Leiner Laura: Bábel

"Azt mondják, egy fesztiválról nem mehetsz haza anélkül, hogy ne veszekednél, ne esnél szerelembe, ne csalódnál, kellemesen is"
Kiadó: L&L
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 512
Fülszöveg:
Zsófi tizenhét éves és RHCP rajongói blogot ír, ezért nem is kérdés, hogy az idei Bábelfesztre egész hetes bérletet vesz, hiszen az utolsó nap sztárfellépője a Red Hot Chili Peppers. 
Zsófinak ez lesz élete első fesztiválja, amelyen barátaival, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával együtt vesznek részt. Ez pedig azt is jelenti, hogy többnapos, ismeretlen olaszok utáni hajtóvadászat, az orvosi sátorban töltött hosszú órák és a VIP-szekcióba való kétségbeesett bejutási kísérletek is várnak rájuk. A folyamatos bulizás, sátorozás, a koncertek és a legelképesztőbb közös élmények felejthetetlenné teszik ezt a hét napot, sőt, talán az egész nyarat. 




Jojo Moyes könyve utan úgy kellett a vidámság meg a nevetés mint egy falat kenyér.
Az SzJG-n anno volt olyan jelenet, amin bizony jólesően nevettem.
Így, úgy gondoltam nem árthat egy másik regénye sem. Főleg, így nyár elején.

A regény ugyanis egy egész hetes fesztivált örökít meg, az egyik főszereplő Zsófi szemszögéből.
Aki főleg az utolsó napon esedékes RHCP koncert miatt megy a barátaival, de rá kell jöjjön, Bábelfeszt nem (csak) a koncertekről szól. Hanem emlék és élményszerzésről. Elég intenzíven.

Nem jártam még fesztiválon, főleg nem hetijeggyel - a nagyobb tömegű rendezvényekből is beérem pár órával - így nem tudtam szinte semmit az egészről.
Már csak emiatt is hatalmas pirospont az irónőnek, ugyanis totálisan el tudtam képzelni a helyzeteket. Mindent, a kutyagolástól kezdve, a fesztivál tömegén keresztül a búcsúzásig.
Féltem, hogy ilyen sok oldalszám mellett el fog laposodni a regény, de végig volt benne valami pezsgés. Gyanítom, hogy például egy Szigetet is ez jellemez, a folytonos csinálunkvalamitdeigazábólsemmit-érzés, miközben egybefolynak a napok, az arcok, és zárásra mar csak zombiszerű bargyú vigyorra futja. Mert másra nincs energiád.

Úgyhogy ja, a cselekmény jó volt, annyira pörgős, annyira nyári, hogy csak olvastam és olvastam. Aztán már vége is lett...
Ott vannak a szereplőink is.
Egyrészt az ötösfogat: Zsófi, Napsi, Szasza, Abdul és Hipó
Másrészt a többiek, akik később csatlakoztak: Kolos, Boldi, Petra, az olasz/német/holland stb. csapatok. Nem nevezném őket mellékszereplőnek, mert elég sok részük volt a regényben. Mint egy fesztiválnál általában: mindenki mindenki barátja, legalább erre a nehany napra. Aztán vagy megmaradnak az ismerettségek, vagy nem.
Nem emelnék ki egyesével senkit, mert ez a nagy csapat így, együtt ütős. De ez tény, hogy Napsi és Kolos jeleneteinél általában mosolyogtam; Hipónál meg Boldinal a fejem csóváltam, mert nem hittem el, hogy megcsinálják azt, amit végül megcsináltak; Szasza mrg Abdul folyamatos csajozása is feldobott, a fénypont tényleg Eutanázia...ööö Eurália...szóval Ostobália volt. Ja és plusz pong, hogy enyhe zakkantsága ellenére Zsófi se ment az agyamra.

Az irónő könyveinél megszoktam már, hogy durván tágitja a zenei világom. Ebben az esetben már ismertem az RHCP-től néhány számot, de mint tudjuk, az ember folyamatosan tanul.

Senkit ne ijesszen el a regény vastagsága. Ha egyszer elkezded, nem nagyon fogod tudni letenni. Tipikus kézbenragadós LL.
Igazán megadta a nyári szüneten alaphangulatát. RHCP album és cola tökéletes az olvasashoz.
Egyszer most már jó lenne elmenni egy fesztivàlra. Ha nincs Bábel, beérem a Szigettel.

.