, hogy a sok méltatás ellenére, én nem vagyok elájulva a sorozattól.
Szóval kíváncsian vártam, mit és hogyan ír meg egy magyar írónő.
Nagyon nem leszek népszerű, és lehet, hogy sokan fognak gondolatban kupán vágni egy koronggal, de nem vagyok teljes mértékben elégedett.


A sport részével volt a kisebb problémám, ugyanis azért az olvasó nem csak megemlítés szintjén kap hokit, de olvasás közben eljutunk egy meccsre is.
Igazából a cselekménnyel, főleg a karakterekkel voltam nagyon hadilábon.
Sőt, inkább az utóbbival, de arról a részéről majd kicsit később beszélnék.
Igazából a cselekmény nem valami fordulatos krimi/fantasy stb. könyvre hajaz. Ízig-vérig lightos romantikus, némi erotikával, lelkiismeret-furdalással, és önsajnálattal megspékelve.
Azt hiszem ezután a mondatom után, bocsánatot kérek, így írásban az írónőtől. Szóval bocsánat. De így éreztem.


Nem kell tőle túl nagy fordulatokat várni, de talán épp emiatt lehet vele viszonylag gyorsan haladni, feltéve, ha az ember megszokja P. C. Harris stílusát.
Minden szerző más „írói hanggal” ír, és ezt néha bizony idő megszokni. Amikor viszont ez sikerül, utána egy meglepően lightos romantikus könyvet kapunk.

Igen, olvasható annak ellenére is, hogy nekem az egyik alap pillérrel, konkrétan a főhősnővel, Melanie-val nagy problémáim voltak. Oké, kimondom, az agyamra ment. Rinyált, bőgött, újra rinyált, magát ostromozta, aztán egy kicsit tökös volt, majd minden kezdődött előröl. Ugyan, még csak januárt írunk, de ez a könyv pechére bezsebelte a „Legidegesítőbb főhősnő” címet. Csupán csak tanácsként, de: Juliette Fay: Karjaidban vagy ha magyar tippet mondhatok, akkor Benina: Megsebzett szabadság című könyveiben nagyon szimpatikus és erős karakterek vannak, ajánlom őket bátran olvasásra.
Zack ugyanakkor valamennyire kárpótolt azért, mert Mel az agyamra ment. Igaz, nem lett a háremem tagja, de szimpatizáltam vele. Oké, tény és való, néhányszor őt is képen akartam vágni, mert volt olyan, hogy többet siránkozott, mint egy lány. Senki nem tökéletes, de azért a papucs-palikat se bírom.


Tiffany viszont sokat megmentett a könyvből, vele szimpatizáltam, az ő stílusa nagyon tetszett, talán pont azért, mert valóban teljesen Mel ellentéte. Nagyon jó szövegei voltak, igazi talpraesett csaj, de van egy olyan érzésem, hogy az ő múltja sem tiszta fehér lap.
Mark, aki főhősünk legjobb haverja, szintén bejövős volt. Róla nem sokat írnék/árulnék el, mert róla tényleg olvasni érdemes igazán. Az biztos, hogy nagyon kíváncsian várom az ő könyvét.

Mindent összevetve sajnos csalódás savanyú érzésével tettem le a könyvet. Nem volt rossz, csak nekem egyszerűen kevés.
Többet vártam, ha már ennyien szeretik, de sajnos valamit hiányoltam, bár még én se tudom megmondani, hogy konkrétan micsodát.
Romantikus molyoknak, akiket nem zavar a fel-felbukkanó erotika, és elég türelmük van végigasszisztálni egy jóó hosszú se-veled-se-nélküled kapcsolatot, merem ajánlani. Nekem nem lett kedvenc, de nem vagyunk egyformák, lehet, hogy mást teljesen le fog venni a lábáról.
Egy próbát mindenképp érdemes tenni vele.



