Helló September! Mit tartogatsz?



Hello Szeptember, Hello olvasóink!



Én személy szerint totál le vagyok döbbenve, hogy már szeptember van.
Hová tűnt a nyár? És mikor?
De lássuk az első őszi hónap terveit részemről.


Mivel ma elkezdem az utolsó gimis évem, halvány lila gőzöm sincs mennyi időm lesz olvasni/blogolni akármi.
A fix bejegyzéseket igyekszem hozni rendszeresen, de megeshet, hogy arra se lesz erőm/időm annyi, mint kéne. Ha így alakul, nézzétek el nekem légyszi.

Mozizni is tervezek a hónapban a Csábítás és az Egyenesen át című filmek felkeltették az érdeklődésem. Az utóbbira megpróbálom meggyőzni Asht, hogy jöjjon el velem, hátha.

A tervezett olvasások a hónapban:
- Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. (TEO Ashleyvel)
- Lisa Heathfield: Papírpillangók
- Spirit Bliss: Reményfosztottak
- Kneszl Beáta Carmen: Én, a megbélyegzett

Amiről pedig írni fogok:
- J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
- Szöllősi Bernadett: Szív-garzon
- Susan Ee: A vég napjai
- Marie Rutkoski: The Winner's Curse – A nyertes átka



Eljött ez a hónap is, mindenki valahol mélyen elkeseredve kutat az után, hogy miért telt el ennyire piszkosul hamar a nyár. Ha már itt tartunk, szerintem még maga az Ősz sem tudja, hogy itt lenne az ideje beköszönni (vagy valami hasonló legalábbis).
Nagy tervekkel ugyan nem jöttem, hála annak, hogy (én is kezdem a mesterképzést,geh) az utóbbi időben eléggé kudarcosan válságban lézengek csak úgy a nagy büdös semmiben, azonban igyekszem...hogy is mondjam: valami értékelhetőt alkotni.

A visszatérésem utáni első  #horrorpénteki posztom, azért nem lett annyira katasztrófa, sok pozitív visszajelzést kaptam, így megtartanám ezt a jó szokásomat.
A könyves értékelésekre visszatérve, igencsak karcsúcska lesz a lista, remélhetőleg ez már teljesíthetőbb lesz, nem úgy, mint az eddigi kudarcos frász.

Miért? 
Két esztendeje olvastam utoljára, akkor nagyon (elmondhatatlanul) nem jött be, idegesített és értelmét nem láttam annak, hogy végigszenvedjem, valahogy mégis sikerült.
Akkor nagyon durva és kegyetlen véleménnyel bombáztam a moly platformját, sőt a blogra is sikerült egy elfogadhatatlanul durva és önmagamból kifordult posztot publikálni.
Nagyjából most járok a felénél. Azt hittem érettebb (relatíve) fejjel jobban fogom felfogni, hogy mit akar mondani ez a történet. Hát, legyen annyi elég, hogy próbálom a legjobb tudásom szerint, s a legszebben értékelni Nektek. 

Miért? 
Nos, úgy esett, ahogy puffant, régebben olvastam már (talán mikor megjelent, akkor... nem emlékeszem pontosan.) ebook verzióban, amiért tudom jól, hogy dádá jár, viszont annyi sok jót hallottam már, hogy muszáj voltam belekontárkodni és olvasgatni, ebből az lett, hogy már majdnem sikeresen a végére értem amikor az olvasóm nyekkent és elhagyta ezt a csodálatos világot. 
No, most, hogy épp kapóra jön a helyzet, egy nagyon drága barátom megszerezte nekem papíralapú formációban is, amiért még mindig Ő a legjobb és imádom(köszönöm!)!
Isaiaht nagyon szerettem, s mivel olvastam az első kötetet a Pushing the Limitset, és valljuk be tetszett is, hát kíváncsi vagyok így újrakezdve mennyire fog majd bejönni. 

Miért? 
Ez a borító, szentséges menyegző! Elképesztően kiszúrja az ember szemét, a színek és a figyelemfelkeltő szöveg, pedig csak még jobban arra sarkallt, hogy olvasnom kell, akármi történik! 
Ezer köszönetet és hálát zengek az Álomgyár kiadónak, amiért recenzióként a kezeim közé adták, s érdekli őket annyira a véleményem, hogy bizalmat szavaztak ezügyben. 
A fülszöveg után pedig csak még kíváncsibb lettem arra mit is takargatnak a lapok, ott belül. 
Miért? 
Régebben már sikerült a kezeim közé kaparintani, most mégis újraolvasásra adom a fejem. Igazából imádtam, és úgy tűnik a szeptember hónapom leginkább az új esélyekről fog szólni. 

A filmes listám élén mind tudjátok, hogy Stephen King- IT-je áll, (azaz, AZ) mert nincs nagyobb fan Pennywise táborában, mint jómagam. (Aki amúgy valószínű a moziban fog szörnyethalni a coulrofóbiája miatt, de hát üsse kő!)
Ezen felül mindenképp megnézem majd Nicole Kidman új filmjét a Csábítást, ugyanis érdekel, hogy mit lehet kihozni egy ilyen sztoriból 
És, amint Hikari is említette jó lenne megnézni a Flatliners (Egyenesen át) c. filmet is, amit nagy valószínűséggel együtt fogunk nézni. 

Végül pedig az állandó cikkeket elemezném ki.
Ezek még ebben a hónapban sem halnak ki, sőt lehet, hogy újakat is beszervezek.
Ahogy észleltem, ez eléggé bejött, s én is szeretem írni, főképp, hogy annyi anime és sorozat van most a tarsolyomba, hogy a hármas kombó tök jól jön. 
Ez már a jól megszokott helyzet, ahol kiélhetem a horror-és sorozatgyilkos imádó, "paráztató" képességem. A világért se mondanék le róla! 
Ez nagyjából arra szolgál, mint a #ParaSzerda, csakhogy ide száműztem az urban legendeket, s a creeps, illetve creepypasta cikkeket. Van bőven, nem fogy ki egyhamar a tár! 










Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.