Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 264
Fülszöveg:
A tizenöt éves Christopher autista: nagyon sokat tud a matematikáról és a fizikáról, de nagyon keveset az emberi érzelmekről. Nem szereti, ha hozzáérnek, és nem hajlandó megérinteni semmit, ami sárga vagy barna. Űrhajós szeretne lenni, de még sohasem járt a szülei nélkül az utcájukon túl. És alighanem ő a világirodalom egyik legkülönösebb nyomozója – egy este ugyanis a szomszédasszony kutyáját döglötten, vasvillával átszúrva találja a kertben, és elhatározza, hogy kinyomozza, ki ölte meg. Így kezdődnek Christopher különös kalandjai, melyek során nemcsak a kutya gyilkosának kilétére derül fény, hanem ennél jóval fontosabb dolgokra is, amelyek sok mindent megváltoztatnak mind az ő, mind a szülei életében. Mark Haddon bámulatos beleérzéssel ábrázolja az autista fiú végtelenül racionális gondolkodását, sajátos érzelemvilágát, s könyve izgalmas és megható olvasmány lehet gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Az angliai Oxfordban élő Mark Haddon tizenöt gyerekkönyv szerzője, emellett illusztrátor és forgatókönyvíró. A kutya különös esete az éjszakában első felnőtteknek (is) szóló könyve, amely az elmúlt időszak egyik legnagyobb világsikere, és Angliában megkapta az év legjobb gyerekkönyvének járó díjat.




Szemezgettem én már ezzel a  könyvvel elég régóta, de valahogy már a cím és a borító is annyira nem fogott meg, hogy hagytam az egészet. Aztán pár napja bóklásztam a könyvtárban, és szembejött velem. Rá se néztem, úgy döntöttem, hogy oké, akkor ez jön velem haza. 
Engem érdekelnek az olyan dolgok, amikről más alig tud valamit, vagy egyszerűen csak nem vesz róla tudomást, "ha nem látom, nincs", ugyebár. Ilyen a drog, az erőszak, a fogyatékosság, és szerintem az autizmus is. Kevesen tudják, mivel is jár ez valójában...
Christopher viszont - lehet nem tökéletesen - de mindenesetre megközelítőleg bemutatja ezt.
Már maga a történet is különösen indul.
Cristopher ugyanis talál egy meggyillkolt kutyát a szomszédja kertjében, amiből kiáll egy vasvilla.
Maradjunk annyiban, hogy nem kicsit szaladt fel a szemöldököm erre az...egész érdekes nyitásra.
Innentől pedig pont mint Christopher, mi is elkezdünk gondolkodni, matekolni azon, hogy vajon kinek állt szándékában meggyilkolni egy kutyát.
Imádtam a kissrácot, komolyan. Olyan eszmefuttatásai voltak néha, hogy csak pislogtam..sokkal érettebben viselkedett, mint a legtöbb tizenöt éves. Sokkal szélesebben figyelte a világot. Nem csak nézett, hanem valóban látott is. Talán olyanokat is, amiket hétköznapi ember egyáltalán nem venne észre.
Ugyanakkor ott voltak azok a tulajdonságai, amik miatt - hiába volt eszméletlen okos és tájékozott - éreztem, hogy Cristopher más. Nem rossz, egyszerűen csak más. 
Jó volt olvasni, milyen véleménnyel van a világról, azt viszont már nem, ahogy a világ vélekedik róla.
Az apja például. Egyszerűen a könyv végére se tudtam megkedvelni. Nem ment. Üvöltözött, káromkodott, azt hitte, hogyha majd megragadja a gyereket, attól minden megoldódik.
Nem tudtam napirendre térni a viselkedése fölött. Rendben van, hogy nem egyszerű a fiával, de akkor is találhatott volna más megoldást a viselkedése kezelésére.
Akkor az anyjánál hasonló a helyzet, bár őt a könyv vége felé ismerjük meg tüzetesebben. Bárhogy is látja Christpher, én az anyát kevésbé láttam lobbanékonynak a fiával szemben. Rendben, felemelte a hangját, de valahogy mégsem volt annyira durva, mint az édesapa.
Aki viszont kifejezetten szimpatikus volt Cristopher mellett, az Siobhan. Bár nekem ő végig egy kicsit a háttérben dolgozó asszisztensre hasonlított, aki terelgeti a fiút, tanácsokkal látja el az életről, az élettel kapcsolatban.
Vannak, akiknek könnyen megy az élet.
Vannak, akiknek szabályokra, megszokott rutinra van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán menjen neki az élet.
Vannak, akiknek nem való a kihívás.
Vannak, akiknek megvan a véleményük az előzőekről.
Sokféle ember van a földön. Mindannyian különlegesek, értékesek.
Akkor is, ha mások...csak náluk le kell ásni a felszín alá.
Olvassátok el a könyvet, amint lehetőségetek van rá. Aztán lássatok is, ne csak nézzetek.

Gyerekeknek csak bizonyos érettség után ajánlom.