Szöllősi Bernadett: Szív-garzon {+ Interjú}

"Kis sziv-garzon kiadó, már jövő keddtől,
ingyen és bérmentve, nem messze Pesttől."

Kiadó: Underground
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 100
Fülszöveg:

Szöllősi ​Betti költészete az érzések esszenciája, versein ott vannak a megélt pillanatok jól kivehető ujjlenyomatai. Minden élmény, érzelem, a fent szédítő magassága, a lent ijesztő mélysége belesűrűsödik soraiba. Ifjú lelkében egy sokat megélt nő bölcsessége és egy fiatal lány bájos naivitása keveredik. Költői képei sokszínűek, beszédesek, alkotásaiban a költészet és a nyelv számtalan szellemes vagy éppen hangulatfestő eleme érvényesül. Érzékenyen reagál a természet változásaira, a körülötte lévő világ rezdüléseire, verseit olvasva fények és színek elevenednek meg a szemünk előtt. Lát és láttat, hagyja, hogy érezzük, amit érez. Nőies, finom, ugyanakkor időnként korát meghazudtolóan komoly soraiban ráismerünk saját érzéseinkre, megélt pillanatainkra.
Szív-garzon című, második kötetében a forma tisztelete mellett költeményei időről időre szétfeszítik a kereteket. Ahogy a szív is időnként túlcsordul önnön határain. Ez a kicsi garzon hol zsúfolásig tele, hol elárvul, de mindig története van, és e lüktetés mögül kihallatszik a szerző. Árulkodik, mint apró garzon ablakában a gondosan ápolt, szeretett árvácska.
(Sárhelyi Erika)

Betti második kötetét gondolkodás nélkül akartam. A polcomra
A lehető leghamarabb.
Ő már bebizonyította nekem, hogy különleges bánik a szavakkal, és megszelíditi a rímeket.
Kicsit keserédesebb és melankólikusabb, mint az Egy lélek margójára, de éppen rejlik a varázsa.
Versről versre úgy éreztem, hogy legszívesebben jól megölelném, amiért volt elég ereje és bátorsága felidézni régi emléket, felnyitni behegedett sebeket, visszahozni felszáradt könnyeket.

Tetszett, hogy újra László Maya illusztrálta a kötetet. Ez a korábbi esetben is bejött, és nagy sikert aratott nálam most is.
Egyszerűen ha ez a két nő együtt dolgozik, abból mindig valami szuper és szép dolog születik.

Kedvenc idézeteim a kiemelten kívül:

"Lennél-e minden, mi belőlem hiányzik –
s ha magamhoz adlak – velem egész?"

"A borospohár lassan kicsordul,
az aljára némi boldogság ragadt."

"Ma este a bárba berúgni jöttem,
ahol a pultos keserűt és lelket önt belém…"

"Még így, szívtelenül…Nem élet ezm
Hívtam az Istent is miatta.
Foglalt volt. Ő is. Te is.
#kurvaélet"

"aludnék én, de
egérutat talál a
gondolat hozzád."

Drága Betti!
Hidd el, hogy egyszer valakinek a te szemeid, szőke tincseid, és mosolyod lesz a legdrágább kincs.
Én hiszek benne(d).
Addig is, írj és írj. Ki tudja, lehet olyasvalaki fog beleszeretni a szavaidba, és beköltözni a saját szív-garzonodba, akiről nem is gondolnád.
Szeretettel:
Hikari

Bejegyzés EXTRA
- Interjú Szöllősi Bernadettel -

Hikari: Mivel egy interjú már készült veled a blogon, belevágok a közepébe: hogy nézett ki a Szív-garzon alkotói folyamata?

Szöllősi Bernadett: Már az Egy lélek margójára bemutatója után tudtam, hogy szeretnék másik kötetet majd és szívtájékon amúgy is egy nagy söprést terveztem, úgyhogy gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal. Ez elég hamar sikerült is, kicsivel több, mint egy évbe telt összehozni egy újabb kötetet valót, ami hosszabb is lett, mint az előző. Ugye vannak időszakaim, amikor naponta jönnek az ötletek, az ihlet. A tavalyi év az pont ilyen volt, az idei meg kicsit csendesebb. Amit nem bánok, mindig van mit tennem, úgyhogy kihasználom a ’terméketlen’ időszakokat is. 
H.: Ismét Mayával közös a kötet, de mintha ebben kevesebb illusztrálás lenne. Valóban így van? Mi az oka?

Sz. B.: Nekem eddig nem tűnt fel, de most megszámolom gyorsan  (5 perc múlva) Hát, kedves Hikari, mindkettőben pontosan 12 illusztráció van! :D Gondolom, a Szív-garzonban azért tűnik ez kevesebbnek, mert majd’ 25 oldallal ráhúztam az első kötethez képest, így nincsenek annyira sűrűn a rajzok. Bizony, megint Mayát kértem meg, valószínűleg a későbbiekben is őt fogom. Most is a lehető legtöbbet hozta ki a versekből, ő rajzba foglalta azt, amit én leírtam. Remekül adja vissza a kötet kissé melankolikus hangulatát a fekete rajzok szinte mindegyike. A borítót egyenesen imádom, mind színösszeállításban, mind összességében. Pont ilyen kis szív-garzont képzeltem el. És imádom rajta a kis mosolygó forradást is.
Érdekesség, hogy a kötetben csak fekete-fehér képek szerepelnek, csak úgy, mint az előzőben, de Maya most valamiért kivételt tett és bár a kötetbe nem került bele, de az egyik illusztráció színes verzióját is elkészítette. Ezt meg is csodálhatod most, publikusan is

H.: Nagyon-nagyon tetszik a cím. Nehéz volt kitalálni? Voltak elvetett ötletid?

Sz. B.: A cím egy nagyon magányos napomon született. Épp a költözéssel kapcsolatos tennivalóimat intéztem (mint tudod, januárban költöztem haza külföldről) és kategorizáltam nem csak a dolgokat, de az életemet is. Vettem egy házat, tehát nem volt kérdés, hogy nekem effektíve lesz hol laknom, meg ugye a dolgaimnak is meglesz a maguk kis helye itt-ott. És akkor eszembe ötlött, hogy az érzéseim ugyan hol fognak lakni? Mert az nem volt kérdés, hogy jönnek velem haza, Magyarországra. De hát ugye nekik nem vehetek házat. De akkor hol lesznek? És ha a szívem egy ház lenne, ahol laknak - hiszen nekik is joguk van a konyhában ücsörgéshez! Kacsalába lenne? Kertes ház vagy panel? Én meg azt gondoltam, hogy legyen akkor garzon. És ha már, akkor ne kocka legyen az alakja, hanem szív. Más opció nem is volt a címre. Egyszer egy ismerősöm megemlítette, hogy elcsépelt, sőt, kifejezetten ’csontig rágott’ a cím és amit sugall, az is, de én bizony nem engedtem belőle. Azóta sem bánom, sőt. A Szív-garzon nekem így tökéletes.

H.: Lehet rosszul éreztem, de mintha ez a kötet olyan édeskeserű lenne...és egy bizonyos FÉRFInak szólna. Téves a megérzésem?

Sz. B.: Mint azt egy korábbi kérdés kapcsán említettem, ’nagy söprést’ csináltam, mondhatni nagytakarítást. Jó sok port, meg mindent felkavartam benne, úgyhogy a kötet mindenkiről szól, akinek valamikor, valahol fontos helye volt az életemben. Az előszóban azt hiszem erről is említést tettem  Az édeskeserű helyett én melankólikusat használnék. Az előző kötet valóban vidámabb volt - de ez is teljes mértékben én vagyok. Az otthontól való távollét erőt próbáló és az igazi keresése is. Ezt tükrözi vissza ez a kötet.

H.: Ha valaki - mondjuk én - megkérdezi: miért írsz, magadért vagy az olvasokért; mit válaszolnál?

Sz. B.: Vannak versek, amiket az olvasók kérésére írok. Legutóbb pont egy eljegyzéshez kértek segítséget, 15 éves évfordulón lesz meglepve a szerencsés hölgy – reméljük, igent mond! A pillanatot az oldalamon úgyis látni fogod/fogjátok.  És pont, jövő héten valakinek a testét egy életen át fogja az egyik gondolatom díszíteni – a családot, mint fő momentumot az életben kérte, hogy fogalmaztam meg neki, 4 sorban. Ez hatalmas megtiszteltetés számomra! De legfőképpen magamért írok. Nehezen beszélek az érzéseimről és így kiírhatom magamból, mielőtt még kicsordulna belőlem. Ha valakinek mondanék valamit, amit sehogy sem tudok kifejezni, vagy egyszerűen csak nincs lehetőségem vagy bátorságom elmondani, akkor leírom. Ezt vagy olvassa, vagy nem. Mindenesetre én könnyebb leszek tőle. Legutóbbi ilyen versem a Perseidák voltak – ez egy csillaglesős este után született. Azóta sem tudom, hogy célt ért-e a vers. Talán igen, talán nem.  És az utolsó sor is még talány számomra, de nagyon  remélem, hogy ez tényleg ’nem csak véletlen’. 
Perseidák
Hullnak fentről a levágyó csillagok,
a Tejút a kávémba folyik bele.
Ülök az ablakban, tűnődöm: ki vagyok?,
meg hogy milyen jó lenne most is Veled.
Együtt nézni a szikrázó égboltot,
ahogy egy pillanatra kigyúlnak a Perseidák.
S kérdezni, hogy láttad ott, azt a fénypontot?
- de ezt előttem már oly sokan megírták.
Vagy nem kérdezni semmit, szótlanul ülni,
merengeni, hogy ott fent, milyen végtelen.
Ujjam – oda illik – tenyeredbe rejteni,
és remélni, hogy ez nem csak véletlen.
Tehát mondhatjuk azt, hogy magamért is írok, meg egy kicsit Értetek is. 

H.: Van kedvenc irásod a kötetben?

Sz. B.: Igen, a Lennél-e című. A hangszerelése már folyamatban van, csodás lesz.  Ez is újdonság, hogy a versek egy része megzenésítésre kerül majd!   Valamint az Oázis című, amit Édesanyámnak írtam, és legutóbb egy kitűnő zenés boresten is felolvastam, Érden, az Érdi Borháló, úgymond támogatásával. (reklám következik: finom borok, nagy választék. Ha arra jártok, feltétlenül térjetek be!) Bátran kijelentem, hogy nagy tetszést aratott. Kis társaság volt, de annál nagyobb lelkesedéssel és tapssal. 

H.: Melyik verset volt a lelkileg a legnehezebb megirni?

Sz. B.: Az Oázis az egyik, amit már fentebb említettem, ás az anyukámnak íródott, valamint a Zokni gyilkost. Nem tudtam elbúcsúzni a kutyámtól, Imrétől, akivel együtt cseperedtem fel, mert külföldön voltam. Ezek olyan pillanatok, amik csak úgy sutty, elmúlnak. Az idő nem várja meg, hogy jó helyen legyünk, jó időben. A dolgok néha nélkülünk történnek meg és ez ellen nem tehetünk semmit sem. A mai napig mély szomorúsággal tölt el, hogy így történt, és hogy nem tudok rajta változtatni.

H.: Mit tervezel a jövőre nézve? Maradsz a verseknel vagy a proza fele is kacsintgatsz?

Sz. B.: Az Egy lélek margójában található pár rövidebb-hosszabb novella. Ha próza, akkor azokat egyenlőre még inkább pályázatokra írom és maradok a verseknél. Bár nálam bármi elképzelhető.  Úgyhogy ne lepődj meg, ha jövőre mesekönyvvel érkezem! :D
?