Mozgássérült/kerekesszékes is tud integrált iskolába járni

Az első résznek határozottan nagy sikere volt, több mint 1600 kattintás lett.
Én lepődtem meg a legjobban, hogy ennyi embert érdekelt az, ami csak egy egyszerű cikkírásként indult.
Szóval úgy döntöttem, megírom a második részét is. Jó olvasást!


Újra alkalmazom magamon ezt a írás-terápiát.
Úgysincs jobb dolgom, hiszen szombat óta a édes drága hidegfrontnak hala átmentem egy partra vetett halba, úgy fáj a csípőm hogy ha lehetséges, az ágyból se kelek ki.
Kipróbáltunk mar mindent, a gyógytapasztól a bioptronlámpáig de egyik se használ.
Majd, ha lesz plusz 3-4 fok, egyhuzamban sokáig, elmúlik úgy, ahogy jött: egyik napról a másikra.
Addig pedig írok Nektek, legalább eltereli a gondolataimat.

Az, hogy hogyan fogom pótolni az elmúlt egy hetet jó kérdés. Majd hétfőn kérhetem el a vázlatokat. Elég macerás úgy tanulni, hogy csak egy-két tantárgyból tudom követni mit vettek.
Azért ha suliban vagyok és az utolsó két-három óráról jövök el könnyebb dolgom van, mert megmondja a tanár mit veszünk majd.
Szerencsére az érettségi tantárgyak, mint történelem vagy matematika, ebéd előtt vannak, egy testnevelés vagy egy rajz kihagyása szerintem nem a világ vége.
Egyébként meg strébernek tartom magam (vagy csókosnak) a legtöbb tanár is úgy áll hozzám, hogy úgyis bepótolom.
Egyházi iskola előnyei? Talán. Vagy csak emberségesek.

Most pedig  rácáfolok pár sztereotípiára, úgyis ezek apropóján hívtak meg az első beszélgetésre.
Aki mozgássérült/kerekesszékes az is tud integrált iskolába járni.
Már csak azért is, mert ha szellemileg érintett lenne az adott gyerek/diák, ki van zárva az integrálás. Ezt a szülő általában tudja, az iskola vezetése, a tanári kar sokszor nem.
"Sok extra dolog kell; több figyelem. Nem kivételezhetek"
Talán ez a leggyakoribb (kimondatlan) indok ilyen esetekben.
Kedves Tanárok/Tanítók!
Nincs szükségünk annyi extra figyelemre.
Oké, én például lassabban írtam, kellett egy idő mire megszoktam a ritmust.
Segített, ha nem csak hallottam, de láttam is az tananyagot, például a táblán, vagy épp fordítva, nem csak láttam, hallottam is. Ha hallásra és látásra egyaránt támaszkodhatok kisebb az esélye, hogy lemaradok mondjuk egy órai vázlat diktálásánál.
Nekem általánosban végig dönthető padom volt, nem kellett annyira hajolva körmölnöm. Tudtommal ezt fel lehet íratni szakorvossal és könnyebbség
Ott a többlet-idő kérdése. Úristen, ezért harcoltam rendesen főleg gimibe. Annyi a lényeg, hogy ha mondjuk írunk egy témazárót, 45 percig, akkor az idő harminc százalékát még biztosítani kell (ebben az esetben ez körülbelül 10 percet jelent) vagy ha ez nem megoldható, akkor kivenni egy feladatot. Ott a szakvéleményemben, erre jártam úgy, hogy nem adtak meg, merthogy nincs jelezve a naplóban és ment a csodálkozás, hogy "Jé, az neked jár?"
Igen, jár. Örülök, hogy feltűnik.
Azóta szerencsére ez megoldódott, de elég ciki volt magyarázni az elején külön minden tanárnak.

A másik ami sokszor előjött, előjön a mai napig.
Nem. Vagyok. Ufó.
Pont.
Nyugodtan oda lehet hozzam engedni a totyogós gyereket, nem üvöltöm le a szülő fejét érte. Sőt,, a küllő se darálja be a kis ujjait, mert megállok, ameddig kicsodálkozza magát.
A (kis)gyerek eseteben amúgy is azt vettem eszre hogy sokkal nyitottabbak, elfogadhatóbbak; őket még nem darálta be a felnőttek előítéletessége. Ne vegyük el tőlük idő előtt ezt a kíváncsiságot.
Nem kell megfogni és fojtott hangon magyarázva elrángatni.  Nem harapok.

