Simone Elkeles Tökéletes kémia (Tökéletes kémia 1.)

"Nem számít, hogy mások szerint helyes vagy helytelen, harcolj azért amiben hiszel!"

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 412
Fülszöveg:
Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. 
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. 
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
"– Ellis kisasszony? Ön következik. Mutassa be Alexet az osztálynak! 
– Ez itt Alejandro Fuentes. Ezen a nyáron, amikor éppen nem utcasarkokon lődörgött ártatlan embereket zaklatva, a város börtöneiben turnézott. Gondolom, mindenki érti, hogy mit akarok ezzel mondani. Van azonban egy titkos vágya, amit senki sem sejt róla… A titkos vágya… A titkos vágya az, hogy főiskolára mehessen, és kémiatanár legyen, mint ön, Mrs. Peterson. 
Brittany diadalmas mosolyt villant felém, azt gondolja, hogy ezt a kört megnyerte. Azt te csak hiszed, gringa! 
– Ő Brittany Ellis – mondom a szemek kereszttüzében. – Ezen a nyáron elment a bevásárlóközpontba, és új ruhákat vett, hogy felturbózza a ruhatárát, és apuci pénzén felkeresett egy plasztikai sebészt is, hogy felturbózza… izé… amit fel kell. Az ő titkos vágya pedig az, hogy egy mexicanóval randizhasson az érettségi előtt."
A játszma elkezdődött.

Egyszer már olvastam a regényt, akkor nagyon tetszett, úgy emlékszem, nem kellett sok idő az elolvasáshoz. Mivel sok helyen jött velem szembe a könyv a legváratlanabb pillanatokban egyébként, úgy döntöttem nem árt újraolvasnom. Rájöttem, hogy még mindig annyira szeretem, mint legelőször.
Az alaptörténet fő mozgatórugója a társadalmi rétegek közti különbség, a fehérek és a mexikóiak közötti ellentét. Így második olvasásra az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy modern bőrbe bújtatott Rómeó és Júlia, megspékelve egy kis bandaháborúval, köretnek pedig ott vannak a maszkok, amiket mindenki visel, csak azért, hogy senki ne tudja meg, mi rejtőzik valóban a felszín alatt. 

Ott van Brittany. Látszólag tökéletes, hiszen a pompomlányok kapitánya, mindig divatos ruhákban jár ad a külsejére, menő és népszerű pasija. Ám mint mondtam, itt mindenki maszkot húz, és a felszín alatt közelsem biztos, hogy ennyire fényűző a kép.
Ez igaz a lány életére is. A külső maszk, a burok igazából elfedi a valóságot: amiben ott van az, hogy nem jó a kapcsolata a szüleivel, hogy a barátja már sokkal előrébb járna, mint azt ő szeretné, hogy Little-kóros nővérét hiába szereti, a szülők el akarják küldeni a háztól. Emiatt Brit igyekszik minél jobban megfelelelni, és úgy alakítani a jövőjét, hogy mindenképp a nővére mellett maradhasson.
A másik oldal képviselője Alex, aki korán meghalt, így a fiúnak hamar fel kellett nőnie, és magára venni a családfő szerepét. Hogy édesanyját, és az öcséit védeni tudja, egy olyan környéken, ahol az emberek életének része a nehézség. Illetve a bandatagság. Ha bandatag vagy, akkor jó a családodnak, legalábbis ezt mondják...így nem is csoda, hogy Alex is tag. Így pedig, kapcsolatba kerül drogokkal, erőszakkal, szóval mindennel, ami nem éppen illegális és jó.
Nem léteznek számára álmok vagy vágyak, csak egy cél fontos számára: hogy az öccseit megóvja a saját útjától.
Van-e közös nevező két ennyire különböző ember számára? Természetesen van. A megfelelési kényszer, csak két különböző résznek, illetve ott van az, hogy mindketten bármit megtennétek a testvéreikért. Ja és persze a nagyon is működő kémia sem utolsó szempont.
Ritkán mondok ilyet, de ők ketten tényleg tökéletesek együtt. Egyszerűen illenek egymáshoz, egymásnak rendelte őket még a Jóisten is, hiába nem látják ezt rögtön. Hiába játsszák a megközelíthetetlent, egyszerűen a sokat látott olvasó már az első közös jelenet után érzi, hogy mindkettőjüknek jó szíve van, és bizony ezt a jó szívet, képesek egy másik ember kezébe is tenni akár, ha úgy alakul.

Aminek külön örültem, hogy lassan épült fel a köztük lévő kapcsolat, így még jobban izgultam kettőjükért, illetve azért, hogy mi lesz velük. Vajon elég perzselő a kémia, hogy áthidalja a különbségeket?
Ami még nálam külön bonuspont volt, méghozzá sok, az Alex spanyol megszólalásai. Készen voltam, méghozzá a lehető legjobb értelemben. Nekem is kell egy spanyolul beszélő pasi, kész pont. Ja és legyen helyes.Előny, ha Alex Fuentest-nek hívják.

Sokszor olvastam már, és úgy érzem, hogy olvasásról olvasásra jobban szeretem. Ritka az, hogy én többször is elolvassak egy regényt, de ez nem tudom megunni.
Társadalmi különbségek, kiállás önmagunkért, és egy olyan szerelem van ebben a könyvben, amire szerintem titkon mindenki vágyik.
Olyan ez, mint egy modern Rómeó és Júlia történet.
Én pedig elmondhatatlanul imádom.
Ez az a regény, amit bátran merek ajánlani bárkinek, akiben legalább egy kicsi romantikus lélek van. Idősebbnek és fiatalabbnak is ugyanolyan kikapcsolódás.