Amy Kathleen Ryan: Ragyogás (Ragyogás 1.)

"A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, de a legyőzhetőség az ellenségen."

Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 284
Fülszöveg:

Mit ​éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.

A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.

Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

Totálisan véletlenül akadtam rá a könyvtárban, aztán úgy voltam vele, ha már egyszer kell a kihívásomhoz, akkor nem hagyom ott.
Csupa vegyes kritikát hallottam róla, szóval egyértelmű volt, hogy saját véleményt akartam.

Valahol a jövőben járunk, a Föld elpusztult, az űrben élnek az emberek, és mindenük a szaporodás. Be akarják népesíteni újra a bolygót.
Csakhogy egy másik hajó megtámadja őket, elrabolják az összes nőt és lányt a hajóról.
A fiúk egyedül maradnak.
Ám a problémák nem válogatnak, mindenki kap egy adagot.

Tudni kell, hogy nekem On Sai a sci-fi koronázatlan királynője.
Tőle olvastam először a műfajban, így kiváncsi voltam, külföldi szerző mennyire képes hozni a szintet.

Érdekes volt, meg kell hagyni. A lányoknak szülniük kellett, amint lehetett, különben kihall a faj és akkor senki nem tudja benépesíteni a földet.
Csak számomra Ádám&Éva + a teremtés története, kicsit modernebb köntösben?
És ha ez még nem lenne elég, liturgiával is tele a könyv. Olyan hideglelős típusúakkal.
Mintha a lányok egy szektába kerültek volna. Már keresztekről és ikonokról nem esett szó benne, erőszakosnak éreztrm ezt a vonalat.

A szereplőkkel úgy voltam, hogy elvileg tizenöt-hat évesek, de sokszor idősebbeknek tűntek a
 döntéseik alapján.
Jó, nem tehettek mást, de akkor is elképzelhetőbb lett volna a helyzet, ha csak egy-két évvel többek.
Waverly meglepően talpraesett egyéniség volt, leleményes és magabiztos személyiség. Meglepően szimpatikusnak találtam.
Kieran számomra pont az ellenkezője. Kicsit sok időbe telt neki, hogy felnőjjön a feladathoz, amit kapott. Bár néhány dolgot tehetett volna más módon, főleg a vége felé.

Pozitívan csalódtam. Nem tökéletes, de összeségében rosszabbra számítottam.
Vannak kiforratlan részek - nem kevés - de azért olvastatta magát.
El fogom olvasni a folytatást is, mert kiváncsivá lettem azért, hogy miként alakul a történet.
.