Könyvtáros kedd #18

Sziasztok! Mindig örömködöm és dicsérem a könyvtáramat, hiszen hiába „csak” megyeszékhelyen lakom, olyan sokszínű és újszerű a választék, hogy itt még szívesebben is töltöm az időmet, mint a könyvesboltban.

Gondoltátok volna?

Szóval a mai naptól rovat indul: a Könyvtáros Kedd.

Most, hogy keresgéltem képet a bejegyzéshez, jöttem rá, hogy hoppácska, évek óta nem volt ilyen bejegyzés. Szóval azt hiszem csak az igazán régóta Írásaim tárháza blogot olvasók tudják azt is, hogy ez anno annak idején a Lap lap után blogger írójával, Annával indult, mint közös posztsorozat. Ennek is már hét éve... Legalább... 

De most annyi regényt sikerült beszereznem (köztük több olyat is, aminek én vagyok az első olvasója :)), hogy mégis csak illene róla egy posztot írnom. 

Szóval jöjjön is, miket szereztem be.

Láthatatlan ​árvák 

Erre a novelláskötetre egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, és mivel nem egy hosszú kötetről van szó, ki is kölcsönöztem. Mondjuk beleolvasva hamar rájöttem, hogy oldalszámban hiába nem sok, tartalmilag nem lesz a legegyszerűbb olvasmányom, szóval egyelőre még pakolgatom... 

Julia Whelan: Egy év veled 

Szembejött velem a hír, hogy jön belőle a film, és igazából ekkor döbbentem rá, hogy jé, ennek van magyar kiadása. Méghozzá 2020-as. Ez van, kicsit le vagyok maradva, ha megjelenésekről van szó, de most itt az idő pótolni.

Mona Kasten: Save ​Me – Ments meg

A Romantikus rágcsáló blogról Judit ajánlotta a figyelmembe, azzal a határozott állítással, hogy olvassam el, tutira tetszene. Nos, azon kívül, hogy neki köszönhetem az utóbbi hónapok összes szuper novelláját (hiszen szerkesztőként segít, hogy igazán jók legyen a szövegeim), nagyon jó könyveket is ismerek meg általa, szóval nem volt kérdés, hogy ez a könyv is jön velem haza. Igazából még újkönyv-illata van, lecsaptam rá a friss szerzeményes kocsin.

Katja Brandis: Carag ​átváltozása

Amikor van időm körbenézni, az első utam mindig a gyerekkönyvtárba vezet. Főleg azért, hogy váltsak néhány szót az ottani könyvtárosokkal, akik az évek alatt elég jól kiismerték az ízlésemet, másrészt azért, mert még mindig találok itt kincsekre. Ezzel a könyvvel is így voltam. A borító fogott meg, és a belső illusztráció is különösen szépek, úgyhogy jött is haza velem.

Kadono Eiko: Kiki, ​a boszorkányfutár

Az anime verziója az egyik kedvencem (szigorúan a Vándorló palota után), és tervben volt, hogy elolvasom a könyvet is valamikor. Szóval amikor kiszúrtam a polcon, tudtam, hogy jön az egyre nagyobb könyvhegy tetejére. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Sue Lynn Tan: Heart ​of the Sun Warrior – A Napharcos Szíve

Onnan tudod, hogy a könyvtár egy kicsit a második otthonod, amikor már mennél kölcsönözni, de a könyvtáros rád mosolyog: nem nézed át a frissen érkezett könyveket, mielőtt feltesszük a polcra? Apró figyelmesség, de repesett tőle a szívem. A holdistennő lányát néhány hete fejeztem be, és pont eszembe jutott, hogyha beszerezni a könyvtár, el fogom olvasni a folytatást is. Erre nem ott volt? De! Fülig ért a vigyorom, mikor megláttam.

Monique Roffey: A ​sziget sellője

Itt ugyan már tudtam, hogy túl kicsi táskát hoztam magammal, de azért na, csak körbeszaladtam még egyszer. Esküszöm, teljesen véletlenül szúrtam ki a címét a polcon! De már tavaly is terveztem elolvasni, felírtam az idei tervek közé is... hát most hagyjam ott? Jól gondoljátok, jött haza velem.

T. Kingfisher: Varázslókalauz ​önvédelmi sütéshez

Ez egy félretett könyv volt... igazából csak ezért mentem be...  Ha nem nézek körbe, valószínűleg sikerült is volna tartani a csak egy könyvet kölcsönzök elvemet. Ennél nagyobb hibám ne legyen. Mondjuk ezt a könyvet azóta el is olvastam, itthagyom a molyos véleményem.

Tudjátok, mi az első szó, ami eszembe jut róla? Szórakoztató. Teljes képtelenség már az alapfelállás is a főszereplő mágikus képességével, de igazából pont ebben rejlik a bája. Ebben a sztoriban egy kicsit mindenki ütődött :D Te meg egy idő után olvasóként azt veszed észre, hogy bánja kánja, akkor is elolvastam belőle kétszáz oldalt, hát akkor már fejezzük is be.

Egyébként tök jól hozza az ifjúsági regényekre jellemző hangvételt, és pont annyi képtelen csavarral fűszerezi az egészet, hogy az ember se letenni ne akarja, se komolyan venni, de közben mégis csak vigyorog olvasás közben.

Ha valami könnyed kikapcsolódást keresel, ami tutira nem váltja meg a világot, de okoz neked néhány óra szórakozást, Mona kalandja tökéletes választás.

Ti szoktatok könyvtárba járni?

Mit kölcsönöztetek legutoljára?

*Hikari