#Ashley TAGel: 6 PARANORMÁLIS kérdés

Sziasztok! 

Lesz időm posztolni a következő pár napban, úgyhogy a #Paraszerdát is hozni fogom. 

Egyenlőre találtam egy TAG-et, ami leginkább önismereti célokra készült, meg hát végtére is sztorizni kell benne, de egye fene kitöltöm, hátha bárkiben is megmozgat valamit. Ha, mást nem, hát rekeszizmokat. 

HAT PARANORMÁL KÉRDÉS TAG

1. Mi az a téma amitől a leginkább félsz? Film példa

Kiskorom óta valami okból kifolyólag félek a bohócoktól, ha jól tudom ennek coulro-fóbia a tudományos neve. Nem úgy kell elképzelni, hogyha látok egyet máris zihálok és elájulok, vagy remegek a félelemtől, mert egy ideig tudom tűrni a közelségét, viszont, ha már túl sok vagy elmegyek a helyszínről,ilyenkor persze nem érdekel semmit. Avagy a rosszabb eset, hogy minimálisan agresszivitást mutatok, amit ha drága piros orrú barátom nem vág le elsőre, bizony nagyon rosszul jár. Nem ugrok neki és harapom el a torkát, viszont nagyon beindul a védekező mechanizmusom.

Filmre példának tökéletes Stephen King- IT-je, ugyanis szerintem Pennywise karaktere tökéletesen megszemélyesíti azt, amitől félhet egy gyerek ilyen ártatlan és szórakoztatónak tűnő álarc mögött.
Ha még egy példával kéne élnem, amire rávettem magam, iszonyú nehézkesen és nem bírtam rendesen végignézni azaz All Hallows' Eve c. film. Nagy mazoizmus,tudom. Viszont valahol el kell kezdjem az ilyen témájú filmek feldolgozását is. Aki esetleg nem ismerné, itt egy trailer: 

2. Mi volt a legijesztőbb paranormális élményed?

Haha, ezen elég sokat gondolkodtam igazából.
Még általános iskolában történet, akkor is nagyon menő volt már a sztorizgatás, legfőképp felkapott kipróbálása. Ilyenkor gondolok a Véres Mária szitura, vagy a Kampókézre. Sőt, ha jól emlékszem még szellemet is idézgettünk, jóval iskola idő után.
Emlékszem, hogy nagyon rá lehetett szedni az ilyen butaságokra,én kis hülye meg még élveztem is a rettegést. - lássátok, milyen emberré váltam miatta- 
Szóval, egyik akkori barátnőmnél töltöttem pár napot, amikor jött az ötlet, hogy nincs is vidámabb, mint kimenni az erdőbe és szellemeket keresni/ha meg nem jönnek maguktól idézgetni. Volt valami Isteni sugallat, hogy baromság az egész, de hát kislányként miért is ne.
Szóval, indul a rémtörténet. 
Ősz volt, nyirkos és hideg. Két főhősnőnk arcát, csípte a kora téli szellő.
Értelmetlen dolgokra készültek, ezt Ők is pontosan tudták, de a kíváncsiság rossz útra terelte Őket. Nagyon rosszra.
Alig múlt nyolc óra, a közeli erdő felé tartottak, baglyok, varjak, susogó fák.
Tipikusan az a hely, ahová épeszű ember nem teszi a lábát sötétedés után.
-Itt halt meg egy idős ember a feleségével. - mondta a helyi lány, minden elképzelhető rémsztorit ismert, ami az erdőt övezte.
A másik csak dideregve húzta össze magán a vékonyka pulóvert. Rá vall, hogy ilyen hidegben sem volt esze bármit felvenni, hogy megelőzze a nyakába lihegő betegséget, csak bólintott.
Tudta, hogy nem létezik ilyesmi, nem is hitt a szellemekben, ráadásul elég szkeptikus is volt.
A két lány türelmetlenül baktatva indul neki az erdő mélyére.
-Tiszta para.- sóhajtotta a majdnem beteg.
-Az.- állt le a parasztoris.- Ez az a fa.- maga elé mutat, vékonyka kis száján erős mosoly terül el. 

- Ez? - a beteg nem akar hinni a szemének. Egy hatalmas kopasz valószínű már korhadó fa állt mereven. - Elég gáz.

- Ne már!- biztatta- Gyere közelebb!
Ekkor ágak recsegése törte meg az izgalmakat, mintha közeledne valaki.
Csend lett, a két lány csak figyelte merről jönnek a hangok.
Lehet csak valaki jön, nem igaz? Ne legyünk bolondok. Szellemek nem léteznek.
Ám, kis idő után, senki sem jött. A recsegés megmaradt.
Lányaink ijedten indulnak kifelé, a parasztorison látszik, hogy már nem hajlik az ilyen dolgok kipróbálása után.
Vajon mi recseghetett? Senki sem volt az erdőben. 

