Jesper Stein: Szép álmokat, feketerigó (Axel Steen 2.)

"Az igazság mindig áldozatokat követel. Különben nem lenne szükség a hazugságra."

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 416

Fülszöveg:

Axel Steen helyettes felügyelő üzenetet kap a múltból. Egy brutális nemi erőszak elkövetőjének DNS-mintája egyezést mutat egy négy évvel korábbi felderítetlen gyilkosság elkövetőjének DNS-ével. Axel újult erővel veti bele magát a nyomozásba. Kiderül, hogy az erőszaktevőnek több hasonlóan kegyetlen támadás is terheli a lelkét. Miközben Axel szeretné kapcsolatba hozni a gyilkosságot a szexuális bűncselekményekkel, kiderül, hogy a DNS-egyezés csak gondatlanság eredménye. A szexuális bántalmazásos esetek felderítése kapcsán mégis új nyomra lel a gyilkossági ügyben, és döbbenetes eredményre jut.

Mostanában nagyon sok egy műfajba tartozó könyv került a kezembe, és éreztem, hogy kicsit „besokkoltam”, ha használhatom ezt a  szót.
Ezért is döntöttem úgy, hogy ideje egy kicsit kilépni a komforzónámból és más műfajban is olvasni.
Itt is nagyon szépen köszönöm a Kossuth kiadónak, amiért küldtek recenziós példányt, így megismerkedhettem a skandináv krimikkel is.

Főhősünk Axel Steen, aki a gyilkosságiaknál nyomozó, és még, most négy évvel később sem képes feldolgozni azt, hogy nem találta meg egy fiatal érettségiző lány gyilkosságát. Azóta az esetet csak Feketerigó-ügyként emlegetik.
Amikor évekkel később brutális, és különös nemi erőszak esetekre figyel fel a rendőrség, Axel elkezdi összevetni a két esetet.
Tényleg van összefüggés? Minden ügy megoldható? Vagy van, amit jobb nem bolygatni?

Mikor meghozta a postás, én pedig felvittem a moly.hu rendszerébe, miszerint megszereztem, jöttem csak rá, hogy „bakker, ez egy második kötet”.
Úgy látszik engem a hónapban üldöznek az olyan könyvek, amik egy sorozat részei, és emiatt kissé félve kezdtem el olvasni ezt a könyvet, ugyanis az első kötet kimaradt az életemből és az olvasmánylistámból is.
Úgy voltam vele, hogy most már mindegy, elkezdem, maximum nem fogom érteni, és akkor nem olvasom végig.

És itt ért az első meglepetés: az író úgy írta meg a könyvet, hogy azok az olvasók, akik nem akarják/tudják, elolvasni az előző kötetet, vagy egyszerűen csak olyan figyelmetlenek, mint én, ne érezzék azt, hogy el vannak veszve, és sötétben tapogatóznak (cserébe ez az érzés elég gyakran megjelent olvasás alatt). Ennek pedig kifejezetten örültem.
Én magam nagyon ritkán olvasok krimit, skandináv krimi pedig még soha nem került a kezembe, de azt kell mondanom, hogy kellemes csalódás volt, sokkal jobban tetszett, mint vártam.

Saját szerkesztés

Arra számítottam, hogy valami krimit kapok ötvözve egy kis pszicho-thrillerrel, de az a helyzet, hogy ennél több volt benne, bár kellett egy kis idő, amire megszoktam a műfajt, belerázódtam a stílusba.
Nők elleni erőszakról írni és olvasni is egyaránt nehéz, mondhatni megterhelő, és itt ez az egyik fő mozgatórugó. Öt erőszak, melyek feltárása helyett úgy érzi az ember, hogy nem tesz senki semmit, csak egy helyben toporgunk, miközben valami beteg állat tönkreteszi a nőket. Mint kiderül később, hosszú évek óta.
Onnan tudtam biztosra, hogy ez a könyv bizony tud valamit, hogy járt az agyam olvasás közben. Nem egy olyan olvasmány, amit az ember együltő helyében elolvas, mert le se bírja tenni, legalább is nálam nem így volt… hosszabb-rövidebb időkre is félretettem, de ennek ellenére nem hagyott nyugodni ki állhat a kegyetlen és dühítő esetek között.
Tényleg bemászik az ember agyában, kattog rajta, és egy idő után már inkább nem alszik nyitott ablaknál…. mert biztos, ami biztos.

Axel Steen számomra kifejezetten rokonszenvesnek tűnt, nagyon tetszett, ahogy változott a történet során. Ahogy rokonszenvessé tette a munkája iránti elhivatottsága is, mégha kissé úgy is éreztem néha, hogy túllő a célon. Ismeritek azt, amikor valamit rettentően meg akartok oldani, vagy legalább is a végére járni, és ez a valami minden mással szemben prioritást élvez? Na,  Axel pontosan így járt. Kíváncsi lennék, hogy csak a Feketerigó-ügy megoldatlansága váltotta ezt ki belőle, vagy egyébként is ilyen. Ehhez a további kötetek ismerete szükséges.

Saját szerkesztés

Ea Holdzt karaktere számomra az, akit még valamennyire megismerhettem és emiatt meg is kedveltem. Nagyon tetszett az okai, amiért az ügyvédi pályát választotta, illetve a szemlélet, amit az elkövetőkről gondol. Szimpatikus női karakter, na. Ez is ritka.
Nagyon sok más szereplő volt, akik ugyan a cselekmény szempontjából fontosak, mégse ismertük meg őket annyira, hogy véleményt formálhassak róluk. Kivéve talán Jensent, aki számomra meglepő irányba alakult a kötet során.

Azt hiszem, aki egy olyan olvasmányt keres, aminek nem jön rá húsz oldal után a végére, megtalálta. Nem mindig egységesen izgalmas, de mégse ereszt, és akarva-akaratlan ugyanúgy kattognak a fogaskerekek az agyadban, mint a nyomozóknak.
Tudjátok mi az igazán ijesztő? A valódi szörnyetegek tényleg köztünk élnek.
Nekem mindenképp egy pozitív olvasmányélmény volt, nem kizárt, hogy fogok még olvasni skandináv krimit..