Lisa De Jong: Amikor esik

"...a túlélés kulcsa, hogy túltegyük magunkat azokon a dolgokon, amiken nem tudunk változtatni, és minden energiánkat azokra összpontosítsuk, amiken igen."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:  2015
Oldalszám: 368
Fülszöveg:
Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.

Már megjelent egy ideje, kihiváshoz is kell. De nem igazán fogott meg...erre jók a könyves ismerősök, akik betársulnak egy közös olvasásra.

Az alapsztori: ott van Kate, akit bizony megerőszakolnak egy iskolai bulin.
Ezután a lány mindenkitől elzárkózik, a történtekről hallgat.
Kizárja a lehetőséget a továbblépésre, a boldogságra.
Egészen addig, amíg egy új fiú nem költözik a környékre, aki meg akarja ismerni.
Ám Asher se mentes a titkoktól...
Van, amit nem mos el az eső.

Érdekes történet, bár én már az elején húztam a szám, hogy ennyire egyenesen es nyiltan le van írva. Megértem én, hogy mindent ebből indul, erre vezethető vissza...
De azért mégis.
Annyi ilyen témájú könyv van, ahol e köré épitik a dolgokat, és mégse tolják ennyire az ember lánya arcába. No mindegy, ez a kisebb bajom.

Ami jobban zavart, azok a karakterek.
Ott van Kate, akivel történt ami történt. Oké, emiatt elment önkéntes apácának.
Ami nagyon nem oké, hogy erről rohadtul nem beszélt senkivel. Pedig nem volt kislány, felfogta, mi történik vele. De nem, ő mélyen kussolt még az anyja és a legjobb barátja előtt is. Kiidegelt.
Ott volt Beau a gyerekkori legjobb barát, aki előtt dettó hallgatott, amikor pedig a fiú vallott olyan sebességgel utasította el, hogy csak pislogtam.
Ezzel szemben, amint megjelent Asher, olyanokat tett meg Kate amit két éve nem.
Too much volt.

És akkor természetesen ott a szerelmi szál. Ami jó lett volna...ha nincs háromszög benne, és nem a gyerekkori baráton agyal drága hősnőnk Asher közelében. Oké, hogy ezz felhagyott egy idő utàn, de...

Lehet érzéketlen dög vagyok, vagy már túl sok ilyen könyvet olvastam, de nem sírtam. Amikor pedig mindenkinél azt olvastam, hogy kell a zsepi.

Nem is tudom. Voltak benne részek, amik nem tetszettek, de azért nem lett teljesen negatív olvasmány.
A pozitiv részét nem maga a történet képviseli számomra, inkább az üzenete, a levonható tanulság: ne féljünk beszélni, ha baj van. Mondjuk el a számunkra fontosaknak minden nap, hogy mit érzünk irántuk. Legyen erőnk továbblépni. És éljünk meg a napot, a pillanatot.
Kívánom, hogy mindenki találja meg a maga esernyőjét az élet viharában.