Közös értékelés - Szaszkó Gabriella: Maradj velem

Igazából Ash-nek kértem a recenziót - köszönöm a kiadónak ezúton is, hogy küldtek egy példányt, - de úgy voltam vele hogy a közös értékeléseknek mindig nagy sikere van így elolvasom en is, mielőtt odaadnám jogos tulajdonosának.
Meglepett ez a könyv a lehető legjobb értelemben.

A könyv főszereplőnk bátyjának, Chrisnek öngyilkosságával nyit, mondhatni az indítja el az eseményeket.
Ezután dönt úgy David, hogy elmerül lelkének pokoli bugyraiban feltárja testvérével közös múltjukat minden nehéz és sötét részlettel együtt.
Nehéz lélektani utazás veszi kezdetét.

Mint korábban mondtam, semmit nem tudtam a könyvről.
Se tartalmat, se címkéket se semmi egyebet.
Ezért is lepett meg, hogy a boritó és a címmel ellentétben nem valami kicsit szomorkás szerelmi történetet kaptam, hanem családon belüli erőszakot fő témaként.
Kőkemény fizikai bántalmazást, bár a testvérpár szülője ritkán kereste a verbális kontaktot a fiukkal amikor kinyitotta a szájat abban nem volt köszönet.
Igazából néhány fejezet után letettem es felhívtam Ash-t, hogy ilyen nincs! Oké magyar irónő de amerikai történetről beszélünk. Nem hiszem el, hogy nincs valami segélyszervezet. Nem hiszem el, hogy senki nem látott semmit, es nyitotta ki a szájat, hogy Penningtoneknal valami nagyon-nagyon nem kerek.
És nem csak az erőszak kerül téritekre, hanem az emiatt kialakuló egyáltalán nem oké dolgok: alkoholizmus, drogfüggőség, önbántalmazás.
Az, hogy mennyire ki lehet készíteni egy embert lelkileg, hogy utána már csak ilyesmiben lássa a menekülő utat.

A könyv erőssége azon kivül, hogy komoly témákat jól adagol es nem érezzük úgy, hogy már unjuk, főleg Chris es David illetve kettőjük kapcsolata.
Chris mint nagytestvér, élete végéig az öccse érdekeit tartotta szem előtt, védte őt. Ám egy idő után az ő tűréshatára is a végéhez ért.
David, akinek a szemszögéből az egész történetet megismerjük. Ő az is, aki képes volt kifele küldeni a serelmeit. Igen ezzel megindult a lejtőn de nem szenvedett kevesebbet. Csak máshogy.
Kettőjük szoros, szinte már bajtársi nem csak testvéri kapcsolatát nagyon szerettem olvasni még akkor is ha sokszor nem hittem el, hogy két ennyire jó srácnak ennyire rossz lapokat osztott az élet.
Ott van meg ugye Amy, aki mint kiderül elég fontos csavar a gépezetben. Bár sokszor bosszantott a sirásával, de megbocsájtható elvégre fontos embert vesztett el.
Ott van meg az anya es az apa karaktere is. Az előbbit fejbe vertem volna egy vasszékkel csak mert megérdemli, a másikat meg a töketlensége miatt.
Oké egyik család se tökéletes de Penningtonék a közelében se járnak.

Egy szó, mint száz, ez a regény van olyan jó, mint a hasonló témájú külföldi társai.
Kell hozzá egy megfelelő hangulat és az is előny, ha nem olvasol előtte fülszöveget. Én szoktam, de most  előnyömre vált, hogy nem tettem.
A testvéri kapcsolatot nagyon szerettem benne, mindenkinek kéne egy Chris. Vagy David.
A cselekmény nincs tele nagy meglepetésekkel, - inkább csak az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy "mikor?" történik meg egyik-másik ötletem -,mégse untam egy percig sem.
Én magam is meglepődtem, hogy ennyire tetszett, remélem az írónő nem egykönyves szerző lesz, nagyon szívesen olvasnék még tőle.

