Halloweeni zárás

Sziasztok! 

Elérkezett a bűvös harmincegyedikei nap, amely nem csak azért különleges, mert ilyenkor boszorkányok és szellemek hada keríti hatalmába a tudatalattit, hanem mert e napra esik a hónapzárásom is. Kettő egyben, egy kettőben, szóval lássunk neki! 

Tudom, hogy mostanság eléggé el vagyok tűnve, ez köszönhető annak is, hogy kemény olvasási válságom volt, ez főképp King: AZ c. regénye után állt be, mert akármivel próbálkoztam nem kötött le. Írni se tudtam, ami pedig eredményezte a totális agyi kisülést. 

No,de! Azért, hogy mégsem maradjon ki a hónap összeszedtem magam és sikerült belenyúlni pár igazán remek könyvbe.  

Nálam ez egyértelműen Stephen King: Az c. regénye volt. Az új kiadásban, mozis borítóval kaptam ajándékba, még valamikor szeptember környékén. Madarat lehetett volna velem fogatni abban a pillanatban, annyira örültem neki. Mivel nagyon szeretem King bácsit, ezért minél több regényébe szeretnék belekóstolni, az AZ pedig evidens volt, hogy egy nap kell a polcomra. Olvastam már, csak olyan rég, hogy a maga 1170 oldalával kiürült a memóriámból. Jó volt újraolvasni, sokkal több minden van a lapok között, mint a mozifilmben, vagy a régi klasszikusban. 

Hű. Az a kellemetlen, hogy próbáltam hosszabb könyveket olvasni. A legrövidebb talán Michelle Frances könyve volt, A barátnő. 

Nagyon sokat szenvedtem Sue Frontin regényével, nem tudom miért nem éltem bele magam rendesen, de egyszerűen nem kötött le, így a tervezett max 3 nap helyett, másfél hétre csúsztam vele. (De egyébként az AZ is volt két hét mire befejeztem.)

Ide a két Calia Read könyvet sorolnám, két-két napot vett igénybe, mind a Szétcsúszva, mind pedig az Elborulva is. Remek kötet, mind a kettő!

Nálam hatalmas meglepetés volt Calia Read, eddig még nem olvastam tőle, de bőszen kiérdemelte mind a két alkalommal a kétszer öt csillagot, ha lehetett volna többet adtam volna a moly.hu platformján. Elképesztő történet, csodálatos szereplők, és olyan csavarok, hogy beszarás!

Nem nagyon szoktam osztogatni a puszira és pacsira a jó pontozást, általában elég szigorú vagyok ezen a téren, s kegyetlenül őszinte is. Van könyv, ami már az első pár fejezet után megragad és megfog, de van amin egyszerűen magamat erőszakolva kell végigmenni. De valamiért képtelen voltam minden szupersége ellenére tovább olvasni Sarah Pinborourgh könyvét a Ne higgy a szeméneket. 

Hamarosan jelentkezem, a jövő hónapra pedig játékot s minden jót tartogatok!