Jeff Lazarus: Figyelj ahogy ő!

"Megjegyzem: a kutya jó az egészségünkre, és csökkenti a stresszt. A kutya csendes társaságának ereje van. Sokkal több, mint az ellenállhatatlan cukisága."

Kiadó: Atlantic Press
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 264
Fülszöveg:
Lehet ​egy kutya a sikeres élet titka? Néhányan talán tudják, hogy lehet, de a gazdik túlnyomó többségének eszébe sem jut ilyesmi. Jeff Lazarus, aki civilben a világ egyik legnagyobb gyógyszergyárának egészségügyi tanácsadója, ebben a fantasztikus könyvben bebizonyítja, hogy bizony, lehet. Kérdezd csak meg a címlapon látható Vándort! Ő is azt üzeni, amit a szerző: ha képes vagy olyan figyelemösszpontosításra, amilyenre hűséges négylábú barátod, a siker biztosan nem marad el!
Tehát: tanulj a kutyáktól figyelni, élni, sikeresnek lenni! Vedd észre, hogy a kutyus soha nem szakít félbe és nem akarja befejezni helyetted az elkezdett mondatot. A kutyád soha nem ad kéretlenül tanácsot, és ha elmondasz egy történetet, nem akar rádlicitálni egy még jobbnak vélt történettel. Viszont elképesztően élénk és őszinte érdeklődéssel hallgat meg téged, és odafigyel rád egész lényével.
Ebben az elgondolkodtató könyvben Lazarus az ember és kultúránk egymásra figyelés pszichológiáját fogalmazza meg, annak az alaptételnek a felvállalásával és meggyőző bizonyításával, hogy az emberek közötti jó kapcsolatnak az alapja: figyelmesen meghallgatni a másikat. A Figyelj, ahogy ő! elolvasása után te is kipróbálhatod, hogy igaza van-e a szerzőnek. Igaz-e, hogy az emberek, akár a kutyák, imádattal csüngenek azokon, akik meghallgatják őket, és irántuk érzik a legnagyobb bizalmat.
A szerző, aki a Dogtology című kutyás könyvével lett világhírű, nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy az ember fanatikus kutyaimádatának is ez az alapja. Hiszen a kutyánk az a lény, aki a legjobban tud ragaszkodni hozzánk!

Épp csak megjelent a regény, de kutyásként már akkor kinéztem magamnak. A könyvtáram ráadásul megszerezte, szóval ki is vettem, hogy én akkor elolvasom.
Na már most engem szeret a Könyvek Istennője, ugyanis ezután nem sokkal sikerült recenziós példányként megszereznem a kiadótól. Itt is nagyon szépen köszönöm!
Öröm ránézni a polcon, de lássuk, mit gondolok róla.

Ez egy eléggé rendhagyó értékelés lesz, megeshet, hogy csapongani is fogok, de nem követhetem, nem tudom követni az eddig jól bevált „rövid összefoglalás-vélemény a cselekményről-a karakter jellemzése-összefoglalás/ajánlás” elvet.
Már csak azért is, mert ennek a könyvnek nincsenek karakterei Illetve ez így nem teljesen helyes: az olvasók a karakterek.
Mindenki máshogyan reagál, illetve más módon kezeli a könyvben leírtakat.

Bevallom, én egy kis csalódottságot érzek. Nem azt mondom, hogy rossz könyv, de sokszor éreztem olvasás közben üresjáratot, volt olyan késztetésem, hogy átugorjak részeket. Ami ugye bár nem feltétlenül jó pont.
Amekkora lelkesedéssel kezdtem neki a könyvnek, ez annyira lecsökkent, mire a végére értem. Abban a hitben voltam, hogy majd olvasok  sok szép és jó kutyatulajdonságot/(ról), amit jó lenne, ha mi két lábon járó emberek is alkalmaznánk.
Így is volt, meg nem is. Kicsit úgy éreztem, hogy az író már maga se tudja mit akar, csak gépelt valamit, hogy meglegyen a kiadható karakterszám.
Szemét vagyok, ha olvasóként ilyen feltételezek? Lehetséges, de még ha így is van, Jeff erről sosem fog tudomást szerezni.

Ugyanakkor vannak jó pontjai is a könyvnek, és ebből azt hiszem több van, mint a negatívból. Egyrészt a stílus tetszetős. Érződik rajta, hogy a szerző szokott előadásokat tartani, mert a figyelmet fenttartja, bár tény, hogy élőbeszédben sokkal jobban átjön.
Van is erre egy külön fejezet szentelve: a modern technika megkönnyíti ugyan az emberek közti kommunikációt, de mégis hiányos, hiszen nem társul mellé hangsúly, szünet, gesztikulálás, mimika.
Ezeket hiányoltam én is. Valószínűleg ha élőben találkozok  a szerzővel, és sikerült egy közös nyelvet találnunk, élvezettel csüngnék minden szaván, mert amiről beszél, és felvet az határozottan érdekes és érdekel; ám csupán olvasva kissé száraz.

Kutyatulajdonosként sokszor tapasztaltam már én magam is azt az osztatlan, szinte már csüngő figyelmet, amire csak egy kutya képes, semmilyen más állat, de még saját embertársaink sem.
Amikor teljesen mindegy, hogy a munkában töltött unalmas órákról, vagy éppen az utolsó elolvasott újságcikkről beszélsz, bundás barátod úgy figyel, mintha éppen akkor fejtetted volna ki az atomfizika rejtelmeit.

Mikor figyeltünk mi így utoljára bárkire is? Ugyan, ez költői kérdést, de az se bánom, ha választ ad rá valaki.
Nagyon gondolkodnom kell, ha fel akarok idézni egy olyan pillanatot, amiko én így figyeltem, vagy rám így figyeltek.

Az embereket bezabálja a modern, pörgő zajos világ, a következő megcsinálásra váró feladat, vagy átgondolásra váró terv. A kutyák ennél jobbak: képesek a pillanatban élni, és nem azon gondolkodnak, mi lesz két perc múlva. Valóban nem ártana ezt eltanulni tőlük.

Akinek van/volt négylábú barátja, bátran ajánlom a könyvet. Lehet, hogy nem ad hozzá túl sokat a meglévő tudásunkhoz, csak rávilágít bizonyos dolgokra, hogy „Jé, tényleg ezt így is lehet csinálni.”
Miután befejezzük az olvasást, vegyük a pórázt, füttyentsünk egyet és menjünk el egy jó nagy sétára. Kutyánk kérdés nélkül fogja belevetni magát abba, hogy velünk együtt újabb kalandot éljen át, vagy új sétaútvonalat fedezzen fel.
Mi is lehetnénk ilyen pillanatban élő bátor kalandorok. Bátran elkutyásodhatnánk, sokat nyernénk vele.
Temesi Ferenc szavaival eddig is egyetértettem, de ezután a könyv után még inkább: Ha koffein és cigaretta nélkül el tudod kezdeni a napot, mindig kedves vagy bármelyik tagod fájjon is, és minden nap képes vagy ugyanezt megtenni, megérted, hogy szeretteid épp most nem tudnak időt szakítani rád, egy gazdag barátot nem szeretsz jobban egy szegénynél, hazugságok nélkül szembe tudsz nézni a világgal, a feszültséget képes vagy legyőzni orvosi segítség nélkül, el tudsz lazítani pia vagy fű nélkül, őszintén elmondhatod magadról hogy nincs benned előítélet fajta, nem, bőrszín, nemzetiség, politikai hovatartozás iránt, akkor majdnem elérted a fejlődésnek azt a szintjét, ahol a kutyád áll.