❤️Könyvkritika Ash-el: Lisa De Jong- When it rains...-Amikor esik...
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.
Na, lássuk a medvét.
Ebben lesz hideg és meleg is.
Spoiler az bőséggel akad benne előre szólok, tetszett a könyv viszont voltak benne számomra olyan dolgok amik felett képtelen voltam "elsiklani" ez nem a rosszindulatomnak köszönhető, hanem mert kiszúrta a szemem a dolog.
A könyv témája maga számomra elég durva témába turkál, bár annak ellenére, hogy tudtam mi a téma előszeretettel olvasgattam. Nem teregetek itt semmit, viszont vannak olyan lányok akik nem hagyják el ennyire önmagukat, mint azt Kate is teszi nekünk a könyvbe, engem egy idő után végtelen mód idegesített, hogy mennyire magába fordul.(Se barátok, se senki, egyedül "döglődik" otthon) Oké, senkivel sem jó ha ilyen történik, higgyetek nekem, tökéletesen tudom.
Viszont a könyv feléig sőt félve kimondom, hogy a végéig ezt a depressziós maszlagot kapjuk, az egy idő után mindenkit frusztrál. Jöhetnek a kommentek, hogy mennyire érzéketlen vagyok, annak szívesen írok egy üzenet :) Emberek és feldolgozási módok,ugyebár.
Ugorjunk tovább, annyi a sztori, hogy egy házibulin egy bizonyos Drew megerőszakolja a főhősnőnket pont akkor mikor odakint zuhog az eső (innen a cím is ), aki ezen történések után nem szól senkinek, se Beau-nek a legjobb barátjának aki két év eltelte után muszáj elmenjen főiskolára, se az anyjának (aki azért lássuk be jobban is megerőltethette volna magát...mikor észleli, hogy a lánya milyen szinten változik meg a szeme előtt)
Ott van még a régi barátnő karakter is, aki olyan szinten megalázza Kate-et az étterembe, hogy csak néztem ez a csaj meddig hagyja még a rugdalást, mintha már élvezné is.
No, képbe kerül az igen csak jóképű Asher Hunt, aki semmit sem tud a lány szörnyű múltjáról mégis minden alkalommal közelebb kerül hozzá és leborítja azt a falat amit a lány felállított maga elé.
Ez eddig nem is lenne rossz, tényleg nem.
Viszont ott a szerelmi háromszög, amiben Kate ingázik, mert képtelen dönteni Ash és Beau között, a könyv végéig így van.
Csak ott lógnak a levegőbe, hogy :"Válassz engem, na.". Ashert sajnálom a legjobban, ugyanis ő az számomra aki szinte mindent megtesz azért, hogy Kate megnyíljon neki és újra szabad lehessen, "feláldoz" mindent jóformán, és akkor is azt kapja, hogy "Lehet Beau-t szeretem".
Ebben lesz hideg és meleg is.
Spoiler az bőséggel akad benne előre szólok, tetszett a könyv viszont voltak benne számomra olyan dolgok amik felett képtelen voltam "elsiklani" ez nem a rosszindulatomnak köszönhető, hanem mert kiszúrta a szemem a dolog.
A könyv témája maga számomra elég durva témába turkál, bár annak ellenére, hogy tudtam mi a téma előszeretettel olvasgattam. Nem teregetek itt semmit, viszont vannak olyan lányok akik nem hagyják el ennyire önmagukat, mint azt Kate is teszi nekünk a könyvbe, engem egy idő után végtelen mód idegesített, hogy mennyire magába fordul.(Se barátok, se senki, egyedül "döglődik" otthon) Oké, senkivel sem jó ha ilyen történik, higgyetek nekem, tökéletesen tudom.
Viszont a könyv feléig sőt félve kimondom, hogy a végéig ezt a depressziós maszlagot kapjuk, az egy idő után mindenkit frusztrál. Jöhetnek a kommentek, hogy mennyire érzéketlen vagyok, annak szívesen írok egy üzenet :) Emberek és feldolgozási módok,ugyebár.
