Katie McGarry: Kísérj el (Feszülő húr 4.)

„Küzdesz vagy megfutamodsz? Mert csak tőled függ.”

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 486
Fülszöveg:
A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hullik szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként.
Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Katie McGarry a Feszülő húr sorozatával beleírta magát a szívembe. A Szívkarambol hatalmas kedvencem volt, és nagyon kíváncsi voltam Rachel testvérének történetére is.
Többet vártam rá, mint szerettem volna, de egyáltalán nem okozott csalódást.

Rachel testvére West van a középpontban, akinek eléggé kisiklani látszik az élete. Verekszik, az iskolából kicsapták.
Ráadásul egy éjjel majdnem elüt egy lányt.
Haley ugyanúgy titkol dolgokat, a múltját, mint a fiú.
De abban a percben, ott, a fényszórók kereszttüzében, összefonódik a két karakter sorsa, sokkal jobban és visszavonhatatlanul, mint elsőre gondolta volna bármelyikük.

Amikor elkezdtem olvasni azt gondoltam, hogy a Young gyerekek a kocsival szereznek barátot/barátnőt maguknak, hiszen Rachel is a kocsija miatt találkozott a szerelmével.
West pedig kis híján elüti azt, akinek később nagyon hálás lesz.
Furcsa a sors az írónő stílusa, de jót mosolyogtam rajta.
Aztán kiderül, hogy az a két barom, aki hősnőnkre hozza a szívbajt, Haley legnagyobb rémálmai. West meg forrófejű, aki nem érti a „nem” szó jelentését, és úgy dönt, verekszik.
Egy baj van.
Az ellenfele profi, ő meg csak egy kis mitugrász utcai harcos.
Szükségük van egymás segítségére, hogy túléljék.
Nagyon szerettem a könyvben, hogy rengeteg oldalt és időt adott a sportnak, a felkészülésnek, ráadásul mindezt olyan érzékletesen és valóságosan adta elő, hogy éreztem, én is ott vagyok a  teremben.

Olyan, mintha az írónő vagy maga is edzett volna, vagy nagyon alapos, és jó utánanézést csinált.
Durva egyébként, hogy a legtöbb karakterét valami hihetetlen kihívás elé állítja, és ez még se válik sablonossá, és unalmassá.
Pont ellenkezőleg.
Kötetről kötetre ugyanúgy izgulok minden karakterért.

Haley azon karakterek rövid listáját erősíti, aki meglepően tökös, és tudja, mit akar. Bírtam, hogy fiús és erős lánykarakter.
Ugyanakkor a folyamatos Matt-el kapcsolatos múltbéli démonjai miatt az agyamra ment. Miután befejeztem a könyvet, még mindig nem értettem, miért nem mondta el a családjának, mi történt. A családját akarja védeni…persze, de arra nem gondolt közbe, hogyha szükséges akkor mindenki meg tudja védeni saját magát?! Na mindegy, ez csak én véleményem.
West az, akiről az előző kötetben nem sok mindent tudtam meg, csupán annyit, hogy fontos számára a családja. De itt végre kiderül a miért, az, hogy milyen kapcsolata van a családjával.  Vagy inkább milyen nincs.
Az biztos, hogy Haley-vel együtt én is beleszerettem ebbe a harcias, forrófejű, de nagyon is szerethető fiúba. Aki nem a családja vagyoni helyzete, nem az apja parancsai, hanem csak ő maga. Akivé vált; férfi. Csak egy kérdés: miért nem mászkálnak West Young-ok a valóságban is? Nem éppen zsánerem a szőke haj-kék szem, de neki még ezt is megbocsájtanám.

Jax és Kaden képviselte a védőbástyát a történetben. Kíváncsi vagyok, nekik jut-e a jövőben önálló kötet, mert felkeltették az érdeklődésem.
A szülők viszont az agyamra mentek. Szülő egyáltalán az ilyen? Mr. Young csak az utolsó pillanatban kép észbe, hogy ja, amúgy lehet, figyelnem kéne a gyerekre, mielőtt totál elveszítem, de valahogy ez nagyon nem sikerült. Persze, a változás útjára lépett, de sokat kell még foglalkozni és figyelni a másikra, hogy megbocsájtsam neki azokat, amiket tett.
Haley szüleire is kicsit haragudtam. Az anyukája nem sokat szerepelt, pedig értelmes karakternek érződött, az apa meg…értem én, hogy a depresszió komoly dolog, de azt hiszem, ha valakiben kihuny a korábban nagy lánggal égő tűz, az még komolyabb baj.
John volt talán az egyedüli felnőtt karakter, akit gondolkodás nélkül megkedveltem. Olyan volt, mint a Békés harcos útja című filmben az öregúr, és valamiért úgy is jelent meg a lelki szemeim előtt. De tény, hogy nagyon szerettem ezt a szigorú, de mégis útmutatást adó karaktert.
Minden regénybe kell(ene) egy ilyen szereplő.

Az a helyzet, hogy Katie nagyon tudja, hogyan kell olyan regényt írni, ami az olvasó kezében ragad az első oldaltól az utolsóig.

Azt hittem, ez egy sorozat negyedik köteténél nem fog menni, de tévedtem, ő megcsinálta. Én pedig imádom érte.
Sport, harc, titkok, és szerelem.
Minden megvolt benne, hogy imádjam olvasni.
Az egyik haikum jutott eszembe, az utolsó oldal után: „Képes vagy rá. Higgy!/A benned élő harcos/Legyőzhetetlen.”
Igen, mindannyian harcosok vagyunk. Az élet az ellenfelünk. És mindegy, hogy győzünk, vagy veszítünk, ameddig végig szívvel küzdünk.

*Hikari