Becka Mack: Bízz bennem (Playing For Keeps 1.)

Az élet része, hogy hibázunk. Aztán visszamegyünk, és újrakezdjük.

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 640

Fülszöveg:

A jóképű Carter Beckett az NHL ünnepelt játékosa, egyben ügyeletes szívtiprója – bajnok a jégen és a hálószobában egyaránt. No meg a legdögösebb férfi, akit életemben láttam. Mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy ő nagyon is jól tudja ezt.
Ez az öntelt playboy ráadásul nem válogatja meg a szavait – még csak meg sem próbálja. Mindent ezüsttálcán kínált neki az élet, gyönyőrű nők végtelen sorát is beleértve, és úgy tűnik, engen szemelt ki következő prédájának.
Igen, persze, dögös a srác, de közben egy két lábon járó emlékeztető az óvatosságra. Eszem ágában sincs bedőlni a… khm… vonzerejének.
Aztán elkezdem leengedni a falat magam körül, ő pedig olyan rejett darabkáit tárja fel előttem, melyeket eddig nem állt szándékomban megismerni. Keményen próbálkozik, de még nem győzött meg teljesen.
Életében először Carter az, aki könyörög – hogy… bízzak benne.
Ebből a magával ragadó, rendkívül humoros történetből kiderül, lehet-e közös jövője egy milliomos jéghoki-csapatkapitánynak és egy középiskolai testnevelő tanárnak.

Ez a könyv bizony egy impulzív kölcsönzés volt, igazából megláttam az új könyveket tároló kiskocsin, és anélkül, hogy bármit tudtam volna a sztoriról, egyszerűen hazahoztam.

Nos, azt hiszem legközelebb legalább beleolvasok.

Olivia tudja, hogy jobban jár, ha messziről elkerüli Carter Benettet, főleg azért, mert a pasi egy kétlábon járó csajmágnes. Mondjuk ha az ember a NHL egyik ünnepelt csapatának kapitánya, talán ez nem is olyan meglepő...

És Olivia akármennyire akarja, mégse tudja magát sokáig távol tartani Cartertől. Vajon működhet közöttük ez az egész, vagy kettejük találkozása garantáltan egyenes út a szívfájdalom felé?

Elkezdtem olvasni, és igazából jót mosolyogtam az orrom alatt, mert az első oldal után rájöttem, hogy bizony elég pikáns és szókimondó könyvbe sikerült beválasztanom, de hát na, ne adjuk fel az első fejezet után, elvégre akár jó is kisülhet belőle.

Főleg, hogy én egyébként szeretem a sportrománcokat: a Kísérj el például nagy kedvencem, de a Szenvedélyes hadviselés is újraolvasós lett tavaly. Tudjátok, az a baj, hogy túl jó regényekből indultam ki... Szóval újragondoltam, és leszűkítettem a szeretem a sportrománcokat témakört csupán annyira, hogy Ellle Kennedy könyveivel is jól elvoltam, ami ugye szintén jégkoronggal foglalkozik.

De nem. Nem ment.

Ez a könyv akkor működött volna, ha a szexjelenetek felét egyszerűen kidobtuk volna a kukába, és akkor a könyv is négyszáz oldallal rövidebb lett volna és akkor nem fulladunk bele a folyamatos ismétlődésbe.

Merthogy cselekmény az nem sok volt benne. Erotika? Az annál inkább. Indokolt erotika? Becka Mack nem ismeri ezt a kifejezést... Itt azért feküdtek össze a szereplők, hogy szaporodjanak a karakterek és kész, kalap-kabát. Egy mazochista olvasó vagyok, és elolvastam a jeleneteket... egy ideig. Utána egyszerűen átugrottam őket... Vagyis simán lapoztam két-három oldalt, hogy végre történjen valami.

De oké, magamra vessek, amiért bamba voltam, és nem néztem legalább címkéket molyon, mert akkor bizony kiszúrta volna a szemem, hogy 'erotica' meg 'felnőtt tartalom'. Oké, elfogadom.

Tudjátok, mit nem bírok feldolgozni? mármint a szexmennyiségen kívül. Hogy hogy lehet valamikor 640 oldalban írni úgy, hogy közben nem történik s e m m i? Ezt valaki fejtse már meg nekem, légyszíves. Nem volt érdemleges cselekmény, nem volt karakterfejlődés... igazából semmi nem volt, aminek kellett volna lennie. Hogy ennek ellenére hogy tudtam végigolvasni? Én se tudom, komolyan. Vagy háromszor tuti fel akartam adni, de amikor eljutottam a feléig, akkor meg már azt mondtam, hogy csakazértis végigolvasom. Hátha mégis csak sikerül kihozni belőle valami jót.

Nem sikerült.

És az a legnagyobb baj, hogy a szereplők se emeltek a történeten. Olivia elképesztően sablonos, igazából 2d-s karakter, aki full felejthető és az egyetlen jellemvonása, hogy alacsony és tanár. Oké, biztos volt más is kiemelve nála, de nem emlékszem. És ez azért is gáz, mert alig két napja fejeztem be a könyvet. Igazából az elején reménykedtem, hogy oké, talán egy egész kedvelhető hősnő lesz, de körülbelül száz oldal kellett, hogy ez megdőljön és ugyanolyan sablonos, hisztis, érthetetlen hősnővé váljon, mint az ehhez hasonló könyvek összes női karaktere.

Carter.... *mély sóhaj* Oké, szóval a helyzet: gőzöm sincs, hogy aki szereti, mit szeret benne? Nyugodtan meg lehet védeni a komment szekcióban, ettől függetlenül vállalom: ő nem fictional boyfriend meg könyves álompasi. Ő egy egoista, nagyképű, elég bunkó férfi. kangép. Aki nem érti/nem fogadja el a nemet, akinek a fétisétől a hajam vonaláig szaladt a szemöldököm, és nem értettem, hogy ez hogy lehet rendben, és miért nem volt egyetlen szerkesztője sem Mack-nek aki azt mondta volna: "Ez így ki fogja verni a biztosítékot, finomíts". Gáz ez a pasi, tele van redlagekkel, és nem, nem érdekel, és nem javít ezen az, hogy mennyire gazdag.

Ebben a sztoriban az egyetlen értékelhető karakter Hank volt a maga 80+ évével, meg az übercuki vakvezető kutyájával. 

Komolyan örülök, hogy vége van.. Ez határozottan egy könyv(nem)ajánló, de ha valaki ennek ellenére úgy dönt, hogy csak azért is belekezd, mert kíváncsi arra, hogy ez a könyv tényleg ennyire kiakasztó-e, hát kitartást kívánok. De egyébként annyival jobb sportrománcok vannak a piacon, szóval ha tehetitek, inkább válasszatok mást. 

*Hikari