Poet Péntek

Szép estét!
Mivel nagyon szeretem a verseket, gondoltam létrehozok egy ilyen rovatot. Minden hét péntekjén este nyolc órakor közzéteszek vagy egy saját magam vagy pedig egy már befutott költő által írt verset.
Igyekszem változatos költeményeket hozni, és elkerülni a duplázást, de ennek ellenére megtörténhet, hogy véletlenül kétszer hozok egyet :)





Ezt  a verset nem rég találtam, eddig még csak nem is hallottam a szerzőről, de az biztos, hogy nagyon tetszik.
Ilyenkor jövök rá, hogy bizony a mai versek között is vannak rejtett gyöngyszemek.

Sylvester Anita: Nem kopogtatok

Nem kopogtatok,

csak belépek halkan szíved ajtaján,

mert mióta érkezésemet tudod,

nyikorgó zsanéron tárva-nyitva áll.

Csak megjövök,

úgy, ahogy sorsunk könyvei rejtik

utam feléd irányuló vektorát,

és lelkünk ezernyi apró rezdüléseit.

Benyitok hozzád,

mert ez a hely, mi otthonom lehet,

szegényen, kopottan, ahogy vársz rám,

közös árvaságunkat viselve veled.

Ne félj, kedvesem,

napunk elűz tőlünk minden árnyat,

fényében lobog bennünk a szeretet,

sebeinken többé semmi sem fájhat.