Becca Fitzpatrick: Csitt csitt (Csitt csitt 1.)

"A mosolya nem volt barátságos. Olyan mosoly volt, ami bajt sejtetett. Sokat ígèrően."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 360
Fülszöveg:
EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.



Évekkel ezelőtt olvastam már; úgy látszik ez az év az újraolvasásokról szól.
De nem bánom. Ha valami jó, egy újraolvasás után csak még jobb lesz. Egyébként is, szerettem volna a blogra véleményt úgy az egész sorozatról, azt meg ugye első kötettel illik kezdeni, nem az utolsó után játszódó kiegészítéssel. (Mondjuk itt olyan nincs)

A történet középpontjában Nora áll, aki új bioszpartnert kap az év kellős középén.
Folt veszélyes, titokzatos, ám mégis - vagy pont ezek miatt - vonzó személyiség.
Csakhogy a srác feltűnésével egyre furcsább dolgok történnek.
Támadások, megmagyarázhatatlan hallucinációk...és valahogy mindennek Norahoz van köze.
Vajon a srác áll a dolgok mögött, vagy valami olyan  dologról van szó, ami a racionalitáson kivül esik?

Van abban valami jó, ha az ember néhány évvel később elővesz egy anno szeretett könyvet. Amolyan régi-új ismerősként tudja köszönteni. Legalábbis nálam így volt.
Az alap, hogy Folttal az első percben szimpatizáltam. (azon már nem akadok fent, hogy neki is van egy neve...)
De az, hogy csak néhány részletre emlékeztem, megadta a kellő izgalmat.
Kicsit olyan volt, mint ismerős helyen sötétben tapogatózni. Ismertem a regényt, de azt nem tudtam mi vár a következő oldalon.
Persze, én is idősebb lettem az első olvasást nézve, így már nem voltam annyira elájulva egy-két helyzettől ám mégis volt valami jóleső izgalom bennem, hogy mi fog történni, és abból hogy keverednek ki hőseink.
Eyébként pedig rájöttem, hogy mèg mindig imádom a bukott angyalos történeteket. Hiába, van, ami nem változik.

Nem csak a cselekmény volt ismeretlen mégis ismerős, de a karakterek is.
Bár Nora esetében nem emlékeztem arra, hogy ennyire rámenős lett volna. Lehet igy volt mègis, csak szelektálok... Ettől eltekintve egész tűrhető hősnő volt.
Foltról az első kötetben nem derül ki túl sok minden, és ami mégis, az is csak a végén derül ki. Úgyhogy róla egyelőre nem mondanék sok mindent; de az biztos, hogy a női olvasók szeretni fogják. Ha nem most rögtön, akkor a következő kötetekben.
Veet mint mellékszereplőt is szimpatikusnak találtam. Jó baratnő, aki végig Nora mellett volt, bár néha kissé naivnak ereztem. Mintha nem lenne meg kiforrva a karaktere.
Elliott karakterével kapcsolatban hasonló gondolataim vannak, de remélem, hogy lesz még szerepe.

Egy sorozat nyitókötete, és ez látszik is. Az írónő óvatosan bánik az információk adagolásával, mindig csak annyit tudunk meg, ami elég az izgalom és az érdeklődés fenttartásához.
A vége felé viszont sűrűsödnek az események, megalapozva a folytatást.
Az izgalom, a romantika és egy szexi férfi már itt is jelen van bőven...szóval csitt és olvassátok!

.