☆Szombati érékelés - Kerstin Gier: Smaragdzöld (Időtlen szerelem 3.)

"Az 'örökké' nem más, mint jelen pillanatok sora" (Emily Dickinson)

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 448
Fülszöveg:

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek.

Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Ez is eljött...a trilógia utolsó kötete. Bevallom, szinte semmire nem emlékeztem a regény cselekményét illetően, ugyhogy kivancsian kezdtem bele.

Alig kezdtem el, majdnem félretettem.
Azért egy regény elsò oldalain nyavajgással találkozni...eléggé el tudja venni az ember lánya kedvét. Megértem én, hogy összetörték Gwen (marcipán) szívét, de amit művelt, az több volt mint zavaró.
No sebaj, azért csak folytattam, éa miután a kezdeti hisztin túl voltunk, még tetszett is.
Végre eljutottunk a már korábban említett bálra, ráadásul a szálak is egyre bonyolódtak.
Tény, hogy utolsó kötet ellenére az irónő nem siette el a dolgok lezárását.

Nem is tudom eldönteni, hogy tetszett-e annyira, mint az elődjei. Fogalmam sincs, már csak a könyv első negyedében lévő orbitális nagy félreértés illetve szerelmi bánat miatt sem.
Mégse tudom túlzottan húzni rá a számat.

Nem szoktam gifet hasznalni de ez *-*

Főleg amiatt nem, mert a szerző minden rendelkezésére álló oldalt kihasznált, pörögtek az események. Amikor már azt hittem, hogy egyik-másik rejtélyre kiderül a megoldás, rá kellett döbbennem, hogy ez koránt sincs így.
Sokkal több jelentés rejtőzik a szavak mögött.
Sokkal több titka lehet egy embernek.

Ha már emberek: a cselekményt helyenként hiába éreztem laposnak, a karakterek sokat lendítettek a helyzeten az ilyen jeleneteknél.
Xemerious meg mindig egyike a kedvenc karaktereimnek. "Ha tévéműsor lennél, elkapcsolnálak" Ha nem nevettem egy percig masszivan...
Lesliet is sikerült megkedvelnem igy a trilogia vegere, jó volt olvasni, hogy mindig ott volt amikor segiteni kellett.

Sok történés, sok kérdés, és szerencsére még több válasz. Az utolsó oldalig izgalomban tart, ez a könnyed, szórakoztató ifjúsági.
Ha ki akarsz kapcsolni és jókat mosolyogni rejtélyeken és romantikán, ez a te könyved, a te trilógiád.