Gondolataim a Karácsonyról

Minden alkalommal eljön az évnek ez az időszaka, és valamiért minden alkalommal gondolatokat ébreszt bennem.
Olyan gondolatokat, amiket aztán vagy novellába, vagy versbe szedek.
Most egyik se sikerült, csak érzéseket írtam le.
Áldott ünnepeket kívánok minden Olvasómnak.


K. A. Hikari: Gondolataim a karácsonyról

Van, aki szereti, van aki kevésbé.
Van, akinek fontos az ajandék, másoknak nem ez számít.
Van, aki vallásos, van, aki nem.
De bárhogy is vagyunk, egy valami biztos: megkopott már az ünnep fénye. Legalább is nem olyan, mint régen.
Megkérdezzük nagyanyáinkat az ünnepi emlékekről, valószínű nagy havat, disznóölést, meghitt hangulatot, gyermeki izgalmat fognak felidézni. Sőt, talán még a szüleink is.
Ez a pár nap olyan volt  az évben, amikor valahogy háttérbe szorult a borús családi élet, a nehézségek, az emberek nem tettek mást, csak örültek az ünnep örömének.
Együtt.
Ám ha megkérdezünk egy mai fiatalt, nem biztos, hogy így fog nyilatkozni: sokkal inkább a már novemberben Jingle bells-et kántáló plázák, a fogyasztói "vegyèlmégvegyélmég"-szemlélet, a stressz, ami jellemzi számára.
Pedig mi kellene, hogy legyen az Advent? A Karácsonyt megelőző várakozás.
Mivé tettük az Adventet? Egy stresszes ideggóccá. Csoda, hogy mire valójában eljön a karácsony, még a szomszéd Annuska néni is idegbeteg, noha mindenki egy nyugodt asszonynak ismeri?
Nem hiszem.
Emberek, álljunk meg. Nem többre, csak egy percre. Engedjük el a tömött bevásárlóközpontokat, a rosszul sikerült töltöttkáposztát, a kontaktos égőt.
Engedjünk el mindent és figyeljünk befelé. Emlékezzünk a mama utánozhatatlan bejlijére, a család melegére, a feldíszített fa fényességére, a békére, a nyugalomra.
Ébresszük fel lelkünknek azt a gyermeki részét, amelyik kérdés nélkül szeret, és hisz a csodákban.
Erről szól valójában a karácsony.
Végezetül Szilágyi Domokos szavaival kívánok Nektek szeretteljes ünnepet: "...ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY."