Becca Fitzpatrick: Vihar előtt (Csitt csitt 3.)

"Vele lenni mindig olyan volt, mint játszani a tűzzel? Forró és ragyogó, heves és veszélyes?"

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 392
Fülszöveg:

HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS?
Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját.
Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében.
És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna.
Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.

Az értékelés az első két rész ismerete nélkül SPOILERES!

A második kötet durva függővége miatt tudtam, hogy elolvasom a folytatást. Már csak az volt a kérdés, hogy mikor?
Nos a válasz: minnél hamarabb.

A történet eleje egy jó kis ugrással kezdődik. Konkrétan öt hónappal később vagyunk.
Nora ráadásul totálisan kuka, nem emlékszik semmire az elmúlt hetekből.
Igyekszik visszatérni az életébe, közben felszedegetni az emlékemorzsákat.
A puzzleből azonban egyre csak hiányoznak a darabok...ami pedig ott van, mintha nem teljesen illene bele.

Nagyon féltem, hogy a főhősnő amnéziája szépen elviszi a hátán a történetet, de szerencsére nem ez történt. Jó, oké, szerencsétlen Nora nem rövid ideig tapogatózott a sötétben, hogy megtalálja a válaszokat, de amikor ezen túlléptünk se volt lapos a történet. Sőt, akkor indult be igazàn, úgy pörgött, mint a mozis kèpkockák, én pedig egyre jobban izgultam, és vártam, hogy miként alakul a szereplők további életútja.

Nora agya ugye szépen kihajigálta az elmúlt öt hónapot, ráadásul a teljes és kendőzetlen igazságok senki nem hajlandó elárulni neki. Mintha hirtelen egy nebàncsvirággá változott volna. Ami neki nem nagyon jön be, úgyhogy megy a saját feje, és egy titakzatos fekete szempár után.
Folt elég hamar feltűnik, és ezzel számomra megkoronázza a storyt. Annyira jó volt olvasni hogy védelmezi Norat. A vallomásától pedig én is olvadoztam. Jól esett a szívemnek az őszintesége.
Ám nem csak ilyen kellemes szereplőket kaptunk a nyakunkba.
Ott volt Hank, aki szép kis függővéget okozott, ráadásul a szeme se áll jól. Nos, ha azt hiszitek, hogy Millarék bonyodalmat okoztak az előző részben, az semmi volt ehhez képest. Kis bemelegítés csupán.
Scott és Vee volt az a két karakter, akik a szürke semleges mezőn mozogtak, amolyan "helyzet áldozatai" szerepet betöltve.

Ugyan nem szoktam ilyesmire kitérni, de most muszáj: fenomenális a kötet borítója. Számomra a legjobb a négy kötet közül. Egyszerűen: *____*

Ebből a részből se hiányzik, a körömrágásra késztető izgalom, vagy a perzselő romantika.
Egyre inkább belelendülünk a dolgokba, és amikor már azt hisszük, hogy "hu, de jó megoldódott minden", jön egy esemény és összetöri ezt a képet.
Foltot azt hiszem végérvényesen megszerettem...ha találtok egy kóbor Foltot, küldjétek hozzám.
És most rávetem magam a folytatásra, ami az utolsó kötet.
Nem akarom, hogy vége legyen...
Ám túl sok még meg nem válaszolt kérdés van, hogy most üljek nyugodtan.

.