Rachel Van Dyken: Egyetlen
Kiadó: Atheneaum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 296
Fülszöveg:
"Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?"
Kiersten |
Ennek a könyvnek is vége. Nagyon durván a hatása alatt vagyok, de igyekszem összeszedni a gondolataimat.
Nekem nagyon tetszett a könyv, tényleg másfél nap alatt faltam fel, de..a prológus az, amire azt mondom, hogy nem kellett volna, legalább is nem így. Felkészíti az embert a rosszra, a fájdalomra valamennyire, de ezzel rá is nyomja a bélyegét a könyvre. Szerintem ha újból olvasom a könyvet, ezt a részt kihagyom, de persze ezt mindenki döntse el maga.
Egyébként a történet számomra nagyon szép volt, felkavart ugyan, de nem bántam meg, hogy elolvastam.
Kiersten karaktere volt az, akiben lány létére nem találtam olyan hibát, ami egy élő szintén traumát átélt emberben ne lenne meg. Ugyan akkor mert, és akart nyitni, és változtatni ami igazán becsülendő.
Weston. Na róla mit kellene írjak? Mindenki szereti, a lányok kedvence, a sportban is jeleskedik. Az a fajta srác, akit én is nagyon tudok szeretni, ám..vele ez az elején nem jött össze. Persze, aranyos volt, meg jó volt
Weston |
Viszont. Nekem túl gyors volt a szerelmi szál, a két nap után megcsókolomésmégottisalszok nála helyzetet olvasva nem kicsit ráncoltam a szemöldökömet, bevallom. Aztán valahogy csak szemet hunytam fölötte, és onnantól kezdve nagyon élveztem a történetet. Mert valóban, nekem gyors volt a tempó, ugyan akkor még így is éreztem, milyen mély és különleges bizalom és kötődés alakul ki köztük. Mindkettőjüknek nehéz élete volt és van, ám olyanok voltak egymás számára, mint egy mentsvár: erőt merítettek a másikból a saját harcaikhoz.
A mellékszereplők mellett ezúttal se mehetek el. Kiersten szobatársa, Lisa és annak unokatestvére Gabe igazi színfolt volt a nehéz témát feldolgozó könyvben. Az ő párbeszédeik, vicceik vittek humort a könyvbe, ami kellett is, hogy a regény ne váljon valami depressziós írássá. Arról nem beszélve, hogy Gabe amolyan őrangyalként is funkcionált főképp a lányok, később pedig már Wes életében is.
A könyv ismét váltott szemszögben és E/1-ben íródott, szóval ez is közre játszik abban, hogy igazán a szívünkhöz tud nőni a történet. Én érzékenyebb vagyok az utóbbi időben, szóval el-elpityeregtem magam rajta. Mondjuk szerintem a keményebbek számára is lesz minimum egy olyan jelenet, ami zsebit fog igényelni. Ám mint mondtam, Lisa-éknak hála humorból sincs hiány, szóval akik arra vágynak is olvassák nyugodtan
Az értékelést pedig az írónő szavaival zárnám, mert olyan jól megfogalmazta, hogy felesleges lenne mást mondanom. "Ajánlom mindenkinek, aki elveszített valakit a rák elleni harcban, mindenkinek, aki harcban áll a rákkal - az orvosoknak, a családoknak és azoknak, akik lelki társukat temették el. Remélem, ha ne adj Isten barátaikkal vagy családjukkal keresztülmennek ezen a betegségen, ez a könyv segít a gyászban és a gyógyulásban, még ha csak egy kicsit is"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése