#Beszéljük meg!: Uta no Prince-sama Legend S##r epizódfriss Ashleyvel

Sziasztok! 

Ááá, nem bírom tovább. Én hősiesen kitartok a kedvetekért, de ez a rész olyan szinten okozott fizikai fájdalmat, mint kevés dolog az életbe. 

Próbálom összeszedni magam és valami épkézláb értékelést írni nektek az ötödik részről. 

Figyelem! Spoiler telített és fantáziadús leírás következik.




Kevés olyan dolog létezik számomra, ami képes azt a szintet hozni,amire már fogom a fejem és legszívesebben lemészárolnám a világot. Nos, ez az epizód elhozta a feelinget hozzá.
Az angol címet figyelembe véve, igazán értelmes cím született; Látható Manó.
Mi ez könyörgöm? Itt már kapásból úgy éreztem, nincs értelme belekezdenem. PEDIG CSAK EGY ÁTKOZOTT EPIZÓDCÍM.

Cecil Aijima drágaságról szól ez a rész. Tudjuk, hogy utolsóként csatlakozott a Starishoz, sok benne a furcsa dolog, mint számomra kiderült van tetoválása és iszonyatosan béna akcentusa.
Ez még nem is lenne annyira vészes magába, csakhogy egy seggbemászó  igencsak energia dús és életkedvvel teli fiatalemberről beszélünk.

Folyamatosan mászik a többi tag seggébe, Harukáéről nem is beszélve.
Számomra TIPIKUSAN utálni való karakter. Az sem segít, hogy kreol barna, irreálisan tengerkék szemei vannak.

A másik főszereplőnk Shion Amakusa, aki annak ellenére, hogy rébuszokban beszél totálisan a Heavens megszállottja és fanatikus törzsgyökeres hívő, hát...Évmillárdokkal jobb karakter, mint Cecil vagy bármelyik Starish karakter. ( Jó, Natsuki szent és sérthetetlen, csakis Satsuki miatt.)
Igaz, hogy néha úgy viselkedik, mint egy kisgyerek lsd:szekrénybe bújkálás  de komoly és nem egyhangú. Jobb hangja is van, mint Cecilnek.

Lássunk neki, mert úgy érzem sosem végzek.
Igazából nem szól másról ez a rész, csakhogy Shion ellenáll, aztán jön a fogadalmaival míg Cecil nem hagy neki levegőt, folyton a seggébe van az örök optimizmusával meg a marha nagy zeneszeretetével. Shion persze, úgy fogja fel ezt az egész Duett Projektet, hogy mint egy nőt megcsalja a saját csapatát, és ő erre képtelen. MERT TISZTÁTALAN LESZ A SZÍVE. 

Ezt kiemelném,mert úgy megmaradt...

Yamato, Yamato everywhere.

Gyorsan összefoglalom a dolgokat, mert nem volt annyira lényeges és történésekkel teli ez a rész. Cecil addig jár Shion után ameddig az totál poszttraumás sokkot nem kap és el nem bújik a szekrénybe meg nem érti, hogy senki sem fogja kitúrni a helyéről és maradhat nyugodalmas életkörülmények között a Heavens-el.
Az elején Cecil próbálkozik megérteni a helyzetet, Camus segít is neki pár igazán biztató szóval, amitől nem is tudom, hogy de rájön tulajdonképp mitől fél szegény partnere.

Végül pedig sikerrel jár, aztán kapunk egy nagyon gázul megírt dalt, aminek szinte semmi de semmi értelme nincs, bár nem is csodálkozom, tekintve, hogy Haruka írta.
Nem említem már meg a hadilábon álló csillagoségflash dolgot, mert hát a lánynak ott is helyet kell kapnia a két srác között.

Jaj, és majdnem elfelejtettem hát nincs rész, hogy ne legyen valami ilyesmi....

khem,melegek.