Valószínűleg kisállat sem lehetett.
Akkor mégis szellem lett volna? Aki figyelte a lányokat?
Aznap este megváltozott valami.
Valami, ami mindkét lányban nyomott hagyott, a mai napig. 

- elárulom, hogy valószínűleg, egy süntől fostuk össze magunkat, aki lent keresett magának élelmet a levelek között. - 

3. Mi volt a legviccesebb para élményed?

Ez mostani történet, és a mai napig nagyon jót szórakozik  rajta anyukám.
Szóval, ezt is sztoriba kéne öntsem, de rövidke és nem biztos, hogy egy hosszított valami jól visszaadná.
Hajnalba szokásom felkelni és kimenni pisilni, inni vagy csak járkálok és úgy csinálok, mint aki "csinál" valamit, ugyanis elég gányul alszom.
Lényeg a lényeg, épp megyek ki a szobámból, egyenest a mellékbe, ahol nem ég a lámpa, totál csend van a lakásba, nem is nézelődök, benyitok,amikor nem messze a konyhából hangokat hallok. Mivel van egy drága kis ördögfiókám, macska képében. Normál emberi gondolkodásomat elővéve, egyből arra asszociáltam, hogy Ő rosszalkodik kint. Elindultam a megfelelő irányba, hogy kitessékeljem a dögöt, mikor az én jó édes anyukám ugrik elő onnét egy "BÚ" kíséretében egy pohár vízzel.
Tudom róla, hogy hatalmas troll, de úgy megijedtem, hogy leseggeltem az asztalra. Komolyan vissza hallottam a szívdobogásom a fülembe. Iszonyat volt.

4. Mi volt a legijesztőbb rémálmod?

Elég gyakori, hogy rémálmaim vannak főképp a stressz és egyéb dolgok miatt. Ennek ellenére is, egy gyerekkori rémálmot hozok nektek. 

Kiskoromba nagyon sokat ijesztgettek a mumussal, akiről tudtam, hogy nem létezik mégis féltem tőle. Nagymamám előszeretettel jött az ilyen fikcionális karakterekkel, mint a Zsákos Ember és a Mumus.
Tudjuk, hogy a zsákos bácsi története egy Brazil legendára alapul( Homem do Saco), aki az utcáról rabolta el a gyerekeket, akik egyedül kószáltak és persze nem kerültek elő többet.
Nekem úgy adták elő, és szerintem sokan így vannak ezzel: "Hogyha rossz leszel és nem viselkedsz elvisz a Zsákos Ember."
Az igazat megvallva, sosem voltam jó. Nem azért, mert vártam a hapekot,aki majd betesz egy zsákba, aztán sosem látom többet a családom. Hanem, mert nem hittem benne. Viszont, mégis rettegtem tőle egyrészről.
A mumus viszont elég valódinak tűnt ahhoz, hogy komolyan féljek tőle.
Tudtam, hogy az ágy alatt vagy a szekrényben bujkál, sosem jön világosba, mert elpusztul.
Sokszor takaróval a fejemen aludtam, nehogy lássam őt, az ajtóban állni vagy akármi.

Visszatérve a rémálomra: 
Egyik álmomba- már amennyire emlékszem - furcsa bohócok vettek körül egy bizonyos áruházban, aminek furcsa kör alakja volt.Pár gonosz kinézetű bohóc anyukám felé indult bárddal,késekkel. Próbáltam sikítani anyukámnak aki ugyan nem volt messze tőlem, de nem jött hang ki semmi a torkomon akármennyire is küzdöttem, hogy egy nyikkanást szóljak.
Ekkor ébredtem fel, ahogyan mesélték sírva.
Azóta nem jött vissza, de megmaradt bennem a dolog, főleg az éles mosolyuk. Kis rohadékok.

5. Félsz a sötétben?

Ez most lehet vicces, de nem különösebben.
Nézhetek akármilyen videót vagy bármilyen creature, youtube short horrort,amit kézi kamerával vettek fel. Lehet az a Rake vagy felőlem bármi más. Nem megy, van a függöny karnisomon egy fényfüzér, az szokott égni halvány lilán éjszaka.

6. Fucsra szokás?

Furcsa szokások, szerintem mindenki rendelkezik ilyennel. 

Én sokszor képes vagyok széket tenni az ajtó elé, ne kérdezzétek miért. Ha új helyen vagyok, vagy valaki másnál alszom nincs biztonságérzetem. 

Oké, ez itthonra nem igaz, mert simán elalszom bezárt ajtóval és nem torlaszolok, semmit sehová. 

Kiskoromba törtek be hozzánk, és szétdúlták a házat, azóta valahogy ez a biztonságérzet megmaradt és fokozódott ilyenné. 

Ezt talán Hikari tudja alátámasztani a legjobban. Nemrégiben voltunk kettesbe pár napot, tettem széket az ajtó elé, hogy meghalljam, ha bárki be akar jönni. 

Nem, mintha sokat tudnék tenni.

Reményeim egyike, hogy nem untátok szét magatokat, a tag vihető, de jelöljetek benne :)