Ugorjunk tovább, annyi a sztori, hogy egy házibulin egy bizonyos Drew megerőszakolja a főhősnőnket pont akkor mikor odakint zuhog az eső (innen a cím is ), aki ezen történések után nem szól senkinek, se Beau-nek a legjobb barátjának aki két év eltelte után muszáj elmenjen főiskolára, se az anyjának (aki azért lássuk be jobban is megerőltethette volna magát...mikor észleli, hogy a lánya milyen szinten változik meg a szeme előtt)
Ott van még a régi barátnő karakter is, aki olyan szinten megalázza Kate-et az étterembe, hogy csak néztem ez a csaj meddig hagyja még a rugdalást
No, képbe kerül az igen csak jóképű Asher Hunt, aki semmit sem tud a lány szörnyű múltjáról mégis minden alkalommal közelebb kerül hozzá és leborítja azt a falat amit a lány felállított maga elé.
Ez eddig nem is lenne rossz, tényleg nem.
Viszont ott a szerelmi háromszög, amiben Kate ingázik, mert képtelen dönteni Ash és Beau között, a könyv végéig így van.
Csak ott lógnak a levegőbe, hogy :"Válassz engem, na.". Ashert sajnálom a legjobban, ugyanis ő az számomra aki szinte mindent megtesz azért, hogy Kate megnyíljon neki és újra szabad lehessen, "feláldoz" mindent jóformán, és akkor is azt kapja, hogy "Lehet Beau-t szeretem".
Emberek gondoljunk már bele, hogy ez egy szerelmes ugyanúgy megsebzett palinak milyen rossz már.
Számomra ez nem olyan; "Jajj,de jó szerelmi háromszög", tényleg zavaró. Írjátok ha nem így van, és bárki jól szórakozna ha ilyen helyzetbe kerülne és mindig lenne egy "másik" akivel küzdenie kell.
No, visszatérve lássuk a jót is, bár igen is ebbe volt már elég.
A sztori jó. Kemény téma, ez minden alkalommal előnyére válik egy könyvnek.
Tetszett Asher kitartása, hogy milyen szinten újra akarja építeni a lány életét.
Az írónő megpróbál elénk olyat tárni, amit nem minden alkalommal tud visszaadni, de alapjában véve jó.
A szereplők külön jók, kedvelhetőek, Drew amekkora "köcsög" őt is bírtam, és rohadtul megérdemelte azt amit kapott.
Végszóként, pedig hozzátenném az "amikor esik..." egy olyan könyv ami nehéz témával próbálkozik, van benne romantika, szerelmi háromszög, és esély egy új életre.
Ajánlom egy éjszakás olvasmánynak, tudom sokan vagytok akik odáig vannak érte, szóval kérlek titeket ne boncolgassatok szét.
Számomra ez nem olyan; "Jajj,de jó szerelmi háromszög", tényleg zavaró. Írjátok ha nem így van, és bárki jól szórakozna ha ilyen helyzetbe kerülne és mindig lenne egy "másik" akivel küzdenie kell.
No, visszatérve lássuk a jót is, bár igen is ebbe volt már elég.
A sztori jó. Kemény téma, ez minden alkalommal előnyére válik egy könyvnek.
Tetszett Asher kitartása, hogy milyen szinten újra akarja építeni a lány életét.
Az írónő megpróbál elénk olyat tárni, amit nem minden alkalommal tud visszaadni, de alapjában véve jó.
A szereplők külön jók, kedvelhetőek, Drew amekkora "köcsög" őt is bírtam, és rohadtul megérdemelte azt amit kapott.
Végszóként, pedig hozzátenném az "amikor esik..." egy olyan könyv ami nehéz témával próbálkozik, van benne romantika, szerelmi háromszög, és esély egy új életre.
Ajánlom egy éjszakás olvasmánynak, tudom sokan vagytok akik odáig vannak érte, szóval kérlek titeket ne boncolgassatok szét.
Indokoltam fent, hogy miért is ennyi. Viszont kíváncsivá tett, hogy az írónő mit képes a továbbiakban kihozni magából.
Láttam már szebbet is, de mivel első könyv nem is mondanám rossznak.
Hogyne, van benne minden ami az egészséges életmódhoz kell. Romantika, szerelmi háromszög, meg ott van a végtelen kérdőjel Kate feje fölött, és persze a téma amibe taposnak mindannyian.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése