Bemutatkozik; az Anime Nostalgic cikk! I.

Ha indokolnom kéne, egyszerűen, s finoman rávágnám, hogy "MERT". 

Tudjátok sokan, hogy még mindig nem tudtam kinőni ebből a világból, és nem is nagyon tervezek. Előreláthatólag; SOHA. (visszhangozva, ez milyen nyomatékos lenne, nem?!)

Úgyhogy, most értem erre arra a pontra, miszerint érdemes lenne áttekintenem a régebbi kedvenceimet, s ezt ezen bejegyzés keretein belül megosztani Veletek is. Tudom, hogy senki ízlése nem egyezhet, épp ezért jó, hogy annyi különböző ember van ezen a 'tekén. Azonban,talán Te is találhatsz olyat, amit már rég elfeledtél! Esetleg,újonnan kerül egy a látószögedbe. 

Persze, az adott animéről, írok is pár szót, hogy ne az legyen, hogy "csak kiszedte valahonnan". 

Szó mi szó, hadd kalauzoljalak el titeket, kissé ugyan félve, de nem megijedve, a személyes kis szférámba.

Úgy gondolom, hogy a cikket talán az openingekkel nyitom, haladjunk szép sorban, hogy értelme is legyen. (Openingek évszám szerint, Endingek évszám szerint, OST-k, Viusal novel)
Ez az, ami nyitja az adott részt. Ha, nagyobb költségvetésű a  sorozat, akkor mondjuk 5-10 részenként változik. (példának felhoznám, amit úgy mindenki ismer; Naruto, esetleg, ha számomra kedvenc kell, akkor: Hakkenden)
Az openingen a legtöbben első megtekintéskor nem tekernek át, csak ha tényleg elég tróger, már így magamból kiindulva. Én mindig adok nekik egy esélyt, de ha érzékelem, hogy egyáltalán nem az én világom, sőt mi több az animéhez sincs sok köze, főleg mondjuk, mert túl lassú, vagy nyálas, akkor hát… gyors pörgetést eredményez. Ugyanez a helyzet az endinggel is.
Vannak olyan openingek, amiket képes vagyok minden alkalommal végignézni egyébként.  

Tudom, hogy az év csak nem rég vette kezdetét, mégis akad már kialakult véleményem, a szezonális frissekről. Eleinte elég bizalmatlanul álltam az egyes sorozatokhoz, mint például a Kokkoku is, de hamar feloldódott bennem a dolog. 

Szóval, vele is nyitnám a sort. Úgy döndöttem, hogy évszám szerint csökkenő sorrendben fogok haladni, aztán ha végzek az openingekkel, jönnek az endingek. Hajrá, Nekem! 

Nálam ez úgy alakult ki, hogy elsőre nagyon húztam a szám. Tudtam, hogy Miyavi és közrejátszik, és mivel szeretem a hangját, adtam még egy esélyt. Azóta,a Flashback levakarhatatlan a lejátszási listámról.
Az anime maga egyébként elég érdekes,  jövőhéten érkezik belőle egy ajánlós bejegyzés, amiben jobban kifejtem, hogy milyen hatást is gyakorolt rám.

Kifejtettem már korábban, hogy mennyire kedvelem Ito Junji munkásságát, így nem volt új miszerint a téli szezonos Collection-t is meg fogom nézni.

Erről született már első epizódos bejegyzés, azóta haladok, s minden új részt megnézek, ami a kezem közé kerül, mert zseniális!
Az opening, már első nézéskor megfogott, annyira az én stílusom, és attól eltekintve, hogy néhol "gagyibb" a képi megjelenítés, nálam talált.

A Hakata Tonkotsu no Ramensről is érkezik egy ajánló a közeljövőben, maga a sorozat egyébként,nagyon tetszik, tipikusan humoros, miközben véresen komoly. Az openingről, pedig nem kell beszámoljak, hisz, ahogy látom elég sokan szeretitek. Valamiért nem találtam meg a rendes openinget, úgyhogy marad az állóképes full verzsön.

A Devilman: Crybabynekem nagyon nagy pofán csapást adott, mert bebizonyította, hogylehet egy anime akármennyire retro-rajzolású, basszus, hatalmasat ütött! Imádtam!
Valahogy, mégsem az openinget szerettem meg. Áh, pedig valamelyest az is szimbolizálta azt, az elmebeteg környezetet, amelyre számíthatunk a sorozat során. Kivételt képez a sorból, most ez az OST, amit köszönök öcsémnek! Nélküle, sosem dudorásznám magamba, ha rámjön. Kösz!

Az Overlord első évadját, imádtam. Nem volt kérdés, hogy örömmel rázódok vissza abba a tragikusan groteszk világba! 

Mikor startolt az második évad, már a pilot epizódba olyan izgalmakat kaptunk, mi nézők, hogy HŰ! A Go, Cry Go! - pedig méltán a kedvencem lett, pedig már az első szezon openingjáért is rajongtam. 

Épp az elején rinyáltam, hogy mennyire unalmas tud lenni, egy lassú opening. Hát, a Koi wa Ameagari no You ni esetében kivételezek. Imádom! Olyannyira megszerettem az egész történetet, a szereplőket, hogy már alig várom, mikor jön új rész. Sajnos, vagy nem, mostanság eléggé rám jár a rút, és előszeretettel nézek romantikusabbakat. A Nostalgic Rainfall, pedig annyira illik az egész animéhez!

A Beatless esetében eléggé sok ódzkodásom volt, ugyanis egy van egy mecha vonala, amit én nagyon nem szeretek, de minden kis önmagamban kialakított hülyeségemet megsemmisítette, mert elég komoly története van, és a robotok ellenére, képes lekötni. Az openingről szólván,

GARNiDELiA hangját pedig, szeretem, szóval… gondolhatjátok.

A következő bejegyzésben fény derül az előző év, azaz a 2017-es szezonos kedvenceimre. Remélem, hogy nem untátok, lesz itt még érdekesség!
Köszönöm, hogy időt szántatok rá!