Poet Péntek #6

Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén este nyolc órakor közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.

Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet :)

Így a tavasz első péntekén egy kedves barátnőm írását mutatom meg Nektek.
Fogadjátok szeretettel.

Rozsonits Judit: Nincsenek véletlenek

Készül már a Tavasz,

táncra kél a Lélek,

érzékek hűs árja

takar most el Téged.

Szememen vágy leple,

testemen tíz béklyó,

Veszélyt hord ma minden

testbe költöző szó.

Mondjam? Ne mondjam?

Írjam? Ne írjam?

Színes krétákkal

táblára felrójam?

Nem kell nekem tinta,

se kréta, se szabály,

Álmot kerget bennem

a változó ár-apály.

Kívánságaimat

kötöm ma csokorba,

ébredező vágyak

oltárán áldozva.

Féken tartom magam,

ameddig csak lehet,

Véletlenre bízva azt,

amit nem lehet.

Nincsenek véletlenek.