Tudtad, hogy hatalmas különbség van a "Segítek!" és a "Segíthetek?" szavak között? Ha úgy mész oda egy kerekesszékeshez hogy letámadod az előbbivel, piszok kellemetlen helyzetbe tudod hozni, ha vadidegen vagy. Lehetsz valami bunkó is, aki két mozdulattal kiborítja, mert az olyan...szórakoztató.
Nagyon egyszerű oka van, hogy miért kerüld. Ha rögtön azzal nyitsz hogy "Helló, segítek!" elég gyorsan az szűrhető le, hogy a legapróbb dologra is képtelennek tartasz.
Ha viszont megkérdezed, hogy segíthetsz-e akkor vagy megköszönöm és élek a lehetőséggel, vagy megköszönöm és azt mondom megoldom.
A másik út, ha segítség kell, viszont felajánlás nincs. A legtöbb kerekesszékes nem kezd pánikolni, simán odamegy egy idegenhez segítséget kérni.
Egyszer egy biciklist kértem meg, hogyha van két perce, segítsen a gyalogátkelőnél. Segített.
Néhány éve jártam úgy, hogy mentem volna valahova, viszont meredek meredek volt az út (igen, sokszor útszélen megyek, mert a járdák állapota borzalmas) erre volt egy huszonéves srác, simán átsegített a nehezén. Visszafele jövök, lejt a terep, leszólítottam egy középkorú nőt, hogy kérem segítsen, mert ha megindulok lefelé az nem lesz kellemes. (természetesen a kesztyűt otthon hagytam, a küllő pedig dörzsölte a bőröm)  Átnézett rajtam, ment a dolgára nyugodtan.
Szóval igen az egyik, meg a másik véglet.

Sokan gondol(hat)ják azt is, hogyha kerekesszékes vagy, akkor béna is. Ez nem minden esetben fedi a valóságot.
És mivel tudok mozogni, ezért eljárok otthonról is. Oké kell hozzá vagy anya, vagy Ash esetleg másik ismerős, egyedül nem tudok lejutni az első emeletről ahol a lakásunk van, ráadásul a padkákkal se tudok megbirkózni egyedül.
Ennek ellenére megtanultam úszni, tavasztól őszig ha van rá mód, lovagolok is.
Könyvtárba is bármikor szívesen garázdálkodom (ezúton is bocs Ashley az órás bolyongásokért), ha esetleg van olyan film, ami érdekel, moziba is elmegyek, bár az ritka. Inkább itthon filmezek vagy olvasok. Esetleg ha egyikhez sincs türelmem akkor Ashley-vel dolgozom a regényünkön vagy a saját novellám/verseim csiszolgatom.
Most szombaton Pesten Esti Kornèl koncert lesz (Papp Dóra könyvei óta imádom a bandát) sajnos a korábbi Vad Fruttik koncert után kizártam, hogy eljutok rá.
Bár az egy igazi adrenalinbomba koncert volt. Akivel mentem volna, végül nem ért rá, szóval egyedül vágtam bele. Ülve, csípőmagasságból kissé frusztráló látni a világot, főleg amikor előtted, mögötted és melletted is állnak, esélyed sincs mondjuk kihátrálni. Majdnem orrba vágtak, nem sok kellett ahhoz sem, hogy egy nagy pohárnyi sör az ölemben kössön ki.
De ott voltam körülbelül húsz centire a színpadtól, és rekedtre énekeltem magam, szóval összességében azt hiszem megérte, és bevállalnám újra-
  Az Esti Kornél koncerten szombaton csak lélekben leszek, de az albumok letöltve a telefonomra szóval megcsinálom én magamnak a koncerthangulatot.
Egyszer úgyis latom őket élőben is, nem adom fel a reményt.
Ha valakit érdekel: Az Egytől egyig albumról 3, a Boldogság, te kurva albumról 6; Ne félj albumról 7, Éjszaka van albumról pedig 4 számot fognak játszani a fiúk.

Mielőtt befejezném, még szeretném megköszönni minden embernek, hogy itt vagytok az életemben.
Főleg anyának, és a legjobb barátnőmnek.
Ha ti nem lennétek velem, én nem lennék itt most. Ez biztos.

Igen, mozgássérült/kerekesszékes/nyomi/ülve haladó vagyok.
De ez nem betegség. Csak egy állapot.
Amiből napról-napra igyekszem kihozni a legtöbbet.