Kultursarok: Könyvhéten jártam Ashley-vel

Könyvhét..bevallom úgy mentem ki rá, hogy nem sok mindent tudtam róla.
Csak annyit, hogy szabadtéri..és itt kifújt.
Sokkal több van ezen a rendezvényen, mint instant napszúrás, mindjárt mesélek is.

Mint a Könyvfeszt esetében szombat reggel indultam egészen a Keletiig, ott találkoztam Ash-el és irány a Vörösmarty.
Kedves Peti alias A. M. Aranth,  írni nagyon tudsz, az útbaigazítást gyakorold még. Vagy inkább legközelebb kicsit részletezd, hogy mi merre hány méter :)

Mikor végül odaértünk ami rögtön világos lett, hogy itt bizony nem csak hőség van de annyi ember, hogy csak néztem. A sok külföldiről nem is szólva
Mint a sáskák, esküszöm.
Megkerestük a Fumaxot ahol Anna le is támadott Petivel együtt, aki mindenáron csókot akart lopni,  és voltak olyan jó fejek, hogy használhattuk csomagmegőrzőnek a standot. Köszi-köszi mindenkinek!

Irány a felfedezés vagyis a totális őrületet. Hülye fejjel eszembe se jutott előre térképet úgyhogy keringtünk mint a búgócsiga mire megtaláltunk mindent.
A Könyvmolyképző standjánál beszerezte Ash a Baklövést én meg a Miogin bázist (rajta a szavaimmal) úgyhogy öröm és boldogság. Egyébként azóta már el is olvastam a kisregényt, és mondhatom, hogy tényleg imádtam, és a Szivárgó sötétséget szeretőknek kötelező olvasmány.

Ezután nézelődtünk meg egy kicsit, és köszöntünk Szaszkó Gabinak a Dream válogatás standjánál. Tök jó volt, hogy megint sikerült találkozni, és határozottan állítom, az Ash-el közös selfie-jük íirtó édes lett.
Megyünk vissza a Fumaxhoz (egyébként állítom, hogy náluk volt egyedül viszonylag tűrhető időjárás) erre lazán belefutunk NagyDorkába meg Gorkieba. Csajok tök jó volt végre arcot párosítani a nevekhez, tiszta cukik vagytok. Én meg ritka féltékeny, amiért lett Kárhozott könyvetek...najó, inkább hallgatok.

Visszaérünk közbe, nagyba beszélgetek Ash-el, hogy merre vagy hogyan tovább, mikor a szemem sarkából kiszúrok egy piros szoknyát.
Mondom Ash-nek, hogy "Hallod, ez lehet Deszy. Odamegyek megkérdezem, max leégek"
(Amugy leégtem csak nem olyan értelemben) Amúgy tényleg ő volt, és nagyon örültem, hogy válthattunk pár szót. Megtudtam tőle, hogy Lupi is kint lesz, akivel már régóta szeretnék élőben találkozni, de sajnos elkerültük egymást.

Nagyba beszélünk/beszelek amikor elem kerül egy doboz.Azt se tudom, mi van, úgy néztem fel, kellett egy perc mire rájöttem, hogy Julia Lewis Thomson-tól kaptam egy Többek által-os bögrét. Ash meg dedikált könyvet, és közös képet. Najó, azt én is, és csak azért mutatom meg, mert Facre már úgy is kikerült

Innentől kezdve jöttek a random találkozók molyokkal, írókkal: Via, Neetiike, Gothic, de egy puszira elkaptam Pandit is, meg két szóra Bessenyei Gábort, (akitől még mindenképpen fogok csórni dedikált könyvjelzőt A feledés folyójához)..
Aztán elkezdett esni ami meg se lepett, Róbert Kati megmondta nincs könyvhét eső nélkül. Pedig nagyon reménykedtem benne, hogy megússzuk.
Nem így lett, és ekkora már kezdtük a mélypontot is elérni, úgyhogy irány haza Ash-ékhez.


Vasárnap úgy voltam vele, hogy csak Sollal meg Levandrával van beszelve találkozó,  mindenki más lement előző nap.
Fél 3ig terveztem kint lenni (ezért szar, ha nem pesti a moly, és még zötykölődhet haza) mégis eseménydúsabb lett, mint vártam.
Az egy dolog, hogy szereztem Papirpillangót recenzióként (örök hála a Ciceró kiadónak esküszöm, ennek örülök a legjobban a sok új polclakó közül) de találkoztam Gothickkal, és On Sai-nál - mire odakerültem - total lemenz a sor, szoval siman tudtam pár szót váltani vele, és még fényképeszkedni is sikerült.
Róbert Katalin csuklóján pedig kiszúrtam a könyves tetkót, de csak akkor örömködtem igazán, mikor a másik vásároltat nekem adta. Imádom, olyan jó.

Lassan ebédre járt az idő, szóval előző naphoz hasonlóan irány a meki. Nekem ezekből a mekis ebédekből egy dolog nagyon megmaradt: a galambok és a verebek ritka pofátlanok.
Odaszállnak az emberrel szembe (a merészebbek az asztalra), és csak bámulnak, hogy adjál már a kajádból...csak egy kicsikét, na.

Ekkor kezdett tűzni rendesen a nap úgyhogy behúzódtunk valami fedett helyre (amit amúgy durván keresni kellett, mert valahogy ülőhelyet elfelejtettek kitenni...) és küldtem egy SMSt Papp Dórának hogy kint van-e,összefuthatunk-e.
Szombatra terveztem a talit eredetileg, csak az eső után már nem volt kedvem négyig fél ötig várni, szóval azért pótoltuk.
Beszélgettünk egy jót és kaptam tőle lila Tükörlelkekes karkötőt is. Jól esett, hogy nem felejtette el, és tényleg félretett egyet. Majd meghálálom, Dóri.

Irány vissza a Fumaxhoz, aztán nem megyünk úgy haza, hogy ne készüljön kép, úgyhogy kattogott a fényképező, lettek itt Ash-Peti, Ash-Anna-Gabi, Ash-Anna, Ash-Gabi meg Anna-Gabi-én képek is, de valamikor dolgozni is kell(ene)

Ekkor szúrtam ki Vivien Holloway kezében a  kaméleont. Nem tudom, a hüllő hogy került oda, de ott volt, cuki volt, meg kellett fognom. Sajna szint nem valtott ez nem a Disneys verzió.
Ilyen összetört gyerekkori vizióval indultunk Ash-el a vonatomhoz, elég ciki lett volna lekésni, és a két órával későbbivel hazajutni.

Amúgy úgy mentem ki Hétre, hogy nekem bizony nem lesz úgy szerzemény. Ember tervez, Isten végez ugye...
Íme egy kupacban a szépséges polclakóim. Van köztük ajándék, recenzió, és vett is.

Összességében a Könyvhét más, mint a Könyvfesztivál, de legalább akkora élmény.
Igen, még úgy is, hogy az ember felváltva ég le és ázik el, ráadásul brutális tömeg van.
Mégis azt mondom, hogy nagyon megéri kilátogatni ide is, csak naptej meg inni legyen az embernél.
Kosz Ash hogy bevállaltad velem. Ismétlés ebből nem lesz, érzem