John Green: Csillagainkban a hiba

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban..."

Kiadó: Gabo
Kiadás éve:  2013
Oldalszám: 296
Fülszöveg:
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
A csillagainkban a hiba - John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.



Ez is azon könyvek közé tartozik, amiket annak idején már olvastam, csak valahogy az értékelés elmaradt róla. Viszont a jó könyvek rendelkeznek egy olyan csáberővel, amivel néha-néha kikönyörgik, hogy költöztessük őket át a polcról az ágyunk mellé, a nappaliba,a konyhapultra, a fürdőbe. Szóval minden olyan helyre ahol lehet olvasni.
Én is így jártam.

A történetet a rákós Hazel szemszögéből ismerhetjük meg. Minden a fülszövegben is említett támaszcsoporttal kezdődik. A lány rühelli az egészet úgy ahogy van, csak azért jár oda, hogy örömöt okozhasson vele a szüleinek. 
Csakhogy aztán valami - igazából a csoport összetétele - megváltozik, megjelenik benne Augustus. A kék szemeivel, a mű lábával, a vigyorával, és a metaforisztikus cigarettájával együtt.
Innentől pedig elindul valami. Valami csillagosan varázslatos, földöntúli, és olyan káprázatos kapcsolat alakul ki kettőjük között, hogy egyszerűen öröm volt olvasni. 
Ráadásul igazán megmozgatta a romantikus énemet.

John Green egy zseni. Komolyan, nem tudok rá jobb szót. Olvastam már más könyveit is, de nekem még mindig ez a veretlen első tőle. Mert igen rákosak a főszereplők, igen, emiatt nem tudod elkönyvelni, hogy no, akkor ez bizony happy end lesz és pont, mert ott van benned egy apró "mi lesz ha..." is, mégha nem is akarod.
Mégse válik a könyv terhessé. Nem az van, hogy jaaj, haldoklik a két főszereplő, akkor mi is zuhanjunk depresszióba. A fenét.
Pont az ellenkezője: Hazel élvezi az élet minden percét, amik Augustus megjelenése után még értékesebbek, még fontosabbak lettek.
Igen, segítségre van szüksége a légzéshez, ennek ellenére szeret létezni, szereti azt a megfoghatatlan valamit, amire az okosak azt mondják, "élet". Ezerszer is elolvas egy könyvet, ha úgy tartja kedve, vagy éppen az anyukával ül le TV-t nézni. Normális akar lenni, és nem nyavajog, pedig igazán lenne oka, már nem azért... 
Gus-szal és Isaac-kel, pedig ezek az élmények csak fokózodnak, egyre több emléket szereznek mind a hárman egymás által.
Videojátékozás, könyvajánlók, hinta, bizonyos amsterdami utazás...mind mind olyan dolgok, események, amik egyaránt fontosak a szereplőknek és nekem is.

Nem csak a főszereplők, hanem a mellékszereplők, a szülők is nagyon erős pillérei a történetnek. Rég olvastam olyan regényt, amelyikben ennyire pozitív és élők voltak az ősök. Főleg Hazel-nél. Ugyan az apukája elég érzékeny személyiség, mégis amikor kellett,mindig ott volt a lánya mellett, és tartotta benne a lelket. Olyan gondolatai voltak az öregnek, amik olykor-olykor még engem is merengésre késztettek. Az anyukája szintén olyan volt, mint egy kemény és védő szikla. És erre rájött a lány is, amikor a legjobban szükség volt rá.
Gus szüleinél szintén hasonló a képlet. Jókat mosolyogtam a bíztató céduláikon is.

Ha már cédulák: ritkán csinálok egy könyvből sündisznót, de ez kivétel. Néhány másikkal együtt. Szinte minden oldalon volt egy olyan gondolat/mondat/szemlélet, ami miatt bekerült a lapok közé egy apró színes post-it. Azt hiszem valóban úgy néz már ki a könyvem, mint egy sündisznó, de nem bánom.

Annak idején betiltották az államokban, és nem értem, hogy miért.
Mert rendben, nem egy csöpögős, rózsaszín felhős lányregény.
Annál sokkal több rejtőzik a sorokban. Harc, kitartás, erő...barátság, szerelem, veszteség.
Végtelen sok történetet mesélhetnek el a csillagok.
Ne feledjétek: egyes végtelenek nagyobbak, mint mások.