Tara Moss: Fétis

"Van, amit soha nem lehet igazán helyrehozni."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 344
Fülszöveg:
Hátborzongató regény a krimik világának legragyogóbb asszonyától. Makedde Vanderwall vonzza a pszichopatákat. Gyönyörű, egyedülálló, modellként utazgat a világban és törvényszéki pszichológiát tanul. És éppen most gyilkolták meg brutálisan a legjobb barátnőjét. Mak dolgozni érkezett Ausztráliába hazájából, Kanadából, de a kifutók és a modellvilágban zajló torzsalkodás hamarosan a háttérbe szorulnak. Miközben barátnője gyilkosát igyekszik megtalálni, a lány találkozik Andy Flynn nyomozóval, és visszavonhatatlanul belekeveredik az Ausztrália történetének legerőszakosabb sorozatgyilkosa utáni hajszába. De megbízhat-e a végletekig a cinikus rendőrben? Ahogy Makedde egyre jobban belebonyolódik az ügybe, halálos macska-egér játéknak válik részesévé, miközben nem is sejti, hogy egy szadista pszichopata feni rá megszállottan a fogát.




Molyon van egy csökkentsd a várólistád kihivás. Oda választották nekem ezt a regényt.
Magamtól tuti eszembe se jutott volna elolvasni, de igy, hogy felhivták rá a figyelmem más lett a helyzet.

Szóval: adott nekünk egy Makedde Vanderwall nevű fiatal nő, aki egy modellmunka miatt átutazza a fél világot.
Ám nem azt kapja, amit vár.
Ottartózkodása legelején az egyik fotozás után talál egy hullát. Ami kétségkivül a legjobb baratnője megcsonkított teste.
Mint kiderül nem ez az első ilyen típusú gyilkosság.
Mak hamarosan egy nyomozás kellős közepén találja magát.
Egy sorozatgyilkos kerestetik.

Mikor rájöttem miről szól, kishíján félrettem. A krimit még csak-csak megemésztem de ez erősen thrillerbe hajlott.
Egy gyilkos, szadista szexuális hajlamokkal, és lábfétissel?! Uram, irgalmazz.
Valamiért mégis olvastam, és mire észbekaptam, befejeztem a regényt.
Aztán pislogtam, hogy ezt hogy? Most kezdtem...

Érdekes volt, meg kell hagyni. Ahogy haladtunk egyszerre volt olyan érzésem, hogy újabb darab került a helyére, ugyanakkor mintha egy helyben toporogtunk volna.
Furcsa volt ez a kettősség.
Végig pörgött az agyam a lehetséges forgatókönyveken, a szóba jöhető embereken.
Ám akinél végül összefutottak a szálak...nem hittem volna, pedig végiggondolva kifejezetten logikus lépés.

A karakterrel nem volt különösebb bajom. Mak-ot (annak ellenére, hogy idegített a neve) szerettem. Talpraesett, magabiztos; bár kicsit talán túlbuzgó és makacs.
Andy maga a két lábon járó racionalizmus és összeszedettség. Bár, milyen legyen egy gyilkossági nyomozó?
Az a fellángoló szenvedély ami kettőjük közt volt, számomra elég töltelék típusú. Nem nagyon adott hozzá a cselekményhez, maximum az egyhanguságot törte meg.

Örülök, hogy elolvastam, mert nem volt rossz. Sőt, kifejezetten tetszett.
Aki szereti a pszichológiát, de nem bírja a téma szárasságát, annak jó olvasmány. Tuti, hogy másképp látna jeleneteket.
Elég morbid és szokatlan a téma, ami nem egyszer van részletesen leírva, úgyhogy azt javaslom csak megfelelő gyomorral és hangulattal álljunk neki a regény olvasának.

P.S.: NAGYON NEM VP!
14 éves gyerek kezébe ne kerüljön, tuti nem alszik egy ideig.

.