Nicolas Sparks: Szerelmünk lapjai

"Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. Egy dal, egy álom, egy suttogás. Nem tudom, hogy tudtam eddig nélküled élni. Jobban szeretlek, Allie,mint amennyire te azt el tudnád képzelni. Így volt ez eddig is, és így lesz ezután is."

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 192
Fülszöveg:
A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól.




Szerintem nincs olyan romantika műfajt kedvelő emberke, aki legalább hallomásból ne ismerné az azonos címmel világhírűvé vált filmet.
Bevallom, még egyszer se sikerült végignéznem a filmet, a könyvnek mégis adtam egy esélyt.

Egy idős úr a főszereplő. Aki magához vesz egy kopottas, sokat megélt naplót, és átmegy egy asszonyhoz. Majd ahogy eddig minden nap, most is mesélni kezd.
Egy férfiról, egy nőről, egy második esélyről.

Azt már tudtam a film kapcsán, hogy Noah elmeséli a korábbi életüket, a találkozást, az érzéseket.
De valahogy nem tudtam elképzelni ezt a regény formájában.
De jelentem, az író brilliánsan oldotta meg a helyzetet.
Nem csak eleje, közepe, meg vége van a regénynek.
Az egész kap egy keretett a visszemlékezések köré. Elsőre furcsa volt az elképzelés, de annyira szépen összetartotta a regènyt...

Az időben tett ugrás a végére se volt zavaró, sőt szinte szükségességét éreztem.
Ugyanakkor a E/3.-ban, mégis váltott szemszögből írt formát szoknom kellett.

A szereplőket nem tudom külön-külön kiemelni és elemezni.
Főleg a főszereplők, annyira sokrétűek és árnyaltak.
A fiatal kori énjük, amik csak egy szelete a jellemüknek, mégis szerves része az időskori szemèlyiségüknek.
Vissza-visszapillantunk a múltra folyamatosa , csak nem mindig ugyanarra a szakaszra és ez tetszett.

Ritkán dobálózok ilyesmivel, de ez a regény valóban tökéletes.
Azzá tette a befejezés. Pont az i-re a regény vège.
Az utolsó oldalakon azért már elmorzsolgattam néhány könycseppet.
Csodálatos regény. Emberi érzelmekről, kitartó szeretetről ír benne.
Egy olyan szerelem története van a lapokon, amire titkon a legtöbbdn vágyunk.
Ebben rejlik a varázsa. Megtanít hinni, és megmutatja milyen igazán szeretni.