Becca Fitzpatrick: Végjáték (Csitt csitt 4.)

" - Nem érdemellek meg téged, Folt. Nem számít, mit mondasz, ez az igazság.
- Nem engem érdemelsz. Jobbat. De engem kaptál, és akár hozzá is szokhatsz a gondolathoz."

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 404
Fülszöveg:
Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank – akaratlanul – után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett.
Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak.
Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik.



Az utolsó kötet...amolyan akarom is  meg nem is érzésem volt vegig. De azért csak nem hagyhattam félbe így teljesen a végén.

Sajnos a veszély Hank Miller halálával múlik el, sőt, mintha egyre inkább fokozódna.
A Fekete Kéz szépen telebeszélte a nefiljei fejét, így Norának nem marad más választása, mint a sereg élére állni.
Viszont így Folt ellenségévé is válik.
Létezik vajon aranyközép út? Megtalálják ennyi idő után a boldogságot?

Nagyon kiváncsi voltam mi lesz itt még, mert az elmúlt kötetekben volt minden. Ismerkedés, romantika, dráma, akció...
Kicsit aggódtam, hogy egyhangúvá válik, de felesleges volt a félelmem.
Ez az egész háburosdi nem kicsit színesítette a palettát.
Nora kapott egy teljesen új életet a nyakába, ezzel együtt egy vezetésre váró sereget plusz koloncként.
A nefilek - joggal - de utálják a bukott angyalokat, úgyhogy a Folttal való kapcsolata is vékony jégen táncol.
Ráadásul mindkettőjük közelében feltűnik egy-egy közelsem rokonszenves karakter.
A boldogság pedig nem több egy messzi ábrándnál.

A cselekmény jó pár fordulatot és meglepetést tartogat, de a szereplőink is kitesznek magukért.
Ott van rögtön Nora, aki nem tehet mást, mint felnő a feladathoz. Igen, még mindig dönt idióta módon, de sokat fejlődött. Sokkal...normálisabb.
Folt; nos ő Folt. Továbbra is mindent megtenne Noráért, semmi nem kerüli el a figyelmét és annyira rosszfiúsan jó, hogy az már pofátlanság. Hiába, kötetről kötetre jobban szeretem.

Néhány mellékszereplőt is ki kell emeljem:
Dabria anno szeretett bukott angyalunk exe volt, és végig rengeteg vita forrása Nora és Folt között...bár néha nem értettem a Nora mit pattog ennyit rajta.
Akkor ott van Dante - nem, nem a Pokol írója. Bár... - aki halála előtt a Fekete kéz jobbkeze volt, most annak lányát veszi kezelésbe. Nos...az alma is lehet kukacos belül a fényes külső ellenére.
És akkor Scott és Marcie. Előbbi bebizonyította, hogy az eltelt ével ellenére is fontos számára Nora és igaz barát. Az utóbbi meg...nos Miller ivadék lévén, nem csodálom, hogy a jónak csak a látszatszikŕaja volt a lelkében.

Így kell befejezni egy fantasztikus sorozatot.
Izgalom, titkok, árulás, romantika; volt itt minden.
Az irónő azt hiszem tényleg a végére tartogatta az aduászt, de ez így volt szuper. Az utolsó pillanatig reménykedtem csupán a happy and-ben, elhinni nem mertem.
Voltak mosolyok, könnyek, nevetések…nem csak most, hanem négy részen keresztül, de itt teljesedett ki igazán minden szempontból.
Az egyik kedvenc sorozatom, az egyik párosom és a nagyon nagy kedvenc bukott angyalom.
Once upon a time, an angel and nefil fell in love….