Linnea Dunne: Lagom

„Ha tudjuk mennyi az »éppen elég«, miért mennénk tovább?"

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 160
Fülszöveg:
„Lagom, azaz "nem túl kevés, nem túl sok – éppen elég”.
Az anyagi világon túllépve a jelentés egyre kifinomultabbá válik, a társas viszonyok szabályainak tökélyre fejlesztésére is utal. Lagom az, ha elfogadjuk egy barátunk meghívását, hogy nála töltsük a hétvégét, de ágyneműt viszünk magunkkal, hogy praktikus autót veszünk, nem pedig a legmenőbbet, vagy hogy pusztán a maradékokból ütjük össze a vacsorát, mivel a pazarlás bűn…
Érdemes a lagom életmód mellett dönteni, mert:
– környezettudatosabbá válhatsz
– egészségesebb egyensúlyt tarthatsz munka és szabadidő között
– megszabadulhatsz az otthonodat ellepő felesleges holmiktól
– tudatosabb fogyasztóvá válhatsz
– szeretetteljesebb emberi kapcsolatokat építhetsz
– élvezheted a svéd táplálkozás előnyeit
– megtanulhatod az önellátó gazdálkodás fortélyait
– több időt tölthetsz a természetben sporttal, kirándulással…
…egyszóval boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élhetsz!





Miután elolvastam a Hygge-t, ami a dán életérzéssel foglalkozik, meg voltam veszve azért, hogy olvashassam a Lykke-t. De akkor még híre-hamva nem volt a következő Meik Wiking könyvnek, így lecsaptam a svéd életérzésre, noha ez annyira nem érdekelt.
Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy új ország, új kultúra, talán tud újat is mondani, így belekezdtem
.
Bevallom őszintén, semmit nem tudtam a svédről, amikor fellapoztam a könyvet. Azt tudtam, hogy hol van Svédország, és az információm itt ki is fújtak. Ciki? Egy kissé, de nem igazán érdekelt. Elvégre azért (is) olvasok, hogy művelődjek és új helyeket fedezhessek fel anélkül, hogy kitenném a lábamat a lakásból.

Nem meglepő gondolom, ha azt mondom, hogy nem igazán tudtam hová tenni ezt az egész lagom dolgot. „Nem sok, nem kevés, pont elég” írja a könyv, a borító pedig azt hirdeti, hogy „életérzés, ami kiegyensúlyozottá tesz”
Álljunk meg egy szóra: arról fogok olvasni, hogy találhatom meg az arany középutat? Azt gondoltam: ne már. Erről valaki komolyan könyvet írt?!
Igen, erről valaki komolyan könyvet írt.
És tudjátok mit?
Jól tette.

Nagyon sokat pazarolunk. Nem csak ételt, de időt, figyelmet, energiát is. Túl sok mindent veszünk, túl sok mindent akarunk egyszerre, túl vagyunk pörögve. Mintha mindig forráspont közeli állapotban lennénk.
Ehhez képest a lagom és a svédek maguk is megfelelő hőfokon égnek. Úgy élik az életüket, a mindennapokat, ami se nem túl hideg, se nem olyan túlforrt, mint amit a legtöbb ember csinál. Van ennek így értelme?

Elég sokat agyaltam olvasás közben azon, hogy mit érzek. Az biztos, hogy a svédek egy csomó mindent jól csinálnak (legjobban talán a fika és a latte-papák tetszettek), ugyanakkor volt bennem némi hiányérzet is.

Nem éreztem most annyira közel magamhoz ezt az életstílust, mint a hygge-t, és nem hiszem, hogy ez azért lett volna, mert hasonlítgattam a két könyvet/népet.
Inkább csak azért, mert nem vagyunk egyformák. Nekem tuti, hogy az agyamra menni hosszú távon, de mondjuk rövid távon is akár, az a rendszeretés, az a szervezettség, az a mértékletesség, amiről a lagom. Nem tartom magam hedonistának sem, de valamiért nem tudott a szívemhez közel férkőzni ez az életszemlélet.
Saját kép a könyvből

Ugyanakkor mint néhány sorral feljebb említettem, voltak a könyvben olyan dolgok is, amiket kifejezetten kedveltem. Az egyik ilyen, az a bizonyos fika, ami nem takar mást, csak +15 perc kávészünetet, amikor az ember feláll, kicsit eltávolodik a munkától, kötetlenül beszélget a munkatársakkal. Nem tudom a magyar munkahelyeken ez mennyire szokott előfordulni, de ha nem túl gyakori, érdemes lenne bevezetni.

A másik nagy kedvencem a latte-apák említése. Megesik ugyan Magyarországon is, hogy a férfi marad otthon a gyerekkel, de közel sem olyan elterjedt, mint Svédországban. Tetszik az ötlet, már csak azért is, mert így az apa is ki tudja venni a részét a gyereknevelésből, nem marad minden az anyára (mondván, hogy mivel nő ez a feladata), és talán még a kapcsolatuk is szorosabb lesz.
Mint mindegyik életszemléletes kötet, ez is kívül-belül gyönyörű szép, jó kézbe venni. Tetszettek benne az illusztrációk, a képek, egy valamivel volt problémám: fekete betűt barna/sötétzöld háttérre nyomtatni eléggé szemgyilkos, én legalább is nehezen olvastam.

A receptek nagyon tetszettek benne, egyiket-másikat ki is írtam magamnak, hátha valamikor sor  kerül rá, és megcsinálom.
Saját kép a könyvből

A piknikezés említése is zseniális, biztos vagyok benne, hogy május környékén előveszem a piknikkosarat, meg  a plédet, és keresek valami piknikezésre alkalmas helyet. Ha nem kezdtem volna el ezt a könyvet, az életben nem fogalmazódott volna meg bennem a gondolat.

Az érzés ugyan nem jött át, ennek ellenére pozitívan és elégedetten fejeztem be a könyvet. Kellemes kikapcsolódás volt, és örültem, hogy kicsit beleláthatok a svédek világába.
Leültem, és egy ültő helyemben el is olvastam, bár gyanítom, hogyha csak bele-belelapozok, és azokban a részekben mélyedek el, amik érdekelnek első olvasásra, ugyanígy éreztem volna.
És hogy mit tanított nekem a lagom? Hogyan legyek rendszerető. Merjek kreatív lenni. Ne feszüljek rá egyetlen feladatra sem. Élvezzek minden percet, amit a számomra kedvesekkel tölthetek.
Nem könnyű megtalálni azt az egyensúlyt, amiről a könyv ír, de nem is lehetetlen.
Csak meg kell próbálni kicsit ellazulni.

Megjegyzés küldése

My Instagram

(c) 2018 - Írásaim Tárháza | OddThemes