Maradj Velem...-ajánlkozik a cím, és tényleg így van! Nem csak az emlékekről van szó...
Képtelen vagy elszakadni tőle, olvasás közben és után is.
Vele maradsz, mert egyszerűen annyi érzést, fájdalmat, örömöt, teljességet ad ez a regény, hogy képtelen vagy semmibe venni!
Történet szempontjából, egy iszonyú kiforrott, és nehéz műfajra tapint rá az írónő, és próbál olyanokat boncolgatni, amik a mai napig nagy hatással lehetnek egy ember életére.
Családon belüli erőszak, alkoholizmus, depresszió végül, amikor már minden kötél szakad és nincs kiút, az öngyilkosság.
Hogyan jutsz el idáig? - a választ megadja a regény.
Persze, ezt ne azt jelenti, hogy most azonnal el kell olvasd, mert ebből rájössz, hogyan legyél perfekt öngyilkos. Épp ellenkezőleg, ez a regény ráébreszt arra, hogy hogyan jut el odáig egy ember, jelen esetben egy férfi, hogy a múlt minden mocska rá nehezedik.
Lehet, hogy sokan túl erősnek, magabiztosnak tűnnek, Chris Pennington is talán egy ilyen személy.
Embernek sem utolsó, kapásból rádöbben az olvasó a regény egyes részeiben, hogy mennyire jó szándékú, szerethető és gyengéd.
Megtesz mindent a Davidért, védi amikor kell. Ilyen egy igazi testvér.
Összetörik a szívem ahányszor csak arra gondolok, hogy ez megtörténhet.
Ilyen van! Teljesen valós! Nem fikció!
Csodálatos az amit az írónő művel a szavakkal, mert erejük van minden egyes oldalon.
Történet szempontjából sem hétköznapi a dolog, ugyanis bátyja halála után David úgy dönt, megírja két hét leforgása alatt mindazt, amit ők ketten éltek meg még 1992-ben.
Minden tragédiát, fájdalmat, félelmet és mélységet.
Minden olyat, amiről egy mai ember csak nagyon hosszú idő után képes beszélni.
Tudjátok, hogy milyen az, amikor felemészt titeket a lelketek legsötétebb oldala? Amikor a démonok megállás és könyörület nélkül duruzsolnak a fületekbe ? Chris átélte, minden átkozott nap.
Pedig jobb életet remélt magának, ügyvéd lett. Elköltözött.
Próbált nem a múltban élni, mégis gyötörte a bűntudat ...
Ami aztán végleg apró darabokra cincálta a lelkét.

Minden egyes eltelt év, amit a Pokolban kellett megélnie az öccsével, ennyire fiatalon, minden egyes verés, amit David helyett szenvedett el. Borzasztó.
Ahogyan az is, hogy egy ilyen számomra kedvessé váló karakternek kellett meghalnia, széttépte a szívemet a dolog, ahogyan megismertük őt közelebbről.
David szemén keresztül látni sem semmi, őt is gyötri a bűntudat, és valahol a múltban ragad a lelke.
Ekkor jelenik meg Amy, a  lány, aki próbálta Chrisben is eltüntetni a démonokat, csak kevesebb sikerrel...
Ha karaktert kell mondjak, akit nem igazán kedveltem az Ő.
Belerondít az egészbe, de pont ettől teljesedik ki a történet, a regény, az egész.
Egyszerűen felemelő, elképesztő, csodálatos.
ÉS most kampányolni fogok:
Lehet, hogy elijeszt a tény, hogy olyan dolgokról esik szó ebben a regényben, amiről nem szívesen hallasz. Esetleg, (ne adj Isten) te is megélted, többször már nem füllik rá a fogad, hogy visszatekints a múltba.
NADE, a Maradj velem egy olyan regény, ami ráébreszt, megmutat egyes dolgokat, amiket álmodba se gondoltál volna.
Ez a regény a szeretetről szól.
Az összetartásról, és arról, hogy mekkora fájdalommal tud járni az, amikor az embernek újra önmagába kell süllyednie, mindahhoz, hogy rengeteg bátorsággal elébe nézzen a gyásznak.
Olvassátok el! Komolyan, nekem 2017. egyik kedvenc regénye lett.
Akit érdekelne csináltam egy interjút Szaszkó Gabival is, sok izgi infóval : (KATT IDE)