Ma 10 éve jelent meg a Csontváros

Bevallom őszintén, én nem ájultam el anno Cassandra Clare: A Végzet ereklyéi című sorozatától. Igen, most lehet jönni kövekkel/kacsákkal/rothadó paradicsomokkal dobálni, ez van.
Elolvastam az első kötetet, de nem nagyon hozott lázba, és a folytatások se kerültek a kezembe.
Ugyan akkor mégis nagy nap van ma, hiszen 10 éve március 27-én jelent meg az USA-ban a Csontváros, ami azért nem kis szó.
Szóval ez amolyan „Boldog 10. születésnapot Csontváros!” bejegyzés lesz. Tíz idézettel, ami azért tetszett a regényből, valamint 10 videóval a végén.
Lássunk neki.
Az Angyal legyen velünk. Árnyvadászok, kezeket a magasba.

„– Ha feleolyan humoros lennél, mint amilyennek gondolod magad, fiacskám, akkor kétszer olyan humoros lennél, mint amilyen vagy.”

„Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.”

„– Csak frusztrál, hogy Simonnak van valamije, ami neked nincs.
– Sok mindene van, ami nekem nincs – mondta Jace. – Például közellátása, rossz tartása, meg ijesztő mozgáskultúrája.
– Tudod – jegyezte meg Clary –, a legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy az ellenségeskedés általában az elfojtott szexuális vonzalom jele.”

„Árnyvadászok: 1234 óta jobban áll nekik a fekete, mint ellenségeik özvegyének”.

„– Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból, és bekötözöd a sebemet? – tréfálkozott a lány. Gyűlölte a vér látványát, főleg a sajátjáét.
– Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruháimat, csak kérned kellett volna.”

„– Mik ezek? – kérdezte Clary.
– Szenteltvíz fiolákban, megáldott kések, acél- meg ezüstpengék – felelte Jace, miközben halomba rakta a fegyvereket maga mellett a földön –, elektrumdrót, bár annak most nem vesszük hasznát, de azért mindig jól jöhet, ezüstgolyók, óvó amulettek, feszületek, Dávidcsillagok…
– Jézus… – mondta Clary.
– Kétlem, hogy őt is magunkkal tudnánk vinni.”

„– Ez így nem pontos – mondta Simon, ha lehet, még merevebben. – Nem szeretem a szénsavmentes üdítőt. Nem szeretem a szar fiúbandákat. Nem szeretek közlekedési dugókban ácsorogni. Nem szeretem a matekházit. Jace-t gyűlölöm. Érzed a különbséget?”

„ - Hogy közlekedhet metróval az, aki démonokat mészárol?
– Gyorsabb, mint kocsival.
– Azt hittem, valami frankóbb lesz, mint mondjuk egy furgon „Halál a démonokra!” felirattal az oldalán, vagy…”

„– A szarkazmus a fantáziátlanok végső mentsvára.”

„– Clary, te is művész vagy, mint édesanyád. Ez azt jelenti, hogy a magad módján látod a világot, ahogyan más ember nem. Ez egy ajándék, hogy megláthatod a szépséget és a borzalmat a hétköznapi dolgokban. Ettől még nem vagy őrült… csak más. Semmi baj nincs azzal, ha valaki más.”

                                                             ***