Poet Péntek #4

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén este nyolc órakor közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.

Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet :)

Tulajdonképpen nem tudnám megindokolni, hogy miért ezt a verset választom a hétre.
Talán mert rájöttem, hogy az igaz szeretetet különleges, személyre szabott érzelem. Mindannyian más módon szeretünk.

Somlyó György: 

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. 

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. 

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. 

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. 

Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. 

Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. 

De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. 

Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. 

Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. 

Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. 

Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. 

Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. 

Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. 

Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. 

Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. 

Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.