 

Bejegyzés EXTRA
- Interjú P. C. Harris írónővel-

Hikari: Mikor és miért kezdtél el írni?

P. C. Harris: Írni tinédzserkoromban kezdtem el, de a fantáziálást és a történet mesélést valamivel hamarabb. Akkor még csak a szőnyegen feküdve szórakoztattuk így magunkat a barátnőimmel.

H.: Milyenek számodra az ideális körülmények az íráshoz? Használsz vázlatot?

P. C. H.: Van néhány füzetem, azokba szoktam írni pár fontosabb pontot, valamint sok kis jegyzetem van, amiket kiterítek magam elé, és amint beleszőttem a történetbe, összegyűröm és kidobom. A könyv végére szép rend van az asztalomon. Az Árnyoldalt zenére szerettem írni, főként klasszikusra, vagy zongorán játszott Disney számokra. Az Újrajátszás írásakor már a csendet preferáltam, inkább hokis számokat hallgattam bizonyos jeleneteknél.

H.: Külföldön írsz a kiadó viszont hazai. Milyen nehézséggel jár ez akár egy új könyv megjelenése, vagy más szakmai szempontból?

P. C. H.: Az írás maga szerintem mindegy hol történik, a lényeg, hogy a megfelelő körülmények biztosítva legyenek. Emailben illetve telefonon értekezünk a kiadóval, ami szerintem eddig nagyszerűen működött. A marketinget is könnyen intézem innen Angliából, bár én csak a posztokat, képeket szerkesztem, a plakát illetve magazinos megjelenéseket a kiadónál lévő PR vezető kezeli. Az olvasókkal való viszonyom is jónak mondható az internetnek hála. A csoportomban aktívan társalgunk mindenről, legyen szó könyvekről, vagy a magánéletemről, ott minden nap kapcsolatban vagyok velük. Egyedül a dedikálást és a személyes találkozást kell ügyesen megoldanom, mert az évi 1-2 alkalom nem mindenkinek passzol össze az idejével.

H.: Miért döntöttél az írói álnév mellett?

P. C. H.: Egy idő után szeretném nemzetközileg is publikálni az írásaimat. A másik, amiért külföldi nevet választottam, a potencia. Sajnos a magyar olvasók még mindig hamarabb vesznek le a polcról egy külföldi névvel ellátott könyvet.

H.:Gondolkodtál valaha külföldi publikáción?

P. C. H.: Az előző válaszommal meg is válaszoltam ezt a kérdést. Igen gondoltam, sőt már az angolul való írás gondolata is itt motoszkál az fejemben, de ahhoz még nem érzem magamat elég bátornak.

H.:  Két regényed jelent meg az Árnyoldal és az Újrajátszás. Más volt írni a két regényt? Melyik volt nagyobb kihívás és miért?

P. C. H.: Más volt. Az egyik egy erotikában gazdag bűnügyi könyv, míg a másik egy romantikus sportos. Az Árnyoldalnál figyelnem kellett nagyon a szálakra, és mivel első befejezett könyv, ezért ezt nehezebbnek éreztem. Az Újrajátszás könnyebben megíródott, de voltak részek, amiknél azért megszenvedtem. Ebben a könyvben próbálgattam magam, vagyis a mélyebb érzéseket, az erős és mindent legyőző szerelemet átadni. Illetve igyekeztem a jelenetek felépítését is nehezíteni magamnak, hogy ne látszódjak amatőr írónak.

H.: Vannak bétáid, akik megjelenés előtt véleményezik a kéziratot?

P. C. H.: Ez talán most meglepő válasz lesz, ugyanis nem voltak. Az Újrajátszásnál voltak kisebb fennakadások a szerkesztési folyamatban, akkor olvasta el a félig nyers kéziratot Cristie A. L. írónő barátom.

H.: Az Újrajátszásra térjünk rá egy kicsit. Volt olyan jelenet, amit ki kellett húzni/át kellett írni megjelenés előtt?

P. C. H.: Volt persze. Néhol túlzásba vittem a szarkazmust, vagy egy-két jelenet ábrázolását. Ezeket kivágtuk természetesen, illetve a szerkesztő ajánlására kibővítettem egyik-másik fejezetet.

H.: Fontos szerepet kap a jégkorong a könyvben, úgy tudom ez személyes vonás. Mesélnél erről egy kicsit? Hogy kerültél kapcsolatba a sporttal?

P. C. H.: A testvérem 14 éve jégkorongozik. Magába szippantott minket a sok edzésre járás, a hétvégi meccsekre való utazások, a szurkolás. A dolgozataimra, és az érettségimre is a miskolci jégcsarnokban készültem, miközben az öcsémet figyeltem a jégen. Mondhatni ez nekünk egy életérzés.

H.: Melanie és Tiffainy totál ellentétei egymásnak. Melyikőjüket volt könnyebb megalkotni, melyikőjükben vagy jobban benne?

P. C. H.: Igyekeztem minél több stílusú karaktert megalkotni, hogy mindegyik egy egyéniség legyen. Melanie a lelkisebb, az önmagát marcangoló lány, míg Tiffany élvezi az életet, és nem foglalkozik annyira a következményekkel. Nem merült fel bennem eddig ez a kérdés, hogy kit volt egyszerűbb megalkotni. Természetesen mindkettőben ott vagyok, de nem 100%-osan. Én például nem vagyok olyan lelkis típus, mint Mel, hiszen míg én hamar felállok egy kudarcból is, hogy aztán megrázva a vállam tovább menjek, addig Melanie teljesen tönkre tud menni a várható következményektől. Az, hogy orvos lett nem véletlen. Egy be nem teljesedett álmomat éltem ki benne, hiszen én is egészségügyi iskolába jártam. Tiff lazasága talán közelebb áll hozzám, de ami a férfiakat illeti, az nem én vagyok J Egyforma kihívás volt őket megalkotni, semmivel nem több az egyik a másiktól.

H.: Zack vagy Tim párti vagy? Szerinted a lányok miért a Zack féle rosszfiút szeretik jobban?

P. C. H.: Egyértelműen Zackért vagyok oda, de vétett egy hibát, ami miatt egy ideig nem voltunk jóban. Aztán rájöttem, hogy egy nagyon édes, mély érzésű férfi, aki tényleg igyekszik úriember módjára viselkedni a nőkkel, és a csillagos eget is lehozza annak, akit szeret. Nem mondanám rosszfiúnak, azt inkább meghagyta a cimborájának, Marknak. Természetesen Tim is helyet kapott a szívemben, akármekkora legyen a hibája. Ő egy igaz barát, és egyben egy reménytelenül szerelmes férfi, aki az életét is odaadná a szerelméért. Szerintem elég sokan voltunk már hasonló szituációban, mikor őrülten szeretünk, de a szerelmünk viszonzatlan marad. Ilyenkor a kisördög bizony nem alszik. Ezért is bocsátottam meg neki a baklövését.

H.: Úgy tudom most Mark könyvén dolgozol. Elárulhatsz valamit róla? Esetleg a későbbi terveidről?

P. C. H.: Igen, most az Újrajátszás következő kötetén dolgozom. Direkt nem folytatást mondtam, hiszen ebben a történetben az első rész mellékszereplői kapnak reflektorfényt, tehát nem folytatásos történetről beszélünk. Szeretném még az idén megjelentetni, de attól is függ, hogy mikor ütöm le az utolsó pontot a kéziratban, illetve, hogy hogyan tudja a kiadó majd időzíteni. Ezután a könyv után még egy jégkorongos történet várható, amiben szintén félig-meddig megismert mellékszereplőket helyezek előtérbe. Az ezutáni pedig még a jövő titka.
  
Köszönöm az írónőnek az interjút!

 

Ebben a kategóriában

0 megjegyzés