K. X. Song: Hajnalra minden lángba borul (Hajnalra minden lángba borul 1.)

– Sosem engednék, hogy egy nő megússzon valami ilyesmit.
– Ezt hogy érted?
– Sosem engednék, hogy egy nő hatalomhoz jusson.

Kiadó: Anassa
Kiadás éve: 2025

Oldalszám:

Fülszöveg:

A Három Királyság háborúban áll, ám Mejlin apja megtagadja a császári besorozást. Az ópium rabságába süllyedve egyetlen kiutat lát: eladni a lányát a hozományáért. Ám amikor Mejlin ráébred, hogy jövendőbeli férje éppoly kegyetlen és lobbanékony, mint azok a férfiak, akiktől eddig menekült, rádöbben: semmi sem fog megváltozni, hacsak ő maga nem veszi kezébe a sorsát.
Ezért másnap hajnalban fiúnak álcázza magát, és apja helyett csatlakozik a hadsereghez.
A katonai táborban elszántságával és fáradhatatlan munkájával hamar elismerést és barátokat szerez, miközben egyre közelebb sodródik Égi Kardhoz, a hercegből lett kiképzőtársához. De vajon nem csak az eddigi börtönét cserélte fel egy másikra? Miközben a birodalom egyre közelebb sodródik a pusztulás szélére, Mejlin látomásaiban egy titokzatos tengeri sárkánnyal találkozik, aki hatalmat és szabadságot ígér neki – de cserébe halálos árat követel.
A Három Királyság jövője Mejlin kezében van, és hamarosan döntenie kell, kiben bízhat meg igazán: Égi Kardban, aki hűséget és szerelmet ébreszt benne; a tengeri sárkány szellemében, akinek saját, kiismerhetetlen céljai vannak; vagy abban az ellenséges hercegben, aki mindent megkérdőjelez benne. Nemcsak a királyság iránti hűségét, hanem a saját szíve választását is.

Azóta szemezek ezzel a kötettel, mióta megjelent de valahogy megvenni nem akartam, pedig ódákat zengtek róla a közösségi médiában. Jó lesz könyvtári kötetként is, döntöttem végül.

Mejlin házasulandó kórban van, de bármit szívesebben tenne, minthogy az apja kiszámíthatatlan kedve után a férje kiszámíthatatlan kedvéhez igazodjon. És mivel a közelgő háború miatt az összes hadbafogható férfit besorrozzák, kapva-kap az alkalmon, hogy fiúnak kiadva magát bevonuljon ő is.
Azonban hamar rádöbben, hogy a háttérben sokkal nagyobb erők gyülekeznek, mint gondolta volna. Vajon szabad neki többre vágyni, mint amit a sors nyújt neki? És kié ez a furcsa hang, amit időről-időre a fejében hall?

Mostanában valahogy elsodort az élet, olvasok ugyan, de odáig már nem jutok, hogy blogbejegyzést is írjak róla. K. X. Song regényét is majdnem két hétig tartott elolvasnom, pedig egyáltalán nem volt rossz, de valahogy nem is igazán húzott be. 
Volt, hogy napokig félreraktam, aztán leültem, és száz-százötven oldalt simán elolvastam belőle.

És tudom-tudom-tudom, mindenki szerette, de nekem pont ennyire volt hullámzó a történet is, mint ahogy olvastam. 

A regény elején a háborúra való felkészülés számomra is behozott egyfajta Mulan vibe-ot, főleg, hogy a mese betétdalait hallgattam olvasás közben, de igazából most, hogy írom ezt az értékelést, rádöbbentem, mi volt az én legnagyobb gondom ezzel a könyvvel: az, hogy sokszor - túl sokszor - veszítettem el a fonalat. És nem tudom, hogy ez a neveknek volt köszönhető, vagy én voltam állapotban, de többször is belezavarodtam, hogy akkor ki kivel van, ki az ellenség, és ki a szövetséges, igazából most kit kellene utálnunk, és kiben bízhatunk meg?

Mejlin igazán különleges főhősnő. Ambiciózus, eszes, (kissé talán túlságosan is nagyravágyó), de közben meg végig ott van benne a bajtársiasság, a tisztelet, a kompromisszumkészség is. Ő aztán tényleg olyan erős fiatal nő, aki nem vár arra, hogy majd jön egy férfi, aki megmenti. Megmenti ő saját magát.

És ha már férfiak: valaki mondja meg, miért M I É R T kellett ebbe a kötetbe beleerőltetni a szerelmi háromszöget? Bőven elég lett volna Égi Kard, hát olyan szépen épült az ő kapcsolata Mejlinnel: a parancsnok-katona viszony egyre inkább finomodott egyfajta bajtársiassággá, amiből szépen elkezdett bimbózni a romantika is.
Hogy aztán jöjjön Lej, és beleköpjön a levesükbe. Ez az ember egy hatalmas nem a számomra. Nem kella  regénybe, nem kell a cselekménybe, pláne nem kell Mejlin szívébe. És újfent rájöttem, hogy a szerelmi háromszög trope nem az én világom.
Akiből viszont jöhetett volna több, az Csinglung a sárkány. És pont azért, mert kaphattunk volna belőle még, nem is nagyon tudom eldönteni, hogy akkor ő most pozitív szereplő, vagy sem, vagy melyik oldalon áll (a sajátján, az mondjuk tuti). De nem csak ő, a többi mellékszereplő is kérdéseket vet fel, mert itt bizony senki nem hűséges igazán a másikhoz.

Igazából talán nem is bánom, hogy ez a könyv hosszabb olvasási időt vett igénybe, mert még így is emésztgetnem kellett. Sokrétű, izgalmas fantasy, amire azért oda kell figyelni rendesen, ha az ember nem akarja úgy elveszíteni a fonalat, mint én.  Egészen különleges élményt nyújtott, örülök, hogy elolvastam.
Ha olyan fantasy regényt keresel, ami megdöbbent, megbabonáz és elvarázsol egyszerre, adj esélyt ennek a történetnek. Mejlin jön és felperzseli a világot. 
Vagy pont megadályozza, hogy hajnalra minden lángba boruljon? 
Derítsd ki te is.

*Hikari